Van olyan hogy örökké? [✔️]

ᴜ́ᴊʀᴀ ᴇ́s ᴜ́ᴊʀᴀ

Laney

Ma lesz a suliba az interjú. Kedvem sincs ehhez most.

Kimásztam az ágyból, elhúztam a függönyt és a szekrényemhez léptem. Kivettem egy piros csíkos felsőt és hozza egy sötétkék farmer shortot.

Szép lassan ki sétáltam a nappaliba be állítottam a reggeli adagolást ami kb 220 milliliter volt. Miközben anya, apa és Layla a palacsintát fogyasztotta én addig ültem mellettük és folyt belém a barna trutyi. Az a szívás hogy semmit nem ehetek az ég világon tényleg semmit, már el is felejtettem hogy milyen érezni az ízt a szánkban meg hogy milyen össze rágni az ételt.

Miután Layla meg apum kész lett, elindultunk a suliba. És megint szerelékkel kellett hogy beüljek a kocsiba. Hurrá!
A sulihoz érve Layla megint előre rohant még el se köszönt, én oda mentem apához megöleltem majd a táskámat a hátamra kaptam és a szereléket tolva magam mellett be mentem a suliba. Már nem bámult meg mindenki is mikor sétáltam a folyosón.

A termünkbe érve, leültem a helyemre majd vártam hogy elkezdődjön az első óra. Csengetés előtt pár perccel Mr. Reznik belépett a terembe és kezdődött a kedves fizika. Fizika után kémia jött, aztán matek.

A matek utáni szünetben Rosie jött hozzám hogy megcsináljuk az interjút. A könyvtárba érve, felültem egy padra Rosie pedig elém lépett. A másik lány asszem ő a fotós hátrébb állt.

- Na tehát. Összeírtam 10 kérdést ami mindenkit foglalkoztat. - mondta.

- Rendben. - mondtam.

Azzal Rosie rendezte a papírjait és feltette az első kérdést.

- Mióta vagy beteg?

- Másfél éve.

- Sokat vagy kórházba?

- Először mikor kiderült akkor 2 hétig voltam kórházba, most már csak hetente járok.

- Oh. - nézett rám Rosie, én pedig széttártam a kezem amolyan "ez van" stílusban.

- Mi a betegség neve? - kérdezte nekem meg össze szorult a torkom.

- Gasztroparézis. - feleltem halkan.

- És mi ez a betegség? - kérdezte.

- Röviden annyit takar hogy nem tudok szilárd táplálékot fogyasztani, vagyis le tudom nyelni viszont a gyomrom nem húzódik össze így a táplálék a gyomromban marad.

- Ki lehet belőle gyógyulni?

- Nem tudom.

- Bárki elkaphatja?
- Nem.

- A logó izé az orrodban micsoda?

- Tápláló szonda.

- És miért kell?

- Ezen keresztül eszem.

- És milyen a betegség?

- Van amikor nincs vele gond, viszont van olyan fájdalom ami elviselhetetlen. A hasam pedig általában puffadt de volt olyan időszak mikor csontsovány voltam. És az elején még semmi ilyesmi nem volt csak szigorú diéta, de a  gp súlyosabb lett ezért kaptam tápláló szondát. Többször végeztek bélmozgás tesztet, meg endoszkópia is volt már.

- És neked mennyire rossz a betegséged?

- Már az elég rossz kategória.

Aztán a másik lány lőtt pár fotót rólam ahogy a padon ülök szondával az orromban.