Advent a Pál utcában 2019

3. Karácsonyfa díszek - Cselnakos

Csele szüleinek hatalmas háza volt, vagyis elnézést kúriája, mert kikérték magunk, ha valaki csak egy szimpla háznak merte nevezni a háromszintes mini palotájukat. Szóval Cseléék egy kúriában laktak a Budai oldalon olyan magasan, hogy az egész várost be lehetett látni még a földszinti ablakból is. Az apja a banki szektorban dolgozott nagyon magas beosztásban, ebből következően nem esett nehezére fenntartani egy ekkora épületet. Az édesanyjának hivatalosan nem volt munkája, de ő koordinálta a személyzetet (mert nekik ilyen is volt), fogadásokra járt és költötte a férje pénzét. Olyan felsőbbrendű módon viselkedtek, mintha a 20. század arisztokrata világában ragadtak volna. Néha Csele anyukája olyan ruhakölteményekben ment utcára, amiket Csaba általában régi filmekbe látott. Persze megpróbálták Cselét is eszerint nevelni, élére vasalt szövetnadrágba öltöztették, kis fehér ingecskét kapott mellénnyel és úgy bántak vele, mintha legalábbis az angol trón várományosa lenne. A baj csak az volt, hogy Csele nem akart királyfi lenni.

Gyerekként mindig kikönyörögte a dadájától, hogy menjenek ki a játszótérre a többi gyerekhez. Mert hát Cselének volt saját játszótere az udvaron, de ott csak egyedül játszhatott, és bunkert építeni sokkal izgalmas volt vele egykorú kis pajtásokkal, mint a kertész bácsival. Itt találkozott Csele először Ernővel, akivel egyből legjobb barátok lettek. Ernő a közeli óvodába majd általános iskolában tanult, de nem Budán, hanem Pesten laktak. Ernő sose értette, hogy egy ilyen kis előkelő fiúcskának miért akkor nagy szenzáció Pest, mert az kopott, szürke és büdös, de Csele számára az olyan volt mint egy másik földrész. Órákon keresztül tudta hallgatni Ernő és az osztálytársa, Boka beszámolóját arról, hogy milyen alakokat láttak a Blaha Lujza térnél vagy a Népszínház utcában. De nem csak ezeket a történeteket szerette, hanem azokat is, amikor a családi hagyományokról beszélgettek.

Cselééknek nem volt semmilyen hagyományuk. Náluk a karácsony inkább hasonlított egy fogadáshoz, mint meghitt családi ünnephez. Nem volt közös sütés-főzés, fa állítás vagy társasozás ajándékbontás után. A főzést a személyzet csinálta, a sütemény cukrászdából jött, a fa mű volt és dizájnerek díszítették az aktuális trendnek megfelelően, társasozni meg maximum a kertész bácsival és a szakács nénivel lehetett.

Csele egyik legboldogabb karácsony másnapja volt, amikor 16 évesen elmehetett Ernőékhez és naphosszat hallgathatta a nagymamáját, aki házi készítésű bejglivel tömte a fiúkat, aztán délután Boka megjött egy társasjátékkal és miközben karácsonyi dalok szóltak egy régi CD-ről Csele életében először úgy töltötte a karácsonyt, ahogy mindig is szerette volna.

18 évesen munkát vállalt egy irodában a könyvelési osztályon és vett magának egy lakást Pesten. Imádta. Csak azt sajnálta, hogy gyerekként kimaradt azokból a kalandokból, amiben a barátainak része volt. De aztán megismerte Csónakos Andrást.

Csónakos életvidám, szeleburdi, tettre kész, kiszámíthatatlan, örült, imádni való, minden örültségben benne volt, és olyan ízesen tudott mesélni, ahogy senki más. Az ő szájából még egy olyan egyszerű történet is, minthogy valaki lement a boltba tejért, kész kalandregénynek hangzott. Csele pedig imádta hallgatni a gyerekkori kalandjait.

Véleménye szerint nem volt még egy ember, akinek olyan izgalmas élete van, mint Csónakosnak. Persze szegény Adrisnak nem indult egyszerűen az élete, mert viszonylag korán elvesztette mind a két szülőjét, így a nagyszülei nevelték fel. Két nagyszülő páros, két merőben más nevelési elvekkel, ráadásul nagyon messze egymástól. Az iskolai időben Csónakos a pesti Kovács nagyszülőknél lakott, a nyári szünetet pedig vidéken töltötte Csónakoséknál. Bár a pesti nagyi nem szeretett volna sokat, csak hogy normális felnőtt legyen ebből a büdös kölökből, minden igyekezete hiába volt, mert a nyári szünetben Csónakos elfelejtett minden illemet. Ettől függetlenül a végén mégis csak rendes felnőtt lett a büdös kölökből, mert Csónakos leérettségizett, szakmát szerzett és rendes munkája is lett. Igaz, olyan cifrán tud káromkodni, hogy a kamionsofőrök belepirultak, dohányzott is, meg az alkoholt se vetette meg, de rendes, becsületes ember lett belőle, tehát ezt igazán el lehetett nézni neki. Ráadásul tiszta szívből rajongva imádta Cselét, ami egy újabb jó pont.