Szerelem?Katona dolog!

15.rész

-Szia Deborah-fordultam hátra.

-Nem tudom Castiel mit szólna ha ezt látná.Tudod, miattad szakított velem és te még csak meg sem tudod becsülni.Álszent ribanc vagy-kiabálta.Gyilkos pillantásától összerezzentem.

-Te is tudod, hogy nem így van.Mikor összejöttem Castiellel már semmi közötök nem volt egymáshoz-mondtam.Próbáltam nyugodt maradni de remegett a hangom.Féltem Deborahtól, mert már nem egyszer támadta meg Rebeccát és tisztában voltam vele, hogy velem is bármikor megtenné.

-Vissza akart fogadni de jöttél te.Persze apuci kicsi lánya mindent megkaphat-tette csípőre a kezét.Éreztem, hogy egy könnycsepp végig gördül az arcomon de gyorsan letöröltem.Nem fogom neki megadni azt, hogy sírni lásson.Gyűlölöm ha azt mondják nekem és nagyon fáj.

-Nem tudom ki a franc vagy de jobb ha befogod a szádat-szólalt meg mellettem.Kentin dühösen, majd karon ragadott és húzni kezdett maga után.Visszamentünk oda ahonnan jöttünk és leültünk a homokba.Felhúztam a lábaim és azon pihentettem a fejem.Nagyom fáradt voltam és fájtak Deborah szavai.Biztos vagyok benne, hogy most azt hiszi elérte, amit akart de nem.

-Szerinted is elkényeztetett vagyok?-kérdeztem kissé rekedtes hangon.

-Találkoztam már olyan lánnyal de te nem vagy az-ölelt meg.

-Elsőre sem gondoltad azt?-néztem fel rá.

-Nem, elsőre azt hittem mini Terminátor vagy.Na jó azt azért nem de nem hittem, hogy ilyen kis tündéri vagy-simogatta a hajam.

-Inkább maradnék Terminátor-bokszoltam bele a vállába.

-Lehetsz az is.De figyi nem akarok rontani a helyzeten de mi lesz Castiellel?

-Nem tudom, nem érdekel-fogtam meg egy marék homokot és eldobtam, majd újra meg újra.

-De azt mondtad...szóval, hogy vele akarsz lenni.

-Ez így is van.Kedvelem Castielt.Nem tudom mi lesz.

-Minden rendbe fog jönni.

-Remélem-terültem el homokban.Mivel elég késő volt kicsit fáztam de különösebben nem érdekelt.

Az autóm dudálására ébredtem.Hirtelen felugrottam és bevertem a fejem.Akkor nyitottam ki a szemem és láttam, hogy a kocsiban vagyok a hátsó ülésen.

-Jajj ne haragudj.Jól vagy?-fordult hátra Kentin, akinek egy piros folt virított a homlokán.

-Igen de öhmm.Miért is vagyunk itt?-néztem körbe.Az utcánkhoz közel lévő kis bolt parkolójában voltunk.

-Ja igen, bealudtál és nem akartalak felkelteni.Féltem apudnak szólni szóval úgy gondoltam ez így jó lesz.Ugye nem haragszol?

-Nem-ráztam a fejem.Megnéztem a telefonom és ijedten láttam, hogy már kilenc óra.

-Figyi nekem mennem kell.Majd találkozunk.Légy jó-adott egy puszit és már el is ment.Haza mentem és szerencsére nem találkoztam apával.Lezuhanyoztam és elkezdtem pakolni, még mielőtt Rebecca és Rosalya összevesznének rajta, hogy ki segítsen,Nagyon izgatott voltam, hiszem régi vágyam válik valóra.Vagy egy órán keresztül válogattam a cuccaim közt, mire kiválasztottam a legjobbakat.

-Szervusz kislányom-jött be apa a szobámba miközben a ruhákat hajtogattam.

-Szia.Szerinted melyik cipőt vigyem?-fordultam felé és felmutattam a két lábbelit.

-Mit tudom én?Férfi vagyok-mondta morcosan.

-Akkor a szandált viszem.Vagy ne?-egyszerűen képtelen voltam eldönteni, hogy a körömcipőt vagy a szandált vigyem.Tudom, szánalmas probléma.