Van olyan hogy örökké? [✔️]

ᴛᴜ́ʟ ᴇᴢᴇɴ

Laney

Reggel elég volt kilenckor kelnem, mert ma megyünk kontrollra. Ami abból fog állni hogy csinálnak ultrahangot és ha nagyon rossz a helyzet akkor gyomortükrözés is lesz. Ami nagyon szar.

Tehát felkeltem. Elsőként a ruhásszekrényem-hez léptem kiválasztottam egy mackó nadrágot és egy piros csíkos felsőt. A vizsgálat előtt tilos ennem így csak be dugtam az orromba tápláló szondát és kimentem anyához a nappaliba.

- Jó reggelt kicsim! - köszönt anya.

- Neked is jó reggelt! Mikor indulunk? - kérdeztem.

- Perceken belül. - válaszolt azzal eltűnt.

Gyorsan még fogat mostam és laza copfba fogtam a hajam. Végül elindultunk.

A kórházba érve anya bejelentkezett majd föl mentünk az emeletre. Leültem egy szimpatikus helyre és vártam. Közben játszottam meg zenét hallgattam. Aztán szóltak és bementem a vizsgálóba.

- Szia Laney! - köszöntött az orvos.

- Jó reggelt! - köszöntem vissza.

Azzal lefektetett egy hordágyra, felhajtotta a pólómat majd egy nővér hozta az ultrahangot aztán át adta az orvosnak aki rátette és elkezdte vizsgálni. Kb 6 perce csinálta már az ultrahangot mikor letette és sóhajtott.

- A gyomrod még mindig nem végez mozgást, ezért át kell küldjelek a radiológiára. - mondta.

Én csak bólintottam majd felültem és behívták anyát. A nővér adott egy "csinos" kis kórházi ruhát, majd beültetett egy tolokocsiba és elindultunk a radiológiára ami a harmadik emeleten van.

A radiológiára érve, mindenki megbámult aki a váróban ült. Mi nem ültünk le várni hanem rögtön betolt a vizsgálóba a nővér és ott is hagyott.

- Szia Laney. - köszönt Dr.Owelli.

- Jó napot Dr. Owelli.

Át kellett ülnöm a vizsgáló ágyra.

- Tehát, nem fogunk gyomortükrözést csinálni. - mondta Dr. Owelli.

Ekkor hatalmas kő esett le a szívemről, de még egy ultrahangot fognak meg CT-t is. Aztán Dr. Owelli elővette az ultrahangot és megvizsgált.

- Nem nézel ki jól belülről. - mondta sóhajtva de közben mosolygott.

- Be hívjam az anyukáját? - kérdezte az asszisztens.

- Igen légyszíves. - mondta Dr. Owelli.

Aztán anya bejött és addigra már egy tolókocsiban várva hogy valaki eltoljon CT-re.
- Igen? - kérdezte anya.

- Mindenképp kell CT, és közben felhívom a házi orvosukat is Dr. Glades-et.

Aztán jött egy ápoló és elvitt CT-re.
És mikor vártunk a liftre olyan történt amire nem számítottam nagyon nem. Kinyílt a lift ajtó és Alex lépett ki a liftből mögötte az anyukája és a testvére. Mikor eljött mellettem annyira megvolt illetődve hogy csak bámult rám de nem szólt. Végig nézett majd lehajtotta a fejét és tovább ment engem meg betoltak a liftbe.

A CT után vártunk az eredményre, mikor Dr. Glades és Dr. Owelli megérkezett.

- Semmi rendellenességet nem találtunk, de javulást se. - mondta Dr. Owelli.

- Tehát haza mehetsz, de a tápláló szondázást még folytatnod kell. - fejezte be végül Dr. Glades.

- Értem. - válaszoltam.

Azzal a két orvos kiment meg anya is én meg vissza vettem a normális ruhám.

                                 Alexander

Már egy órája itt ültünk az orvosnál de nem akartak behívni minket.

- Anya! - szóltam.

- Igen Alex? - kérdezett vissza.

- Hazamehetek? - kérdeztem.

- Persze menj, a hülye orvosok úgysem hívnak még be egy ideig. - válaszolt.

- Oké. - néztem rá, majd fölálltam és elindultam a lépcső felé.

A zsebembe megkerestem a fejhallgatóm majd bekapcsoltam a Bluetooth-szt és elindítottam egy Spotify lejátszási listát.

Miközben nyaralgtam le a lépcsőn a kijárat fele, Grace és Laney járt a fejembe. Fogalmam sincs mitévő legyek, mert Laneyvel még nem igazán beszéltem de szimpatikusnak tűnik, Grace meg egy feltűnési viszketekségben szenvedő szőke liba, és nagyon menő ezért járunk. Na mindegy

Haza érve felhívtam Grace-t hogy találkozzunk és azonnal igent mondott. Kb 10 percen belül itt van azt mondta úgyhogy rendbe rakom a szobám.

Elpakoltam a ruháim, az íróasztalról elpakoltam a könyveim és a szekrényből előhalásztam a közös képünket és kitettem az íróasztalra. Mikor kimentem a konyhába inni, csengettek. Grace volt.

- Szijja, Édes. - köszöntött és csókot akart adni de elhúztam a fejem.

- Beteg vagyok. - mondtam neki, majd betessékeltem a házba.

Leültünk az a bárszékekre a konyhában.

- Miert hívtál? - kérdezte Grace.

- Nos, a kapcsolatunk eléggé kifulladt. - mondtam.

- Igen én is látom. Új valakid van? - kérdezte.

- Nem nincs, viszont tartsunk szünetet. - mondtam neki.

- Oké, ez jó ötlet. - bólintott majd föl állt és elindult az előszobába.

- Szólj ha úgy érzed folytassuk. - mondta azzal kilépett az ajtón.

Nem gondoltam volna hogy ilyen könnyen megbeszéljük mert hát mégis csak 2 évig voltunk együtt. Lehet már ő sem úgy érez irántam ahogy én sem iránta.

Anya meg Adam késő este ért haza, és már Mark is otthon volt. Anya főzött vacsorát, én addig leckét írtam meg gondolkodtam.
Fogalmam sincs mitevő legyek. Most az egyszer nem tudom.

Vacsora után, elmentem fürdeni meg hajat mosni és hamar le feküdtem. Sok volt nekem ez a mai nap.
—————————-
Na sziasztok! Ez most egy elég rövid rész lett, de nem igazán volt ötletem, remélem senkit nem üldöztem el. Addig is sziasztook!
2019.11.27