Van olyan hogy örökké? [✔️]

ᴛᴏᴠᴀ́ʙʙ

Laney

Reggel, későn keltem így kapkodva felöltöztem, és gondoltam majd a suliban reggelizek, anya kikísért a kocsihoz minket Laylával majd beszálltunk és pár perccel később apa is megérkezett megcsókolta anyát majd beszállt a kocsiba és elindultunk.

A suliba vezető utat végig beszélgettük és végig röhögtük. Aztán megérkeztünk.
Apa segített kiszállni majd megölelt és elindult munkába.

A szerelékem tolva magam mellett az ebédlő felé vettem az irányt. Minden második ember megbámult, főleg a kilencedikesek. Aztán beléptem a jól klimatizált helyiségbe.

Mindenki reggelizett meg beszélgetett, leültem egy kevésbé zsúfolt asztalhoz és elővettem a reggelimet. Kibontottam a zacskót, és föl akasztottam a szerelékre. Majd elővettem a hosszú tápláló csövet és a tápláló szondához kapcsoltam majd beállítottam a reggeli adagot és békésen hátra dőlve ültem. Egyszer csak egy évfolyam társam Sarah jött mellém.

- Szia Laney. - köszönt.

- Szia Sarah. - köszöntem vissza.

- Hogy hogy újra suliban? Másfél évig nem jártál most meg évvégére vissza jössz? - kérdezte cinikusan.

- Igen és csak miattad. - mosolyogtam rá.

Aztán Sarah sértetten felállt és indult volna kifelé mikor mégegyszer megfordult.

- Amúgy mi az az orrodban? - kérdezte.

- Nem mindegy neked? - kérdeztem vissza.

- De! - mondta dühödten azzal mostmár tényleg elhagyta az ebédlőt.

Egy csomó kicsi felém fordult majd összesúgtak végül nekem is elegem lett ezért kimentem, aztán be a mosdóba. Bementem egy fülkébe és sírni kezdtem. Nem értettem miért ilyenek velem az emberek. Talán a tápláló szonda miatt vagy fogalmam sincs. Miután kisírtam magam kijöttem a fülkéből arcot mostam és elindultam vissza a terembe.

Mikor beléptem Mr. Holland már a teremben volt. Ő a történelem tanárunk.

- Laney! Szia! - köszönt Mr. Holland.

- Jó reggelt. - köszöntem vissza neki aztán leültem a helyemre.

Az óra gyorsan eltelt és jött a szünet. Páran kimentek a teremből de volt aki megakarta várni a tömeget pl.: Én, Jack, Maya, Peter. Ők hárman nagyon jóba vannak és engem nem bírnak mert amikor ide jártam le se szartam őket.

Aztán ültem és vártam hogy legyen valami, majd benyitott valaki.

- Sziasztok! Laney Reese keresem. - mondta a lány.

- Szia! Én vagyok. - álltam föl és az ajtóhoz mentem.

- Szia, lehetne egy kérdésem? - kérdezte gyanakodva.

- Igen persze. - mondtam félve és ekkor már tudtam mi jön.

- Arra gondoltam lehetnél te a riport alany a suli újsághoz. - mondta, én pedig megkönnyebbültem.

- Okés persze. - válaszoltam.

- Csináltál már ilyet? - kérdezte újra.

A választ jól meggondoltam és végül feleltem.

- Igen már egy párszor voltam. - mondtam.

- Oh hogy hogy? - kérdezte.

- Hát kilencedikben versenyt nyertem, tizedikben pedig elég menőnek számítottam ezért akkor többször is voltam interjú alany. - mondtam neki.