Szokásommal ellentétben két fanficet írok egyszerre, ilyen sem volt még :D
!A sztori helyenként sokban egyezik a valósággal !
Lisa: Karen Gillan
Tom: Tom Hiddleston
Az első napok a friss kapcsolat mámorában úsztak. A munkahelyemen meg is jegyezték, hogy úgy nézek ki mintha kicseréltek volna.
Minden reggel korán kelek ennek ellenére egész nap úgy vigyorgok és csillog a szemem mintha nem is ebben a világban léteznék.
A hét újra a végéhez közeledett, immár pénteket írtunk. A központ pénteki napjai mindig hamarabb véget érnek. Van egy olyan opció, hogy ha nem veszed ki az ebéd szünetet akkor hamarabb le lehet lépni. A hétvége programja miatt kivételesen éltem is ezzel a lehetőséggel.
Reggel amikor beérkeztem a melóba az utam rögtön a főnökhöz vezetett. Agnes már az asztalánál körmölt valami hivatalosnak tűnő levelet. Halkan kopogtam az ajtón ő pedig úgy nézett rám mintha minimum egy rabló állt volna előtte.
-Szia Lisa, miben segíthetek ?
Agnes segítőkész asszony volt. Már az állásinterjú során amikor már túl voltunk a hivatalos részen rögtön baráti hangnemre váltott, közvetlenebb hozzáállását továbbra is megőrizte.
-Agnes, szeretnék kérni valamit. Nem élnék az ebédszünet idejével, hirtelen jött hétvégi program miatt.
Nem kérdezett semmit, csak az iratos fiókhoz lépett és a kezembe nyomott egy formanyomtatványt. Kitöltöttem, indokként pedig megbeszéltük, hogy családi okokat írjak be.
A nyomtatványt a későbbi bérelszámolások tisztázása miatt kellett mindig kitölteni, hogy ne legyen bonyodalom amiért nem szerepel a jelenlétiben a közel egy órás ebédszünet.
A hétvégi kiruccanás Tom ötlete volt. Felvetette az ötletet, hogy pénteken értem jön a melóba és a hétvégét a családja hobbitelkén töltjük kettesben.
Az egész napom a várakozás jegyében telt. Nem bírtam tartani a számat, elkotyogtam munkatársamnak, hogy összejöttem Tommal és most közös hétvégére készülünk.
Közeledett már a munkaidő vége, Tomtól pedig nem kaptam még egy sms-t sem, hogy jön e értem tényleg, vagy valahol találkozzunk.
Már hazafelé készülődtem mikor kaptam egy kurta sms-t tőle, hogy sajnos nem fog menni a hétvége, de fel fog hívni és megbeszéljük a pótlást.
Mérgemben a telefont földhöz vágtam. A csattanás hangjára ijedten rohant be az öltözőbe az egyik kolléga akinek hirtelen nem jutott eszembe a neve mert másik osztályon dolgozik. Lenézett a három darabban heverő készülékre, pillantása a ketyeréről az arcomra esett:
-Tudok segíteni valamiben ?
-Köszönöm nem.
Megtöröltem az arcomat, összeszedtem a telefont, szerencsére menthetőnek tűnt.
Hazaszenvedtem magam a hétvégére szánt csomagommal. Belépve az ajtón rám tört a megalázottság érzése.
Kipakoltam a táskából és a tv elé kuckóztam egy doboznyi fagyival. Kb a film felénél tartottam mikor jelzett a telefonom, hogy üzenetem van:
„Alkalmas most a hívás? Tom"
Nem akartam róla tudomást venni, ezért vártam még. Végig néztem a filmet és akkor döntöttem el, hogy kész vagyok vele beszélni, küldtem neki egy üzenetet, hogy ha akar akkor hívhat.
A készüléket alig tettem le már vad csörgésbe kezdett, nem is néztem a kijelzőre csak felkaptam, ám egy nem várt hang szólt bele:
-Lisa, jó lenne ha leszállnál Tomról, ő az enyém. Tegnap nálam volt, az estét együtt töltöttük. Bolond vagy ha azt hiszed, hogy kellesz neki.
