Van olyan hogy örökké? [✔️]

sᴢɪʟᴀ́ʀᴅ ᴛᴀʟᴀᴊᴏɴ

                                      Laney

Végre beköszöntött a május. Ami a suli végét jelenti. Alexxel még mindig nem beszéltünk a tovább tanulásról. Hogy mi lesz utána, de talán így van rendjén. A kapcsolatunk is újra sínen van.

- Jó reggelt. - köszöntöttem hosszú csókkal.

- Neked is. - csókolt meg Alex.

- Ma dolgozat van. Töriből. - mondtam mellékesen.

- Mi? - kérdezte Alex furán és üvöltött róla hogy fogalma sincs.

- Majd segítek. - nevettem el magam.

Az autóút további része csendben telt. Alex az utat figyelte én pedig a mellettünk elhaladó embereket, házakat és fákat.

A suli elé leparkolva magamra kaptam a táskám majd megigazítottam a szondát. Alex hozzám lépett majd nyújtotta a kezét. Fülig erő szájjal nyújtottam a kezem Alexnek és az ujjainkat egybe fontuk. Így jöttünk végig a folyosón. Már annyira nem zavar mint elsőre. Akkor még idegen volt.

A terembe érve Mrs. Wagner már a teremben volt.

- Laney, Alex üljetek le. - nézett ránk a tanárnő.

Alexxel bólintottunk majd elengedtük egymás kezét. A helyemre slisszoltam és német végéig csendben maradtam. Szünetben Alex Andrewval és Jadennel beszélt és hozzájuk nem akartam csapodni így megkerestem Brookeot.

- Sziaa. - suttogtam az épp telefonáló lánynak.

- Summer, most leteszlek itt van Laney. Szeretlek. - mondta és azzal a lendülettel ki is nyomta a telefont.

- Figyelek. - nézett rám a nagy zöld szemeivel.

Brookeról tudni kell, hogy imádja festeni a haját. Az elmúlt 2 hétben tenger kék  haj színnel láttam.

- A tenger kék után milyen lesz? - improvizáltam.

- Talán lazac rózsaszín, de az is lehet vissza festem barnára. - mondta.

- Értem.

- Amúgy Sawyers tud róla hogy itt maradsz? - kérdezte Brooke.

- Nem még nem. - sütöttem le a szemem.

- Mi? - kerekedett el Brooke szeme. - Remélem vágod, hogy balhé lesz köztetek ha nem mondod el. És azt is minél előbb, hogy Te mit akarsz. - emelte fel a hangsúlyt a te szónál.

- Jó jó, de most még úgy minden oké köztünk. Nem akarom elrontani.

- Előbb utóbb elfogod. - sóhajtotta Brooke.

- Lehet. - tártam szét a kezem. - Na megyek fizikára. Pokol tanárnőhöz.

- Kitartást Kicsi. - mosolygott rám.

Vissza mosolyogtam, de legbelül ragyogtam. Rég nem hívott Kicsinek. Ez volt a becenevem, Brooke mibdig így hívott. Aztán ők elköltöztek Detroidba. Aztán ugye tizenegyedikbe gasztoparézisem lett és nem jártam. Gondolom akkor jöttek vissza.

Szóval Kicsi alias én elindultam a fizika laborba  hogy Pokol tanárnővel órám legyen. Mrs. Reznik a tavaszi bál óta kikkel rám.

A fizika teremben kezet tördelve vártam az órát. Alex Andrew mellé ült, mellettem pedig Ann foglalt helyet Mrs. Reznik hajszál pontosan érkezett meg a terembe. Lecsapta a kis szütyőjét és kezdetét vette az óra.

- Ms. Reese. Kérem jöjjön felelni. - nézett rám mosolyogva a tanárnő.

- Máris. - álltam fel Ann mellől.