Advent a Pál utcában 2019

21. Diótörő - Bolnay

Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén megye határán, távol a nagyvárosok zajától, égbe magasló fákkal jótékony ölelésében található az Erdődy kastély. A csendes környék, a szépen gondozott kert és a kiváló wellness részlege miatt ideális helyszín a feltöltődni vágyóknak. A modern felszerelésekkel rendelkező konferencia termei miatt, kedvelt helyszíne a különböző megbeszéléseknek, tudományos találkozóknak. Igaz, a kastély egy szegényes település szomszédságában található, a rendezett kert, formára nyírt bokrok és a többhektáros erdő szépen elfedte a környék szegénységét.

Azon a nyomasztóan fülledt, forró nyári napon, idősebbik Kolnay Pál, sebész professzor, több hazai és nemzetközi kitüntetések büszke tulajdonosa, is ennek a kis ékszerdoboznak az egyik konferenciatermében tartott értekezleten ült. Felesége, Júlia, a feszített víztükrű medence partján napozott, míg a hét éves fiúk, Palika egy mesekönyvet lapozgatott. Édesanyja nagyon büszke volt rá, hogy már milyen szépen megtanult olvasni és szeretett is, de szerencsére Palikát rengeteg más is érdekelte. Szeretett fogócskázni, fára mászni, rajzolni és a számítógépet is egyre ügyesebben kezelte, bár ennek annyira nem örültek a szülők.

A Kolnay család nem csak a konferenciára érkezett az Erdődy kastélyban. Már jó egy hete élvezték a kastély nyújtotta szolgáltatásokat, de nem ők voltak az egyetlen orvos család, akik egybe kötötték a konferenciát a pihenéssel. Már az első este, a vacsoránál meglepve tapasztalták, hogy sok az ismerős arc. Persze, ezt egyáltalán nem bánták, sok kolléga már egyben barát is volt.

A fullasztóan meleg délutáni csendet egy vékony kutyaugatás zavarta meg. Pali egyből felkapta a fejét, és a hang forrását kereste.

– Anya, itt van Drazsé. Odamehetek játszani?

– Igen, de előtte kérdezd meg, hogy nem zavarsz-e. Gáspár bácsi is szeretne néha pihenni.

–Jó.

Pali berakta a könyvét az asztal alá, és keresztül futott a rövidre nyírt pázsiton a kastély kávézójához tartozó teraszhoz.

– Csókolom, Gáspár bácsi. Nem zavarok?

Gáspár bácsi, feleségével és pöttöm, fehér westie-jükkel, Drazséval, egy nappal hamarabb érkeztek, mint a Kolnay család. Pali őszintén örült nekik, mert Drazséval már régi barátok voltak és sokszor töltötték együtt a hosszú hétvégéket hasonló konferenciás eseményeken.

Gáspár bácsi, aki egyébként az orvosi szakma szintén elismert professzora, mindig hatalmas, fekete keretes szemüveget viselt, bár Palira rendszerit a keret fölött nézett. Nem csak Drazsé miatt örült a találkozásoknak, hanem mert Gáspár bácsi zsebében mindig lapult egy-két finom cukorka. Pali érkezésére a kutyus máris izgatott farkcsóválásba kezdett.

– Palika, tudod, hogy nem zavarsz.

– Anya mondta, hogy kérdezzem meg.

– Szófogadó kisfiú vagy. Tessék, ezért jár egy cukorka. – Gáspár bácsi beletúrt a zsebébe, zörgött benne a sok cukros papír, és kisebb kutatás után Pali gazdagabb lett egy narancsossal.

– Játszhatok Drazséval?

– Persze.

Drazsé díjnyertes kutyus volt. Jól nevelt, játékos, de mégis nyugodt. Szófogadó, nem kellett vele veszekedni vagy kiabálni utána, ha hívták, ment. Mindig hatalmasakat sétáltak, ha összefutottak az ilyen konferenciánkon. Drazsé most is lelkesen követte Palit a kastély kertjében, kilógó nyelvvel rohant az eldobott botok után, és ellentmondás nem tűrő vakkantással követelte az újabb dobást.