Szerelem?Katona dolog!

27.rész

A vezetőülésre pillantottam, ahol egy ismerős szempár engem nézett.Nagyon ismerős volt, de sehogy sem tudtam rájönni, hogy honnan.

-Mit akarnak tőlem?-kérdeztem remegő hanggal.Nagyon féltem, de olyan erősen fogtak, hogy esélyem se volt szabadulni.

-Nyugi nem fogunk bántani-mutatott fel mindegyikük egy FBI-os jelvényt.Meglepődve néztem az arany színű kis emblémát.Mi a francot akar tőlem az FBI?Már ha egyáltalán nem csalók.

-Akkor mit akarnak tőlem?

-Majd elmondom ha ott leszünk-szólalt meg a vezető, a mellettem ülők pedig elengedtek.Próbáltam rájönni, hogy honnan lehet olyan ismerős az az ember, de nem tudtam rájönni.Lehet csak összekeverem valakivel.A műszerfalon lévő órát figyeltem, már fél órája mentünk, mikor egyszer csak megállt.

-Gyere Kislány-emelt ki a nagydarab férfi.Egy garázsban voltunk, ahol egy fekete sportkocsi állt és egy szürke motor.Követtem őket egészen a fával burkolt nappaliig, ahol körbe könyvespolcok voltak, középen egy fekete bőrkanapé és egy hatalmas kandalló.

-Ülj le-mutatott a nagy fotelre a vezető, a többiek kimentek, így ketten maradtunk.Idegesen piszkáltam a pulcsim ujját míg meg nem szólalt.-Kérni szeretnék tőled valamit.

-Mit?-pillantottam rá egy pillanatra, majd újból visszatértem a pulcsim ujjához.

-Te vagy a fiam barátnője, és tudom, hogy miattad jönne csak ide, szóval ha felhív mondd meg neki, hogy elraboltalak.Kérsz valamit inni?Vagy egy kis kekszet?

-Ööhmmm-nyögtem ki sokkosan, bár ez megmagyarázza honnan volt olyan ismerős.Ha jobban megnézem nagyon hasonlít Kentinre.

-Robert Cooper-nyújtotta felém a kezét.

-Zara Anderson-ráztam vele kezet még mindig sokkosan.Már előre félek Kentin reakciójától, nagyon utálja az apját és bele sem merek gondolni, hogy ezután mi lesz.-Tulajdonképpen mit is akar most?

-Beszélni a fiammal, de hiába kerestem számtalanszor nem hajlandó beszélni velem.Muszáj valahogy idecsalnom.

-Értem, de biztos ez a legjobb módszer?

-Nem, és ne haragudj, amiért megijesztettünk.Itt a táskád-rakta le elém.Elővettem a telefonom, ahol hívások és üzenetek sora várt Castieltől.-Biztos nem kérsz egy kis teát?

-De, köszönöm-vettem el a bögrét.Végül is egy teából csak nem lehet baj, bár Kentinnek nem biztos, hogy meg kéne említenem.

-Szívesen.

-De ha nem beszél magával, honnan tudta, hogy együtt vagyunk?

-Sok mindent tudok, viszont megkérhetlek arra, hogy ne beszélj erről senkinek?

-Persze-amint ezt kimondtam megcsörrent a telefonom.

-Szia, nem akarlak ellenőrizni vagy ilyesmi, de nagyjából mikor jössz?Vagy van valami baj?Hol vagy?-hadarta a barátom.

-Apukádnál vagyok-mondtam ki nagy nehezen, mert már előre láttam a reakcióját.

-Mi van?Miért vagy ott?-emelte fel a hangját.A háttérből csattanást hallottam, ami arra engedett következtetni, hogy ideges.

-Hát elrabolt azt hiszem.

-Azonnal ott vagyok, ne félj Kicsim.

-Apának ne szólj légyszi.

-Nem fogok, most megyek szia, szeretlek-tette le még mielőtt válaszolhattam volna.

-Ez nem jó ötlet, nagyon mérges-húztam fel a lábaim és rájuk hajtottam a fejem.