Van olyan hogy örökké? [✔️]

ᴇɢʏᴜ̈ᴛᴛ

                                     Laney

A mai napot és jó kis hányással indítottam viszont ma már megyek suliba. Leginkább Alex miatt várom. Egy fehér Astroworld-ös pólót vettem föl és hozzá egy fekete magas-derekú farmer shortot. A seggem természetes nem lógott ki!

- Anya! Ma nem reggelizek! - kiáltottam ki a szobámból.

- Szó sem lehet róla! - kiáltott vissza anya.

- De de. És ma egyedül is megyek suliba. - tetőztem anya idegességét.

- Autumnlaney! Gyere ide! - szólt anya.

Juj! Csak akkor hív így ha nagyon ideges. Ki sétáltam hozzájuk a nappaliba.

- Biztos hogy egyedül szeretnél menni? - kérdezte anya újra idegesen.

- Egészen biztos. - mondtam.

- És reggelizni se reggelizel? - kérdezte anya újból viszont már kicsit enyhült.

- Nem. - feleltem határozottan.

- Rendben, nem bánom. Mehetsz egyedül. - mondta anya.

Mikor kijelentette a nyakába borultam.

- Köszönöm. - suttogtam.

- Igazán nincs mit. - mondta anya.

A szobámba lépve felkaptam a táskám, majd bekötöttem a Converse-em fűzöjét és kiléptem a házunkból. Dög meleg volt odakint így jó hogy rövidnadrágot vettem fel.

Miközben sétáltam a suli felé több autó is elment mellettem, míg nem az egyik megállt. Nagyon megijedtem hogy valaki esetleg elakar rabolni de aki kiszállt a kocsiból megdöbbentett. Alex volt az.

- Autumnlaney! - szólt.

Jaj nekem. Honnan tudja a teljes nevem?!

- Ohm szia Alexander. - köszöntem.

- Elvigyelek? - nézett rám.

- El szeretnél vinni? - kérdeztem vissza.

- Nem szeretem ha a kérdésemre kérdéssel válaszolnak. - mondta halvány mosollyal az arcán.

- Akkor én kérdezek. - mondtam határozottan - El szeretnél vinni? - kérdezem újból a szemébe nézve.

- Igen. - mondta.

Azzal Alex után indultam a kocsijához ami egy városi terepjáró volt.

Alex beszállt a vezető ülésbe én pedig az anyós ülésen foglaltam helyet.

- Nem is tudtam hogy itt laksz. - nézett rám.

- Inkább az utat figyeld, jó? - néztem vissza.

- Oké. De mitől félsz? - kérdezte.

- Hagyjuk. - legyintettem a kezemmel és közben a szonda véget markolásztam.

- Ideges vagy? - kérdezte újból.

- Igen Alex az vagyok! - szóltam erélyesebben.

Egyszer csak Alex nyomott egy satu féket és kiszállt a kocsiból.

- Most mi van? - kérdeztem furán.

- Gyalog megyek. - közölte.

Ekkor én is kiszálltam a kocsiból.

- És az autóval mi lesz? - kérdeztem.

- Felhívom anyát és mondom neki hogy jöjjön érte. - mondta lazán.