Advent a Pál utcában 2019

12. Katasztrofális karácsony - Boka/Csónakos

Csónakos körömkefével, akkurátusan, milliméterről milliméterre haladva dörzsölte a kezén az ultra dermet. Általában minden műszak végén ez volt a rituálé a zuhany alatt, de ma kivételesen nagy figyelmet szentelt rá. Holnap karácsony. Igaz, 23-án már nem akart dolgozni, de a pasi hatalmas Shrekes csizmáskandúros szemekkel nézett rájuk, hogy vidékre mennek a családhoz, két tündéri gyerekük van, csúszósak az utak, karácsony van, lécci. Sem Janónak, sem Csónakosnak nem volt szíve azt mondani, hogy nem, de ettől függetlenül Csónakos nem örült.

Miután a tenyere összes kis hajlatából kiszedte a gépzsírt, alaposan bekrémezte a kezét. Régen nagyon utálta a kézkrémeket, de mióta Boka céklavörös arccal elmondta neki, hogy a kiszáradt, szétrepedezett ujjaival néha igen intim helyeken szokta megkarcolni, ami igen fájdalmas és vágyölő, azóta Csónakos napjában olyan nyolcszor krémezi a kezét. Persze így se lesz bársonypuha a bőre, de legalább télen nem nyílik szét teljesen váratlan időpontokban, és nem csöpögteti végig a vérével a Tescót.

Szóval a gépzsírmentes Csónakos befejezte a zuhanyozást, kiürítette a munkás szekrényét, mert Janó idén nagy lelkű volt és két egész hétre bezárta a műhelyt, beriasztott, és izgatottan pattant be a kocsijába, hogy végre megkezdhesse a jól megérdemelt mini vakációját. Alig várta, hogy haza érjen Bokához, akinek már múlthét pénteken elkezdődött a karácsonyi szünet. Két teljes hét, késői közös ébredésekkel, délutáni szunyákkal, és forralt borozás a srácokkal a két ünnep között. Tökéletes lesz.

Bokát a konyhában a pult fölé hajolva találta. Egy régi kibolyosodott melegítő volt rajta, meg Csónakos egyik pólója, ami újkorában még fekete volt, de mostanra már szürkés-barna árnyalatban pompázott. Csónakos sose értette, hogy miért, de akárhányszor arra jött haza, hogy Boka a konyhájában ügyködik elöntötte a vágy, hogy széjjel csókolgassa aztán bevonszolja a hálóba, és addig szeretgesse, míg Boka nem emlékszik a saját nevére. Az se nagyon érdekelte, hogy a kaja közben odakozmál.

Csendben odalopódzott Boka mögé, a derekára csúsztatta a kezét és megcsókolta a tarkóját.

– Mit sütsz kis szűcs? – suttogta a fülébe. Boka összerezzent az érintésre, a mézeskalács kiesett a kezéből.

–Hát ezt nem hiszem el. –csattant fel Boka bosszúsan. – Kösz szépen!

Csónakos lefagyott a hangnemtől, utána meg attól, hogy Boka ellökte magáról a kezét.

– Ja, én is örülök, hogy végre itthon lehetek – mondta szarkasztikusan. – Egész tűrhető napon volt, és te is hiányoztál.

– Légszíves, ne kezd, jó?

– Én ne kezdjem? – döbbent meg Csónakos.

– IGEN! – kiabált rá Boka olyan hangosan, hogy Csónakos egy lépést hátrált. – Egész nap itt készülődök, persze neked mit számít ez! Nincs több tojás és tudod, te mióta szenvedek, hogy végre megálljon ez a szerencsétlen ház? Mégis mi kell ijesztgetni? Miért nem lehet...

– A faszom! Én ezt nem hallgatom végig! – Csónakos megpördült a tengelye körül, és olyan gyorsan távozott, mintha köddé vált volna. Az ajtó csapódása visszhangot vert a lakásban.

– Andris? – suttogta Boka rémülten, mikor már nem csengett a füle az ajtócsattanástól. Nem jött válasz az üres lakásban, Boka pedig zokogva rogyott térde a kuka mellett.

Elbaszta. Ezt is. Nem elég, hogy egy mézeskalácsházat nem tud megépíteni, de egy szimpla hétköznap estét is el tud baszni. Boka se perc alatt tudott eljutni az önostorozás legmélyebb bugyraiba, aminek általában az a vége, hogy még az életre is alkalmatlannak találja magát.