Szokásommal ellentétben két fanficet írok egyszerre, ilyen sem volt még :D
!A sztori helyenként sokban egyezik a valósággal !
Lisa: Karen Gillan
Tom: Tom Hiddleston
-Te mit keresel itt ? Egyáltalán honnan tudtad meg hol lakom ?
Steve-et látva nem csoda, hogy a vérnyomásom már az eget nyaldossa. Külsőre nem változott semmit. Így emlékeztetnem kellett magam egy gondolat erejéig, hogy én Tomé vagyok. De álljunk csak meg egy szóra ! Az előttem álló férfi még meg sem mukkant én meg már a lehetséges kimeneteleket latolgatom.
-Hazajöttem.-jelentette ki magabiztosan, látom ez sem kopott ki a kis világából.
-Minek ? Hova ? Hát a nőd ?
-Lisa, állj ! Nem olyan szándékkal jöttem hozzád mint ahogy azt te képzeled.
-Gyere be, megbeszéljük.
Kinyitottam az ajtót ő pedig besétált előttem. Intettem, hogy a nappaliba helyet foglalhat, addig hozok valami innivalót. Nehezen fogtam magam vissza, a tálca amin a poharak voltak most remegett a kezemben. Steve is nyilván észrevette a helyzetet, mert felpattant és kivette a kezemből.
Mikor átvette a tálcát akkor egyből észrevettem az ujján a karikagyűrűt.
-Te házas vagy Steve ?
-Igen, de látom te sem maradtál egyedül. *nevetés* Csak most új életet kezdtem egy betegségből kifolyólag. Csak Istennek és az Őrangyalomnak köszönhetem, hogy élek. Épp ezért azt érzem, hogy számolnom kell a múltammal. Mivel te egy elég jelentős részét foglaltad el ezért felkerestelek. Sajnálom, hogy olyan voltam amilyen. Ha valaki akkor te biztos nem érdemelted volna meg.
-Köszönöm szépen, hogy késve de beismerted. Nagyra értékelem. Én magam is tudom, hogy a hibánkat beismerni az az igazi feladat. Egyébként hogy s mint vagy ? Édesanyád ?
Próbáltam egy lazább hangnemet felvenni de nem igazán ment. Mikor megláttam az ajtóban egyből felszínre tört minden sérelem és csak a jólneveltségem gátolt meg abban, hogy megpofozzam.
-Most átutazóban vagyok, Dublinba utazunk a feleségemmel. Ott van egy neves központ ahol rákosokat gyógyítanak elég nagy sikerrel. Édesanyám jól van, neki nem mondtam el, hogy beteg vagyok.
-Miért ?-ledöbbentem ezen mert akármilyen viszonyban is vagyok a családommal egyből tájékoztatnám őket az állapotomról.
-Mert amíg nem tudok én sem biztosat őt sem akarom paráztatni.
-Na és a feleséged ? Itteni ?
-Emlékszel Cassidy Jones-ra ?
-Csak nem ?
-De.
Cassie egy közös kollégánk volt. Alacsony, halk szavú teremtés. De nála jobb embert nem ismertem. Egy végtelen türelmes csajszi.
Steve ezután nem sokáig maradt. Elmeséltem neki az elmúlt hetek kálváriáját. Szerencsére ő az a fajta vendég volt aki mindig tudta mikor illik távozni. Megköszönte az üdítőt és a beszélgetést majd továbbállt.
A délután nagy része már eltelt, lassan ideje volt a vacsorához és a lefekvéshez készülődni. Épp a vacsorámat fogyasztottam amikor a telefonom csippant: a szüleim kezdeményeztek volna egy videó hívást, de a veszekedés óta tiltólistán voltak.
Küldtem nekik egy emailt, hogy hagyjanak békén, mert ha ők kizárnak az életükből akkor én is őket. Tommal egy pár vagyunk, ha őt éri bármi az ugyanúgy engem is. Egy fokkal már csak az a rosszabb ha az utálatot a szülők nem mutatják ki nyíltan. Ilyen furkálódással én még nem találkoztam, csak Bernie, ő viszont tudna mesélni.
