Érte megérte

Egy este ígérete

A meglehetősen kellemetlen találkozás után teljesen magamba fordultam. Hazaérkezésem után az egész lakásban sötétet csináltam és a tv elé ültem egy nagy doboz fagyival.

Hangulatomhoz a Bridget Jones naplója passzolt. El is indítottam a filmet. Gondolataim azonban máshol jártak. Az üresség érzésébe egy kis bánat is vegyült. Szomorú voltam valós ok nélkül.

Tom és köztem végül is nem történt semmi, nem beszéltük meg a dolgokat vagy ilyesmi. Csak megtörtént. Újra és újra lejátszottam magamban a jelenetet mikor bevágódott a képbe az a szőke. Nem számoltam ezzel az eshetőséggel, hogy esetleg foglalt az alkalmi partnerem.

A telefonom pittyenése szakított ki az önsajnálatba való menekülésből. A főnököm küldött egy emailt amiben leírta a pedagógiai év tennivalóit és terveit.

Más esetben nem szoktam ennyire várni a munkát de most jól jött ez. Hajlamos vagyok az önmarcangolásra akkor is, ha a probléma nem tőlem ered. A telefonom újra vad csipogásba kezdett, ezúttal Bernie örvendeztetett meg.

Mióta megtörtént a találkozás azóta sokkal többször ír vagy hív, hogy ne legyek egyedül. Az egyetlen barátom aki ismeri a lelkemet, tudja, hogy mennyire önmarcangoló típus vagyok. Ezúttal a program tervezetében egy borozós este szerepelt. További kérdezősködés után kiderült, hogy a városban nyílt egy új vendéglő nem olyan rég. Ez önmagában nem egy nagy kunszt, de ezt a vendéglőt egy család hozta létre és üzemelteti. Másik különlegessége ennek a helynek, hogy különböző szervezeteknek ajánlják fel a bevételük x százalékát. Rákerestem a támogatni kívánt célcsoportokra, ezek között főleg olyanok szerepeltek amik születési rendellenességekkel foglalkoznak.

Ami furcsa volt a dologban, hogy a tulajokról nem találtam semmi infót, de még egy árva képet sem. Kíváncsi ember lévén még jobban vártam a szombat estét, hogy felfedezhessük ezt a helyet.

Szombat este

Szerencsére az alkalom nem kívánta meg a kiöltözést ezért egy egyszerű és általam is kedvelt összeállítást választottam: fekete farmer, egy fehér póló, piros tornacipő és egy fekete farmer kabát. Hajamat egyszerű kontyba kötöttem, smink gyanánt pedig egy vörös rúzst és szempillaspirált választottam.

Bernie-vel a a helyszínen találkoztam. A helynek nem volt hivalkodó neoncégére, csak egy képkeret szerű táblája. „For Ed" állt rajta.

Beljebb lépve nem csalódtam a megérzésemben. A „For Ed" légköre azonnal megfogott. Nem egy tipikus party hely, inkább az a tipikus beülős-evős-ivós-beszélgetős.

A pultnál személyesen a tulaj vette fel a rendeléseket. A férfira nézve ismerős vonásokat fedeztem fel, az arcáról egyből Tom jutott az eszembe. Kedvesett bemutatkozott nekünk:

-Hello, a nevem Nick Wilson, a „For Ed" tulaja vagyok, először járnak nálunk?

-Igen, nemrég hallottunk róla és kíváncsiak voltunk.-vette át a beszélgetés irányítását barátnőm.

-Akkor mielőtt rendelnek kérem tekintsék meg a vendéglő történetét, csak pár percet vesz igénybe, érdekli a hölgyeket?

Nick egy félreeső helyre invitált minket amikor a háttérben egy kócos fej bukkant fel:

-Apa, hova tegyem a szállítmányt?

-Apa?!-egyszerre döbbentünk le Bernie-vel

-Sziasztok. Hát ti?-Tomot is ugyanúgy sokkolta váratlan találkozás mint minket.

-Hallottunk erről a helyről és úgy döntöttünk, hogy felfedezzük mit is tud, de nem sejtettük, hogy tiétek a hely.-szólaltam meg és egy kényszeredett vigyort eresztettem meg Nick és Tom felé

-Na ha ismerősre találtatok egymásban akkor rám már nincs szükség. Tom, kérlek mutasd meg, hogy honnan indultunk.-Szólt Nick Tomnak.

-Apa, muszáj ezt minden új vendéggel eljátszani?- A szólított inkább tűnt most egy dacos kisfiúnak mint felnőtt férfinak.

-Tom, ennek a helynek különleges feladata van. Muszáj ezt terjeszteni te is tudod.

Tom levette a köpenyt amit áru pakolásnál használt és a lányokat egy külön boxba hívta. Menet közben kivett egy üveg bort és három poharat a pult alól. Letette a poharakat először Lisa majd Bernie elé és öntött nekik a finom borból.

-Nézzétek el nekem, ez érzékeny téma a számomra. Volt egy testvérem akit Ednek hívtak, innen jött a vendéglő neve. És azért támogatjuk a fogyatékosságot mert Ed betegen jött a világra. Kiskamasz voltam amikor meghalt, a szíve volt a probléma.

Arcán látszott, hogy ez nem az a fajta emlék amiről szeretne beszélni, így egyikünk sem kérdezgette, hagytuk, hogy annyit meséljen amennyit ő akar. Amíg beszélt szinte folyamatosan engem bámult, Bernie-re jóformán csak akkor nézett ha töltött még neki bort.

Az est közepe fele barátnőm kihívott a mosdóba „pisiszünet" ürüggyel. A mosdóban a pultnak dőlve rám nézett mindent tudó tekintettel majd így folytatta:

-Úgy látom itt rám nincs szükség *mosoly* kettesben hagylak titeket, de semmi rosszalkodás. Majd kitalálsz valamit, hogy miért léptem meg.

-De nem lesz baj ?-szabadkoztam

-Ugyan Lisa, miért lenne ? Van mit megbeszélnetek.

Már az asztalnál ültem Tommal kettesben amikor Bernie kijött a mosdóból és valami átlátszó indokot hozott fel, hogy miért kell hazamennie.

-Csak kettesben akart minket hagyni, ugye ?

-Igen, szerinte van mit megbeszélnünk.

-Nézd Lisa, sajnálom ami történt. Angelie-vel épp fasírtban voltunk. Vele egyébként már szakítottam, még aznap amikor újra összefutottunk.

-És most azt várod, hogy egyből a karodba omoljak ?-Az elfogyasztott alkohol nem jó tanácsadó ha ilyen jellegű problémákat akar megvitatni az ember

-Nem, természetesen nem. Csak jó lenne új alapokra helyezni kettőnket. Én kezdeményeztem a szakítást. Angelie egy pótlék volt számomra. Örültem, hogy valaki nem a sajnálnivaló férfit látja bennem.

A beszélgetés végére már vidámabb témákra terelődött szó. A nagy nevetgélésben és beszélgetésben észre sem vettük, hogy már lassan hajnali 3 van és zárórára készül a „For Ed".

Búcsú gyanánt Tom megfogta a kezem és kihúzott a kerthelységbe. Leültünk és onnan néztük a korán ébredező várost. Néha egymásra tekintettünk. Minden porcikám arra vágyott, hogy újra magához húzzon és megcsókoljon.

Kívánságom a hajnal első sugaraival teljesült. Tom magához húzott és lassú csókolózásba kezdtünk.