Szerelem?Katona dolog!

32.rész

Tudom, hogy ez a rész egy kicsit más, de remélem elnyeri majd a tetszéseteket :)

A szobában teljes sötétség uralkodott.Magam mellé pillantottam és akkor vettem csak észre, hogy mellettem egy üveg fal van és mögötte víz.Próbáltam valahogy kiszabadulni, de nem tudtam.A kötelek erősen tartották a lábaim és a kezeim.Újból magam mellé néztem és egy hatalmas cápa jelent meg tőlem pár centire az üveg túloldalán.A könnyek lassan csorogni kezdtek az arcomon és a levegő szorulni kezdett a tüdőmben.Hirtelen felkapcsolódott a villany és egy fiú lépett hozzám.

- Na végre felkeltél, azt hittem már tapsolnom kell, hogy felkelj.

- Mit akarsz? - kérdeztem remegő hangon.

- Látom te tényleg szőke vagy.Nem tudod ki vagyok igaz?

- Nem - ráztam a fejem remegve.Próbáltam felidézni az arcát, de nem jutott eszembe.

- Az öcsémet ismerted, mond valamit az a név, hogy Oggie Foster?

Bólintottam és vártam, hogy folytassa, de nem mondott semmit.Helyette a hajamba markolt erősen és lekevert egy hatalmas pofont.

- Mit akarsz tőlem?

- Tudod először úgy voltam vele, hogy egyszerűen csak kinyírlak, aztán eszembe jutott egy jobb ötlet.Előbb szépen szenvedni fogsz, ahogy annak idején az öcsém és a családunk.

- Kérlek ne.Annyira sajnálom - szipogtam.

- Jó érzés hallani, hogy könyörögsz.Ja egyébként bemutatnám neked a kis barátomat Sergiot az én drága bikacápámat.Ne aggódj később majd közelebbről is megismerkedhetsz vele.Egyébként csak, hogy tudd és ne aggódj apuci miatt már megírtam neki egy levélben, hogy ki foglak nyírni szóval ő már tudja mi van a pici lányával - markolt a hajamba még erősebben.

- Miért bántasz?

- Megölted az öcsémet és még van pofád megkérdezni, hogy miért bántalak?! - kiabált és elővett egy pengét.Kapálózni és sikítozni kezdtem remélve, hogy valaki megtalál vagy ki tudok szabadulni.A pengét a kezemhez rakta és végig húzta a karomon többször is.Fájdalmamban felsikítottam és elfordítottam a fejem, mert a vér csöpögni kezdett a karomon.

- Kérlek ne tedd ezt.Sajnálom, ami Oggieval történt hidd el, hogy én nem akartam.

- Mégis megtörtént.Te ölted meg a testvérem.Miattad kellett meghalnia hét évesen.Apuci azt mondta nem Zarácska hibája, anyuci sajnálta a kislányát, a pszichológusod szerint nem a te hibád.Anyuék sem okoltak téged.Csak mi ketten tudjuk, hogy miattad halt meg a testvérem.

- Nem az én hibám volt - ráztam a fejem.

- Dehogynem, tudod tizenkét évesen elveszíteni a testvéred nem egy kellemes dolog.Fontos volt nekem és ismered a mondást: ,,Szemet szemért, fogat fogért".Te elvetted tőlem az öcsém életét én pedig elveszem tőled, de előbb..- kiment a szobából, majd visszajött egy akváriummal, amiben a teknőseim vannak.Lerakta őket egy asztalra majd elővett egy kis kést.

- Ne, ne kérlek ne bántsd őket.Ők csak ártatlan állatok - kiabáltam sírva.Becsuktam a szemeim, mert egyszerűen nem bírtam végig nézni, amit a teknőseimmel csinál.Ez egy beteg pszichopata és én rettegek mit fog velem csinálni.

Kentin szemszöge

Kedd délután otthon hagytam Zarát és elmentem dolgozni.Igaz ezt nem mondtam el neki, mert biztos kiakadt volna és nem engedte volna.Muszáj pénzt gyűjtenem, hogy ne mindent neki kelljen fizetnie.Így is rossz érzés, hogy a barátnőmnél lakom.Levágtam három háznál a füvet, majd bementem a boltba és vettem egy doboz Milki Wayes fagyit, mert Zara reggel azt akart enni.Fáradtan léptem be a házba, ahol Rosalya rohant felém sírva.