Van olyan hogy örökké? [✔️]

ᴍɪɴᴅᴇɴ ᴏᴋᴇ́

Laney

Az elmúlt pár hét szinte elrepült. Azt vettem észre, hogy újra egyre többet hányok ami sosem jó jel, de egyenlőre senkinek nem szólok. Alex már nincs büntetésben ahogy Grace sem viszont a kapcsolatuk továbbra is felhős. Andrewval tök jóba lettem és suli után sokszor együtt mentünk haza ameddig Alex büntetésben volt.

A betegségemről való beszéd kezd lecsillapodni ami tök jó. Most mindenki Alex és Grace vitájáról beszél. Ez Gracenek tök jó mert kelleti magát viszont Alex teljesen leszarja. Alex mindennap elém jön és együtt megyünk suliba, de ez nem azt jelenti hogy járunk!

- Jó reggelt! - köszönt Alex.

- Neked is jó reggelt. - köszöntem vissza miközben megigazítottam a szondát.

A kocsi út viszonylag csendben telt. Csak egy rádió szólt halkan és mikor meghallottam a Killers Caution című számát rögtön fel akartam hangosítani a rádiót.

- Szabad? - néztem rá Alexre.

- Persze. - mosolygott a napszemüvege mögül.

- Oké. - feleltem majd föl hangosítottam.

Hangosan énekeltem a számot, sőt még táncoltam is rá. Egyszer Alexre néztem de csak egy pillanatra mikor láttam hogy mosolyogva engem figyel. Abban a másodpercben úgy éreztem hogy minden vágyam teljesül. Hangosan Killers énekelhetek és közben Alexxel ülök egy kocsiban és ő mosolyogva figyel engem.

A suli elé érve megint mindenki megbámult, gondolom azt várták hogy Alex mikor fogja meg a kezem. De nem fogja mivel nem vagyunk együtt.

Alex még kint maradt a suli előtt, én pedig miután elköszöntem tőle elindultam befelé. Nyugiba sétáltam egyedül mikor egy csaj lépett elém. Hosszú barna haja volt és szemüveget viselt. Nem tudtam kicsoda még látni sem láttam.

- Szia! - köszönt.

- Szia. - köszöntem vissza furán.

- Hunter vagyok. - nyújtotta felém a kezét.

- Laney. - ráztam vele kezet.

Aztán a beszélgetés kicsit kifulladt és ott álltunk egymással szemben és csak néztünk. Aztán hallottam hogy Alex meg Andrew hangosan nevetve közelednek. Ahogy Hunter meglátta Andrew lehajtotta a fejét és a földet tanulmányozta. Mikor hozzánk értek Alex megsimította a vállam amitől azonnal megborzongtam, Andrew pedig rá mosolygott Hunterre. Miután tovább mentek Hunterre néztem.

- Tetszik neked Andrew? - kérdeztem.

- Igazából együtt vagyunk. - mondta Hunter rám nézve.

- Komolyan? - csodálkoztam.

- Igen. - mosolygott Hunter.

- Akkor ezért nem volt Andrew senkivel együtt. - mondtam.

- Részben. - felelte Hunter.

- Mióta vagytok együtt? - kérdeztem.

- Holnap lesz másfél éve. - mosolygott.

- Azta. - mondtam.

- Viszont most mennem kell, irodalom órám lesz. - mondta Hunter azzal elsietett.

Nekem fizikám lesz, ezért a laborba indultam. Sietve elnézést kértem a tanártól majd leültem a helyemre.

Fizika utáni szünetben Andrewt kerestem aki minden bizonnyal már a folyosón volt Alexxel meg a többiekkel azonban beszélnem kellett vele.

A termünkbe érve lerakta a táskám majd kifésültem a hajam és elindultam megkeresni. A büfé előtti aulában meg is találtam.