Szerelem?Katona dolog!

26.rész

-Meg fogsz fázni-adta rám a kabátját.Zavaromban a földet bámultam, egyszerűen képtelen voltam a szemébe nézni.A szívem még mindig a torkomban dobogott és félő volt, hogy elájulok még az este folyamán.-Ne haragudj én nem tudtam, hogy így érzel-ölelt magához.

-Azért ugye lehetünk barátok?-motyogtam.

-Ezt inkább nekem kéne tőled kérdeznem-tolt el egy kicsit magától.

-Én szeretném.Megígérem, hogy semmi nem fog változni.

-Figyelj, szerintem ezt meg kéne beszélnünk, de nem itt.

-Elmegyek a cuccaimért-indultam vissza Rosahoz.Fájt, hogy visszautasított, de örültem a barátságunknak.Persze most már minden más lesz köztünk.Azt hiszem búcsút inthetek mindennek, ami eddig volt.

-Csajszi minden oké?-nyomta a kezembe Rosa a cuccaimat és megölelt.

-Azt hiszem, majd írok, most megyek.Érezd jól magad-köszöntem el tőle.Levettem Kentin kabátját és felvettem a sajátom.

-Szeretnél hazamenni?

-Igen, ez a ruha kezd kényelmetlen lenni.Megyünk villamossal?Még sosem utaztam vele-mondtam.Úgy volt, hogy az osztállyal együtt megyünk el bulizni, de nekem nem volt kedvem a történtek után.

-Nem maradtál le sok mindenről,de mehetünk azzal-mosolygott.

-Figyelj, nem kell velem máshogy bánnod-álltam meg.

-Nem is, de nekem mindegy mivel megyünk.Na gyere-intett és felszálltunk a járműre.Szerencsére nem voltak sokan, de így is mindenki engem bámult a fehér ruhámban.

-Miért olyan furcsa, hogy valaki esküvői ruhában ácsorog a villamoson?-bámultam ki az ablakon és az elsuhanó fényeket bámultam.Szép ez a város a maga módján, csak kicsit veszélyes.

-Azért néznek, mert gyönyörű vagy-támaszkodott Kentin mellém.

-Hát inkább ne nézzenek, nem szeretem-pirultam el a bókjától.Nem tudom, hogy tényleg azt gondolja-e vagy csak visszautasítását akarta enyhíteni.

-Tudom, na gyere le kell szállnunk-fogta meg a kezem.Az arcom egyből lángba borult, ezért újból a földet kezdtem tanulmányozni.-Biztos nagyon érdekes lehet valami ott lent, ha egész este azt lesed.

-Aham-adtam rá az értelmes választ.A házunkig tartó húsz perces utat csendben tettük meg, de mikor befordultunk az utcánkba megálltam.Mindent sötétség borított, a lámpák nem égtek és a házakból sem jött ki semmi fény.

-Biztos áramszünet van-vette elő Kentin a telefonját és bekapcsolta rajta a lámpát.

-Mi történt a telefonoddal?-mutattam a betört képernyőre, bár sokkal jobb állapotban volt, mint az enyém, amikor betörtem.

-Kemény volt a padló, de még egész jól működik.

-Értem-nyitottam ki az ajtót és egyből levettem a magassarkú cipőimet és belé karoltam.Eléggé féltem a harisnya ráadásul nagyon csúszott a lábamon.-Légyszi ne engedj el.

-Én mondtam, hogy ne nézd meg azokat a filmeket Alexyvel.

-Nem félek és tudod, hogy megy ez.Volt ott kakaó aztán előkerült a fagyi ráadásul Armin is velünk volt ő meg nagyon szereti őket és minden csak úgy megtörtént és egymás után jöttek a filmek-hadartam el.

-Jólvan, azért levegőt még vehetsz-nevetett és egy puszit nyomott a homlokomra.

Hirtelen felkapott én pedig a nyakába kapaszkodtam.Zavarban voltam, de mivel úgyis sötét volt nem láthatta.