Advent a Pál utcában 2019

4. Titkos Mikulás

Feri hátulról átkarolta Bokát a teraszon. Becsomagolta magukat egy kopott, piros por- és marihuána szagú takaróba.

– Mire gondolsz? – kérdezte Feri.

– Arra a télre – válaszolta Boka. – Emlékszel rá?

– Sose fogom elfelejteni azt a telet.

Az az év nagyon furcsa volt. Azzal kezdődött, hogy a szeptemberi évnyitón az igazgató bejelentette a nyári viharok következtében megrongálódott a tetőszerkezet, beáztak az osztálytermek és életveszélyessé váltak, ezért bizonyos osztályokat össze kell vonniuk. Boka egy biccentéssel nyugtázta a hírt. Ez teljesen logikus döntés volt. Az igazgató türelmet, megértést, és kivételesen extra toleranciát kért a diákoktól. Boka ezt is egy biccentéssel nyugtázta, majd figyelmezteti a fiúkat, hogy idén viselkedjenek egy kicsit jobban.

A sokk akkor érte, amikor kiderült, hogy az osztályösszevonás őket is érintette. Ezzel pedig csak egyetlen baj volt. Az A osztályból Bokáék és a B osztályból a Vörösingesek már a kezdetektől versengtek és háborúztak egymással. Boka el se tudta képzelni, hogyan fognak ők összezárva túlélni egy évet.

A első furcsa dolog az volt, hogy Boka és Feri viszonylag könnyen kötöttek fegyver szünetet, és ezt a megállapodást mindenki maradéktalanul betartotta. Az évnyitó utáni szokásos "Hova üljünk idén?" helyfoglaló játékban a két brigád egymás mellé került. Bokáék az ablak melletti sorban ültek, Feriék pedig a mellette lévőben.

Az is furcsa volt, amikor rájöttek, hogy annyira nem is különböznek egymástól, nevettek egymás poénjain, és pofátlan módon segítettek egymásnak puskázni a dolgozatokon. Mire eljött a december, senki meg nem mondta volna, hogy a két banda tagja régen esküdt ellenségek voltak.

A tanítás egyébként pontosan úgy zajlott, mint általában, egyetlen változás, hogy az osztályfőnöki órákon két tanár jelent meg.

– Mivel idén ilyen sokan vagyunk, meg kell beszélnünk, hogy szeretnénk-e idén karácsonyi bulit és húzást tartani – kezdett bele Kalmár tanár úr.

Fájdalmas nyögések, lelkes ujjongások moraja futott végig a termen, amit azonnali beszélgetés követett.

– CSENDET! – kiabálta túl a zűrzavart Rácz tanár úr. – Névtelen szavazással fogjuk eldönteni, hogy idén lesz-e húzás. A kiosztott papírokra mindenki írja fel, hogy IGEN, szeretne bulit és húzást vagy NEM. A többség véleménye szerint cselekszünk.

Percekig csak tollak és ceruzák sistergő hangját lehetett hallani, aztán a két tanár egy baseball sapkába gyűjtötte a cetliket. Szépen sorjában bontogatták ki őket, közben az ügyeletes hetes a táblán húzta be a vonalakat az adott válaszhoz. A negyvenkét diákból tizenöten szavaztak igennel. Boka tudta, hogy abból a tizenötből hat biztosan a Pál utcai fiúk közül került ki, mert ők szerették ezt csinálni. Persze, mindig csaltak, mert addig cserélgettek, amíg mindenki elégedett nem lett az eredménnyel, de ez nem számított. A szavazás állása egyértelmű volt. Idén nem lesz húzás, sem osztály karácsonyi buli. Boka oldalra pillantott, és öt csalódott arcot látott maga mellett. Elővett egy újabb papírt és ráírta "Én igennel szavaztam. Te?", majd odadobta Ferinek.

"Én is." - jött a válasz.

"Szünetben beszéljünk."

Szünetben elvonultak a terem hátsó részébe és hosszasan, elmélyülten beszélgettek. A többiek gyanúsan méregették őket, de nem kérdeztek semmit. Becsöngetés után Feri és Boka is közölte a többiekkel, hogy tanítás után gyűlést tartanak.