Szerelem?Katona dolog!

46.rész

46.rész

Egy kemény kórházi széken ültem és vártam, hogy mondjanak végre valamit Eli állapotáról.Nagyjából egy órája hozhatta be a mentő, de úgy éreztem, mintha az egész életem ott töltöttem volna azon a kemény műanyag széken.A könnyeim azóta is folyamatosan potyognak.Charliet már értesítettem a dolgokról, bár nem tudok én sem semmit.

- Minden rendben lesz - ült mellém Nathaniel és szorosan magához ölelt.

- De mi van ha nem?Én nem bírok nélküle élni, még csak most lesz az esküvőnk.

- Pihenj kicsit, hozzak valamit a büféből?

- Nem, nem tudnék enni most.

- És inni?A sok sírástól ki fogsz száradni.

- Nem kell semmi, Elit akarom - szipogtam továbbra is.

Nem tudom mennyi időt tölthettem el az ajtó bámulásával, amin betolták Elit, de egyszer csak kilépett rajta egy nővér és elindult felém.

- A barátja a 202-es teremben van.Bemehet hozzá, ébren van - mosolygott az igencsak fiatal és nagyon kedves hölgy.Azonnal felpattantam és mentem is Elihez.Ahogy benyitottam a terembe szaladtam hozzá és megöleltem.

- Hogy vagy? - kérdezte, és elkezdte simogatni a hajam.

- Ezt inkább nekem kellene kérdeznem.Annyira megijedtem.Minden olyan hirtelen történt, itt nem mondtak semmit.

- Nincs semmi baj, csak otthon hagytam a gyógyszerem és emiatt a szívem kicsit rosszalkodott.Úgy látszik jobban oda kell figyelnem az egészségemre, nem vagyok olyan jó állapotban, mint hittem.

Szomorúan ingatta a fejét, közben az ujjamon lévő gyűrűvel játszadozott.Megviselte a dolog őt is, ahogy engem is.Talán őt jobban, elvégre egy idegen országban vagyunk, ahová pihenni jöttünk, és végül egy kórházban kötöttünk ki.

- De miért nem szóltál?
- Azt hittem nem lesz baj - sóhajtott.- Ne haragudj, hogy így megijesztettelek.
- Semmi baj, menjünk haza jó? - simogattam a kézfejét.
- Amint kiengednek mehetünk.Ha jól emlékszem hivatalosak vagyunk egy esküvőre - dörzsölte az állát mosolyogva.

- Igen, valami rémlik - nevetgéltem, bár ez csak félig volt őszinte.Aggódtam Eli egészsége és a hazaút miatt.Innentől nekem is jobban kell figyelnem rá.

Az esküvő napja

Remegő gyomorral ültem Leigh kocsijában az esküvőnk helyszínére tartva.Ott fogják majd megcsinálni a hajam és a sminkem.A ruhámat már tegnap odavitték és alig várom, hogy felvehessem.Gyönyörűszép, az alján fodros tüll, a teteje csipkés, hosszú csipkeújjal.A fátylam egyszerű a derekamig ér.A hajam fonva lesz és fehér virágok, valamint a Beckytől kapott masni fogja díszíteni.

- Izgulsz?Ne izgulj minden rendben lesz - pattogott mellettem Rosa.
- Te könnyen beszélsz, neked tökéletes volt minden és úgy néztél ki, mint egy szupermodell - forgattam a szemeim.A legkevésbé sem voltam kíváncsi az oktatására.
A kocsiból kiszállva teljesen elámultam, minden olyan volt, mint amilyenre szerettem volna.Terra-cotta és fehér virágok, fehér vintage székek, gyönyörű pavilon a zöldellő hegyekkel a háttérben.El sem hiszem, hogy pár óra múlva itt fogom kimondani a boldogító igen-t.
- Jajj de jó, megérkezett a menyasszony végre - ölelt magához Alexy.Egy elegáns téglavörös zakót viselt fehér inggel és fekete nadrággal.
- Szia, hát muszáj volt - nevettem idegesen.Ő csak nagy szemekkel nézett, ezért gyorsan hozzátettem, hogy csak vicceltem.Soha egy pillanatig meg sem fordult a fejemben kihagyni az esküvőt, elvégre Elinél tökéletesebb férfit nem fogok találni.
- Ilyent ne mondj az esküvőd napján, na gyere készülődni - ragadta meg a kezem.Leültettek egy székbe, ahol először megcsinálták a sminkemet, majd a hajamat is.Minden nagyon szép lett.Ahogy nézegettem magam a tükörben úgy éreztem én vagyok a legszerencsésebb nő a világon.Már csak a ruhám hiányzott, de egyellőre csak egy fehér selyem köntös jutott.Körülöttem mindenki szétszéledt, hogy ők is előkészüljenek, ezért egy magamban zenét hallgatva nassoltam.Isteni ez a pizzás tekercs és ez a puha csokis süti.Nem szerencsés, de megnyugtat.