Érte megérte

Hoppá!

Lisa

Hazudnék ha azt mondanám, hogy akár egy percet is aludtam az este. Végig Tom járt a fejemben, hogy mit tehetett azzal a sztripperrel. Nem könnyű eset, mást mond a szívem és mást az eszem.

Az éjszaka folyamán a kisbabánk megtartotta megint a szokásos esti tornáját. Abban a pillanatban bennem is megszületett a döntés: megbocsájtok Tomnak, akár volt valami akár nem. Az agyam sikongat, hogy ne tegyem mert minden férfi olyan amilyen, a szívem viszont irgalmatlanul felé húz.

Hajnaltájban megszűnt a pocak buli én pedig már nem tudtam visszaaludni. Halkan a konyha felé osontam, hogy valami könny reggelit készítsek magunknak. Lépteim a nappalin át vezettek.

A nappaliban megálltam és egy darabig Tomot figyeltem. A kanapét teljesen kihúzta, hogy megágyazhasson. Mint mindig most is szinte keresztbe feküdt az ágyon a hasán fekve. Olyan édes volt ahogy átkarolta a párnáját, nyála pedig annak anyagára folyt. Az idilli reggelt a korai napsugarak tették színessé. Helyet foglaltam mellette, hogy le tudjak feküdni és egy kicsit összebújhassunk. Épp csak kigondoltam a tervemet Tom már máris ébredezni kezdett. A hátára feküdt és álmosan pislogott rám.

Épp most a „célegyenesben" paráztam be, tétován figyeltem ahogy kitárja karjait. Magához rántott le, én pedig egy kényelmesebb fekvő pózt vettem fel. Fejemet a mellkasára hajtottam, hallgattam ahogy a dobog a szíve. Az egyik kezével a hajamat simogatta, néha pedig rám pillantott. Egyik ilyen alkalomnál felnéztem rá könnyes szemmel:

-Megbocsájtasz ?

-Miért nekem kellene Lisa? Én voltam a hülye.

-Nem Tom, mind a ketten. Valószínűleg ok nélkül voltam féltékeny. De ezt kérjük tegyük félre, van egy meglepetésem.

-Mondjad életem.

-Szeretném a fiunknak a Nick nevet adni, persze csak ha nem vagy ellene.

Tom egy percig csak pislogott rám. Mikor már felért a toronyba az információ akkor sírva fakadt:

-Köszönöm Lisa.

Csak ennyit tudott mondani és még kicsit folytatta a sírást.

Nem sokáig lustálkodhattam mert Bernie-vel indultunk egy közeli cukrászdába, hogy kiválasszuk a menyasszonyi tortát. A torta barátnőm ajándéka.

Azt kértük tőle és Christől, hogy ha segíteni akarnak akkor a szervezésből vagy a finanszírozásból vegyenek át egy-két dolgot, amit ők gondolnak.

A tortát végül sikerült megoldani. Egy szolíd epertortára esett a dolog. A sütit kívülről marcipán borítja. Oldalról meg marcipán rózsák díszítik mintha a tetejéről folynának le. Okés, ez kipipálva. Maradt az ebéd. Tommal megegyeztünk, hogy azért a két tanúval el fogunk menni egy esketés utáni ebédre. Ki is néztük az éttermet ahol már le is foglaltuk az asztalt. Egyeztettünk a tulajjal, kész és sima ügy.

Az ebéd leszervezése után már csak a ruhát kellett elhoznunk. Szerencsére Bernie-nél tárolhattam, haza érthető okokból nem vihettem. Eldöntöttem, hogy a nagy napra viszont én csinálom a sminkemet és a hajamat. Már kész is volt a tervem.

Showtime

A következő egy hónapban még feszítettebb tempó jellemezte a tennivalóink elintézését. Amíg Tom intézte az esküvői ügyeket addig én a babakelengye beszerzését bonyolítottam le. A mai világnak hála a javát internetről rendeltem. Ezzel szót fogadtam jegyesemnek, hogy legszívesebben ki sem engedne a házból csak ha nagyon muszáj. A pocakom és Nick növekedésével egyenesen arányos volt Tom kérésének egyre gyakoribb betartása.