Szerelem?Katona dolog!

28.rész

-Ki ez a férfi?-kérdeztem a képet szorongatva, közben a számat harapdáltam, nehogy sírni kezdjek.

-Joe bácsi, anya testvére.Ez te vagy?-vette ki a képet a kezemből és zavartan hol rám, hol a képre nézett.-Az nem lehet-rázta a fejét.

-De, az ott én vagyok.Mi a franc van itt?-túrtam a hajamba idegesen.

-Nem tudom, gyere-ragadta meg a kezem.A konyhába mentünk, ahol az anyukája épp főzött.-Anya, ez mi?-tette le elé a képet.

-Azt hiszem beszélnünk kell, üljetek le-mondta és ő is leült az asztalhoz.Egy ideig csendben ültünk, mivel nem szólalt meg.

-Anya mondd már-szólt rá Kentin és megszorította a kezem, mivel remegtek, mint a kocsonya.

-Nyugodj már meg Kisfiam.

-Hogy a francba nyugodjak meg?Mondd már.

-Az van, hogy valószínűleg unokatestvérek vagytok-pillantott ránk.Éreztem, hogy a levegő a tüdőmben szorulni kezd és a könnyeim folyni kezdenek.

-Ez nem igaz, az nem lehet-ráztam a fejem.

-Most komolyan anya, csak viccelsz-ugrott fel a barátom és a hajába túrt.

-Nem viccelek, Joe az igazi apád-nézett rám.Felálltam az asztaltól a képpel együtt és hazafelé indultam, amilyen gyorsan csak tudtam.

-Kicsim várj-fogta meg a kezem Kentin és szorosan megölelt.

-Nem értem mi van-szipogtam.-Ha ez igaz...

-Tudom, beszéljünk apukáddal-fogta meg a kezem.Míg haza nem értünk próbáltam megnyugodni, de nem ment.Képtelen voltam elhinni azt, ami történt.Ha tényleg rokonok vagyunk vége mindennek.

-Apa, itthon vagy?-nyitottam be mindenhova, de sehol sem találtam.Felhívtam többször is, de nem vette fel.

-Biztos van valami dolga, majd jön-simogatta a hátam Kentin.

-Én meg addig teljesen kikészülök-ültem az ágyamra.Leült velem szembe és megfogta a kezem.

-Sajnálom.

-Szerinted igaz?

-Nem tudom, azon a képen tényleg Joe bácsi van és te.

-Igen, de ha tényleg unokatesók vagyunk akkor...

-Szakítanunk kell-mondta ki azt a szót, amit soha nem akartam hallani az ő szájából.

-Igen, talán jobb lenne, vagyis csak addig amíg ki nem derül az igazság..szóval ez bűnnek számít.

-Tudom-sóhajtott fájdalmasan.-Akkor most szakítunk?

-Azt hiszem-feküdtem el és hagytam a könnyeimet csorogni.

-Ne aggódj, minden rendbe fog jönni-feküdt velem szembe.

-Remélem, és mi van ha kiderül, hogy rokonok vagyunk?

-Gőzöm sincs, nem tudom-rázta a fejét meggyötörten.

-Én sem, az biztos, hogy nem maradhatunk együtt.

-Ha ez igaz, én elmegyek és egy ideig nem kéne találkoznunk.Tudod, csak amíg továbblépünk.

-Igen, és ha nem fog menni?

-Zara, menni fog.Persze nem lesz könnyű és lehet, hogy megbolondulok.Mennyire gáz már ez.Ha szeretjük egymást, azzal bűnt követünk el, pedig annyival könnyebb lenne figyelembe se venni, de ez mégis csak vérfertőzés lenne, még úgy is, hogy nem csinálunk babát.