Érte megérte

Mindig ébredj mellettem

Kitártam az ajtót és Tom állt ott. Földbe gyökerezett a lábam, közben az járt a fejemben, hogy megtaláltam azt aki mellett hosszabb távon is el tudom képzelni a jövőmet.

Egy szerény mosoly játszott szája szélén miközben a rózsát felém nyújtotta:

-Ezt neked hoztam.

Remegő kezekkel nyúltam a virág után, amikor odaadta akkor a bőrünk egy pillanat erejéig egymáshoz ért. Utána egyszerre kaptuk el a kezeinket mert „megráztuk" egymást.

-Megrázó élmény volt.-hirtelen csak ez a gyenge mondat jutott eszembe.

Hajtőig vörösödtem, elég égőnek éreztem a szituációt. Utána észhez kaptam, ugyanis még mindig az ajtóban álldogáltunk.

-Gyere beljebb Tom, vázába teszem a rózsát aztán megihatnánk valamit.

Apró, szökdécselő léptekkel indultam el a konyháig. Ezt a járásmódot csak akkor kivitelezem ha nagyon boldog vagy izgatott vagyok, valamilyen szinten így adom ki a meglévő „feszültséget".

Találtam a mosogató alatt egy szép vázát. Vizet töltöttem bele és megindultam vele az étkező asztal fele, hogy a rózsa majd azt díszítse. Szerencsétlenségemre megbotlottam a saját lábamban és a konyha közepére hasaltam. A hab a tortán, hogy mikor álltam volna fel akkor a váza szilánkjaiba tenyereltem.

A nagy robajra Tom ijedten rohant a konyhába. Mikor az ajtóba ért sikítottam egyet jelezvén, hogy ne gyalogoljon bele a szilánkokba. Ő pedig „utasításomra" fittyet hányva bejött a konyhába és a váza romjai közül felsegített.

Ellentmondást nem tűrve jelentette ki, hogy bevisz az ügyeletre, nehogy nagyobb baj is történjen. Bár az, hogy mindenem szanaszét van szabdalva nem nevezném kis gondnak.

Már a kocsiban ültünk mikor megeredtek a könnyeim:

-Ez is csak én lehetek. Végre sikerül egy normális randi, én pedig tönkreteszem.

Tom nyugodt hanggal folytotta belém a szót:

-Ne ostorozd magad ezért Lisa, nem a te hibád, ez csak egy szerencsétlen véletlen volt.

-Úgy mint én, semmi nem jön össze nekem..-a férfi már nem is próbálta meg csitítgatni a rémült és csalódott lányt, csak hallgatagon figyelte az utat.

A balesetire beérve rögtön sorra kerültek. Nehéz is lett volna várakoztatni az addigra hisztérikussá vált Lisát és az őt kevés sikerrel nyugtató Tomot.

Szerencsére nagy baj nem történt, varrni nem kellett egyik sebét sem a lánynak. Az egyik nővér kiszedegette a sebekből az üvegszilánkokat, letisztította majd bekötözte mind a két sérült kézfejet. Tom végig a lány mellett volt, csak addig hagyta magára amíg egyszer elment a mosdóba.

Amikor a férfi elhagyta a helységet a nővér halkan felsóhajtott:

-Szerencsés nő, hogy a párja magával van. Az én férjem bezzeg csak annyit kérdezett volna, hogy mi van a vacsorával.

A nővér észrevehette az ijedt arcomat, mert hadarva folytatta tovább:

-Elnézést, hogy az üres fecsegésemmel traktálom, csak jó néha ilyen párosokat látni.

-Semmi gond, de nem vagyunk egy pár, legalábbis még nem. Tulajdonképpen most lenne az első randink.

-Akkor a történtek ellenére lesznek további randik is. A mai világban nem túl gyakoriak a kitartó férfiak.

-Az egyszer biztos.

A sebeim további ellátása már oldottabb hangulatban történt. Csevegésünk akkor maradt abba mikor Tom visszatért. Helyet foglalt a várakozásra kijelölt fotelban és szótlanul figyelte tovább hogyan foltoznak össze.