A hívás megszakadt mire kitaláltam volna, hogy kié is a hang. Emlékeim között kutatva ráleltem eme irritáló zajforrás tulajdonosára: Angelié, Tom elvileg ex barátnőjéé.
Megkövülten bámultam a készüléket, az első döbbenet után hívtam volna Bernie-t, hogy elújságoljam a hírt, de nem vette fel a telefont, későbbi üzeneteimre nem válaszolt.
A kanapén elaludhattam mert amikor az éjszaka közepén felkeltem nagyon fájt a nyakam és a hátam. Első reakcióm volt, hogy megnéztem a telefonomat, érkezett-e valami üzenet.
Két üzi várt, mindkettő a barátnőmtől. Még „melegében" válaszoltam neki. Általánosságokat írt, bulizni volt. Elmesélte, hogy milyen pasid szedett fel.
A második pedig egy hangüzenet volt. Kicsit részeg volt már, úgyhogy összevissza és hadarva beszélt. Annyit tudtam kivenni a szavaiból, hogy Tom ott van vele.
Nem érdekelt, hogy menny az idő rögtön visszahívtam Bernie-t:
-Szia szia. Ne haragudj, hogy most hívtalak de fontos.
-Tudom csajszi *nyöszörgés* Bocsi, csak kissé felöntöttem a garatra, nem kellett volna. Tom mondta, hogy nem jött össze a hétvége, tudod miért ?
-Nem, honnan az égből tudnám ? Nem beszéltem vele, csak Angelie hívott, valahonnan megtudta a számomat.
-Én meg azt hittem azért hívsz mert tudod, hogy mi történt. Na mindegy, felhívom Tomot, remélem nem az a szuka veszi fel.
Letettem a telefont majd azonnal tárcsázni kezdtem Tom számát. Pár csörgés után fel is vette. Meg sem vártam amíg bármit is felhoz csak mondtam a magamét:
-Hogy a francba gondoltad azt, hogy átversz ? Miért volt ez jó neked Tom Wilson ? Vagy ha nem akarsz velem lenni akkor mond meg, ne a te kis barátnődtől tudjam meg.
-Nem vertelek át és nem tudom miről beszélsz.
Hangja remegett az elfojtott indulattól és bánattól, amit csak később, a beszélgetést visszaidézve vettem tudomást.
-Múlt éjjel Angelie feltörte minden elérhetőségemet. Az email fiókból minden fontos címet kitörölt, a közösségi oldalaimat meg blokkolta. Mindent visszaállítottam, ez majdnem egy egész napi meló volt számomra.
A hétvége miatt meg elnézésedet kérem. Nyomós okom volt elnapolni.
-Mi történt Tom ? Miben tudok segíteni ?
A hangom most már átváltott barátságosabbra. Bűntudatot éreztem amiért így letámadtam.
-Mikor indultam volna érted telefonáltak a Központi Kórházból. Édesapámat szívroham érte és meghalt mire kiért a mentő.
-Részvétem.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A két fiatal elköszönés nélkül tette le a telefont. Szavak nélkül tudták, hogy Tomnak most időre van szüksége, csak az volt a kérdés, hogy meddig.
Lisát önismeretre késztette ez a kirohanása.
Tom édesapjának a temetése egy héttel későbbre esett, melyen Lisa is ott volt. A férfi mellett állt, fogta a kezét bátorítólag.
Édesapja halála után a férfiban is átértékelődött valami. Ebben az is benne volt, hogy a „For Ed"-et átvette. Nem akarta bezárni. Nem a bevétel hanem a küldetése miatt.
Amikor már lecsengtek benne a veszteséggel járó érzések felvetette Lisának az ötletet, hogy költözzenek össze. A lány válasza természetesen igen volt. Másnap már Tomnál hajtották álomra a fejüket, immár közös ágyukban.