A vacsorámat abbahagytam, a szüleim gondolatától az étvágyam is elment. Ma a pici sem volt olyan izgága, hogy jelezte volna óhaját bármiféle különlegességre. Letusoltam és utána már az ágyban fekve írtam egy terjedelmes üzenetet barátnőmnek. Tájékoztattam az utóbbi napok fejleményéről.
Holnap korán fogok felkelni. Végre itthon lesz Tom. A kórházban megbeszéltük, hogy ide jön haza, de nem fogunk egyből együtt aludni. Mindketten úgy érezzük, hogy a kapcsolatunkat újra kell építeni az alapoktól. Csak elmentünk egymás mellett ezt pedig idejében rendezni kell.
Másnap
Az izgatottságtól és az örömtől szinte úgy sugároztam mint egy radioaktív emberke. Szinte szökdeltem amikor megérkeztem a kórházba. Utam egyből Tom kórterméhez vezetett. Mikor benyitottam hozzá épp a kezelőorvosával beszélgettek aki egy hivatalosnak tűnő lapot töltögetett.
Amikor beléptem Tom meglepetten felemelte a fejét. Rezzenéstelen arca rögtön fültől-fülig vigyorba húzódott. Alaposabban is végig néztem rajta, az emlékezetembe akartam vésni minden egyes porcikáját.
A szkennelést a doki zavarta meg egy zavart köhögéssel:
-Nos, a pácienst felvilágosítottam az állapotáról. Gipsz levételre két hét múlva kell jönni.
Akkor vettem észre, hogy Tom törött lábát ugyanúgy gipsz borítja mint tegnap, de ez már az a fajta amivel óvatosan járkálni lehetett. Kapott két mankót a hóna alá aztán hazacsattogtunk.
Otthon valamiféle furcsa izgatottság lett úrrá életem párján mert leültetett a nappaliba és nem engedte, hogy utána menjek segíteni elpakolni a kórházi pakkját. Fél órát malmoztam így tétlenül amikor Tom hangját hallottam a hálónkból.
Mivel nem tudtam, hogy mit tervez azt hittem valami baj van. Az ajtóban pedig akkor ért a meglepetés: az ágyat vörös rózsák szirmai díszítették, az ablakpárkányon és az éjjeli szekrényeken pedig mécsesek biztosították a sejtelmes fényt. Beljebb léptem a szobába, hogy mindent megnézzek amikor Tom hátulról átölelt és csókot adott a nyakamra. A lábaim épp kezdték felmondani a szolgálatot amikor az ágy szélére ültetett és lehetőségeihez mérten letérdelt:
-Lisa Jacobs. Te vagy életem szerelme, a jobbik felem. Nem tudtam milyen igazából élni amíg meg nem ismertelek. Szeretném ha ez életünk végéig és még utána is tartana. Leszel a feleségem ?
Ültem az ágyon és forgott velem a szoba. Láttam Tomon, hogy választ vár és ahogy telnek a másodpercek egyre kétségbeesett lesz az arca. Szólni nem bírtam, inkább átöleltem és két hüppögés közt kinyögtem egy igent.
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
Tom
A kórházban fekve sok mindent átértékeltem magamban. Tudtam, hogy ilyen nőt mint Lisát nem találok másikat. És nem is akartam. Azon az estén amikor elmentem volna hozzá részegen meg akartam kérni a kezem. Helyette itt kötöttem ki, nem valami jó alternatíva.
Mikor hazaértünk nem engedtem neki, hogy segítsen kipakolni mert a gyűrűs doboz a táska egyik külső zsebében volt várva arra, hogy beteljesítse amire rendeltetett. Inkább vállaltam a kockázatot amit egy türelmetlen nő jelent. Besétáltam a hálónkba, teleszórtam az ágyat szirmokkal. Az éjjeli szekrényben találtam pár gyertyát amiket meggyújtottam.
Az egyik gyertya meg is pörkölte az ujjamat. Egy égett ujjbegy elenyésző áldozat egy ilyen akcióhoz.
Kedvesemnél győzött a türelmetlenség és szűk fél óra után utánam jött, szerintem már a legrosszabbakat vízionálta.
A szoba és a lánykérés meghozta a kívánt hatást, szólni sem tudott Lisa a meglepetéstől.
