Van olyan hogy örökké? [✔️]

ᴇᴢ ɴᴇᴍ ᴍᴇɢᴏʟᴅᴀ́s

Laney

- Tudod mi a legrosszabb abban hogy együtt járunk suliba? - néztem Alexre.

- Nem, nem tudom. - felelte könnyedén és közben az utat figyelte.

- Hogy mindenki azt hiszi Grace, hogy utódja vagyok. - mondtam halkan.

- Ki hiszi ezt? - nézett rám csodálkozva.

- Majd' mindenki. - suttogtam.

- Hát figyelj, te soha nem vagy és nem is leszel Grace utódja. Főleg hogy nem is alkotunk egy párt. - mondta Alex diplomatikusan.

- Igen. - bólogattam.

Talán Alex kezdett hozzá szokni hogy nem lehetünk együtt. Én nem akarom hogy ő csalódjon. És végképp nem akarok egy szakítást. Ez a történet úgy érzem nem lehet happy end.

A suli elé érve kiszálltam Alex mellől és a lányokhoz siettem. Hunter és Brooke már vártak rám. Hunter hosszasan megölelt míg Brooke nem az ölelkezős fajta.

Ma irodalommal kezdtünk. Már csak Grace, Riley és Parker hiányzott. Mr. Landon már a teremben volt de nem akarta elkezdeni nélkülük.

- Valaki tudja hol vannak? - kérdezte Mr. Landon.

- Szerintem senki. - szólt Jaden és ezen páran felröhögtek.

- Mr. Park örülnék ha értelmes dolgokat kiabálna be az órába. - mondtam Mr. Landon nyugodt hangon és abban a pillanatban Grace, Riley és Parker beestek az ajtón.

Grace-en el volt csúszva a crop top és a farmer shortja slicce sem volt felhúzva rendesen. A haja kusza volt és a rúzsa is elkenődött. Tuti hogy hancúrozott. Riley és Parker ma is úgy nézett ki mint két tojás, de nem ikrek. Mindkettőn bőrszoknya volt és vörös blúzuk be volt tűrve a szoknyába. Tavaszi magassarkút viseltek és hajuk pedig nyakat takaró kontyba volt fogva.

- Mire véljem a késést lányok? - nézett rájuk Mr. Landon és közben Parker bökdöste Gracet hogy húzza fel a sliccét.

- Igazából csak késtünk. - szólalt meg Riley.

- Attól meg be kell írjak 10 perc késést. - mondta Mr. Landon és a helyükre küldte őket.

Még hátra pillantottam rájuk és láttam ahogy Parker folyamatosan pusmog Rileynak aki engem nézett. Velük sem jó a kapcsolatom.

- Miután mindenki itt van, szeretném ha ma valaki előadást tartana. - szólalt meg Mr. Landon - Laney! Lennél szíves? - kérdezte engem fürkészve.

- Hát jó. - feleltem gyomorgörccsel.

A hátam közepére nem kívántam ezt az előadást és ráadásul azt sem tudtam miből kéne. Körbe néztem az osztályteremben és mindenki engem figyelt. Kerestem egy biztos pontot a szememmel. Alex volt az.

- Kedvenc könyved? - kérdezte Mr. Landon - Mesélj arról. - szólt.

Bólintottam és neki kezdtem.

- Samuel Beckett, Godot-ra várva. - szólaltam meg.

Pár furcsa pillantást kaptam. Gondolom senki nem gondolta volna hogy Beckett a kedvencem.

Az irodalom utáni szünetben mindenki el volt. Én pedig bedugtam a fülembe a fülhallgatóm és elindítottam egy random lejátszási listát. Aztán arra lettem figyelmes, hogy valaki bökdösi a vállam.

- Beckett? - kérdezte mosolyogva Alex.

- Ja. - feleltem és lesütöttem a szemem.

- Mit hallgatsz? - kérdezte hirtelen.