Szokásommal ellentétben két fanficet írok egyszerre, ilyen sem volt még :D
!A sztori helyenként sokban egyezik a valósággal !
Lisa: Karen Gillan
Tom: Tom Hiddleston
Tom már akárhogy is nézzük már betöltötte a nyolcvanat. Még így is olyan sármos. Az évek során a szemében megmaradt az a szeretetteljes csillogás ami akkor költözött oda amikor Nicole megszületett. Kiváló férj, családfő, barát, főnök.
Életünk főműveinek tekintettük mindig is a két gyermekünket. Nicole harminckilenc éves, maga is kétgyermekes anya. Két szöszi ikerfia van, rettentő rosszak és ugyanannyira okosak is. A férje nem a kedvencem a választottai közül de ha ő boldog vele akkor én nem szólok bele az életükbe.
Tommy már más tészta. Ő még most is az apja fiatalkori mása. Külsőben és viselkedésben is. Mikor betöltötte a nagykorúságot akkor ő is betársult Gary mellé a vendéglőben. Grátiszban elvégzett egy szakács iskolát és most ő a „For Ed" főszakácsa. Életvitele miatt csak futó kalandjai voltak/vannak, ezeket valamiért mindig velem beszéli meg.
Büszke vagyok arra, hogy a két gyermekem sikeres lett az életben, így legalább boldog leszek ha egyszer itthagyom a földi világot.
És hogy mi lett a többiekkel ?
Chris és Bernie nagyon belehúzott a családalapításba, elsőszülött lányuk után még háromszor kopogtatott a gólya náluk, a legfiatalabbak ráadásul ikrek.
Megemlékezésem oka a közelmúlt mérhetetlen fájdalmú tragédiája: elvesztettük Tomot és ma délelőtt volt a temetése. Hetek óta beteg volt míg végül a szervezete feladta a küzdelmet. A keringése összeomlott és kórházba került. Mindennap bent volt vele valaki, ha tőlünk nem is akkor Bernieék családjából.
Egyik éjszaka a szokásostól eltérően senki sem tudott aludni. Ez nem a hetek óta tartó aggodalom miatt, ez annál mélyebb, megmagyarázhatatlan eredetű volt. Ezekben a hetekben a gyerekeink a szülői házban tartózkodtak, össze kellett tartani. Ők választották ezt a megoldást, mellettem akartak lenni.
A nagy ébrenlétben csak beszélgettünk vagy épp egymást öleltük sírva ha már nagyon eltört az a mécses. Még a vejem is megeresztett pár könnycseppet, pedig nem az a típus aki kimutatja az érzéseit. Későre járhatott már az idő, lehetett hajnali három is mire az egész család nyugovóra tért. Az álmunk ezek után szokatlanul pihentető volt. Csak az unokáim voltak picit nyugtalanok, de ezt betudtuk annak, hogy ritkán aludtak eddig itt és valamelyest idegen nekik az itteni ágy.
Másnap a telefon rideg csörgése ébresztett fel, a kijelzőn Tom orvosának a száma volt. Mikor felismertem az elmúlt hetekben bemagolt számsorozatot már tudtam miért hív:
-Üdvözlöm ! Itt Dr. Torres, sajnos rossz hírt kell közölnöm. A férje a ma hajnali órákban életét vesztette, kérem fogadja részvétemet !
-Doki, csak egyet szeretnék kérdezni, az időpont hajnali három ?
-Igen, honnan tudta ?
-Csak megérzés.
A bejelentés és a temetés közötti időszakot nem tudom hogyan éltük túl. Valamiféle derilliumba kerültünk bele, másképp hogyan is lehetne ?
Az egész szertartás alatt csak kétszer sírtam, addigra már kifogytak a könnyeim, ezeket már az elmúlt napokban elsírtam.
Az első eset a gyermekeink beszéde alatt történt. Nicole és Tommy ragaszkodott ahhoz, hogy beszédet mondhassanak. Tommy édesapját méltatta, általa Tom egy olyan oldalát ismerhették meg a jelenlévő emberek amelyet csak a családnak és a közeli barátoknak tartogatott.
Nicole egy képet mutatott be. Először nem emlékeztem mikor készülhetett, aztán Tommy a fülembe súgta, hogy paparazzi fotó.
Emlékszem arra a napra amikor a kép készült. Aznap ültük meg a házasságunk negyvenedik évfordulóját, persze családi körben. Az ebéd után hamar ráuntunk a sok ember zsongására így kicsit kiszöktünk a kertbe. Leültem a hintaszékembe és élveztem a napsütést csukott szemmel.
Tom rövidesen elállta a fényt előlem. Mikor kinyitottam a szememet ő már térdelt előttem és egy virágot nyújtott át.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Akkor omlottam össze végleg amikor a koporsót le akarták engedni a sírgödörbe. A semmiből elkezdtem ordítani és a koporsóra borultam. Ordítva bömböltem, mintha csak most tudatosult volna bennem, hogy életem egyik legjelentősebb darabja már nincs többé.
Mikor hazaértünk Nico és Tommy félre hívott és átöleltek mind a ketten. Ilyen bensőséges ölelést már régóta csak Anyák Napjára kapok tőlük.
-Köszönjük Édesanyám, hogy vagy nekünk!
Egymást szinte túlkiabálva-sírva próbálták megköszönni az elmúlt éveket. Bár hálás voltam nekik azért most is elmondtam, hogy ezt teljesen önzetlenül tettem mert szeretem őket.
Tom halála után napra pontosan egy évvel Lisa is életét vesztette. Az orvosok nem találtak nála semmit. Még a leggyakorlatiasabb főorvos is azt mondta, hogy a bánat vitte el.
Az ő temetésén a gyermekeik és unokáik egyszerre harsogták a Mennyországnak (miközben a koporsót leengedték Tomé mellé ):
-Most már újra együtt vagytok, vigyázzatok egymásra!
