Érte megérte

Tisztázás

A Tommal kialakított idill nem sokáig tartott. Nico még fél éves sem volt amikor Tom újra elkezdte a gyerek témát feszegetni. Ellenálltam mert nem feltétlen szerettem volna a lányunknak testvért. Érthető módon az első szülésem körülményei sem voltak ideálisan, „tökéletes" alapot nyújtottak a későbbi félelmeimhez. Az egész gyerek téma egy „randi esten" bukott ki.

Mivel Nicole-t nem tudtam szoptatni ezért kialakítottunk egy kis szokást, hogy megmaradjunk egymás szemében férfinak és nőnek. Havonta egy alkalmat kerítettünk ami csak a miénk lett. Ilyenkor van egy babysitter vagy Bernie vigyázott a kicsire. Ő egyébként szívesen vállalta ezeket a lehetőségeket, imádta a kislányunkat, ezért kértük fel keresztanyának is. Hiába kaptunk ilyenkor egy kis szülői kimenőt mégsem felejtettük el a szülői szerepünket: egyikünk mindig a telefonját figyelte fél szemmel nehogy elmulasszunk egy otthonról jövő írást.

A soron következő randi estre készültem. Azért is szerettem ezeket az alkalmakat mert ilyenkor megmutathattam a nőcis énemet. Szeretem Nicole-t, meghalnék érte, de az anyaság szerepe nem elégít ki teljesen. A környezetemben ezért kaptam hideget és meleget is, főleg az ősanyáktól akik szülés után megszűnnek minden szinten és csak az anyaságnak élnek.

Bernie-vel egyeztetve egy fekete babydoll szabású felső és egy szűk farmer mellett döntöttem, cipőnek pedig egy platformos szandált választottam. Tom pedig a szokásos lazán elegáns öltözet mellett döntött. Irigyeltem ezért. Neki sosem kellett megerőltetnie magát, hogy jól nézzen ki.

Azon az estén kislányunktól hosszasan búcsúzkodtunk, főleg én. A bőröm alatt motoszkált az érzés, hogy nemcsak a felhőtlen szórakozásról fog az este szólni, hanem a kemény beszélgetésekről is.

A mai randi célunk egy kis eldugott étterem volt. Családias hangulat, tiszta és barátságos belső tér. Péntek este lévén se volt nagyon felkapott a hely. Ennek örültem a legjobban, utáltam a nagy zsongást.

Leültünk egy félreeső kis asztalhoz. Tom egyből leadta a rendelését. Valami húsételt rendelt mind a kettőnknek. Két koktélt mellé plusz egy üveg rozét. Egy kis ideig nem mertem ránézni de amikor rátette a kézfejemre az övét akkor már tudtam, hogy ma nem mulatozás lesz:

-Szeretném tisztázni veled Lisa a közelmúltat. Tudom, hogy nem úgy viselkedtem ahogy elvárható lenne ebben az időszakban. Nagy volt a nyomás úgy éreztem. Sérelemként éltem meg, hogy nem fiunk született. Örülök Niconak félre ne értsd, de valahogy nem volt az igazi. A mi családunkban először mindig fiú született és elvétve akadt született Wilson lány. Amikor megtudtuk, hogy a pici érkezik akkor szinte már borítékoltam magamnak az érzést miszerint én is érek annyit mint más férfi rokonaim.

-Tom, az én szememben ígyis érsz annyit mint mások. Az a fő, hogy egészségesen megúsztuk ezt a kalandot. Gondolj bele mi lett volna ha nemcsak koraszülöttként érkezik Nicole hanem valami más baja is lesz.

Tomnak ekkor elfelhősödött az arca. A sérülten születés neki mindig és vékony jég volt Ed miatt. Kimondatlan félelme volt mindig is, hogy ha neki születik gyermeke akkor ugyanazt az utat kell végig járnia mint a testvérével.

-Ne haragudj Tom, de a szülés és születés nekem is érzékeny téma. Nem érzem magam késznek arra, hogy Nicole-nak most vagy a jövőben legyen testvére.

-Ezt eldönthetted volna akkor amikor úgy döntöttünk, hogy vállaljuk.-sziszegte Tom, még sosem láttam olyan mérgesnek mint ebben a pillanatban

-Talán mert nem volt választásom.

-Ezt most úgy gondolod, hogy ha lehetett volna akkor elveteted a lányunkat?

-Ahha Tom, szóval most már a lányunk ? Nem tudom ki picsog hónapok óta, hogy nem fia született. Más a két kezét összetenné, hogy gyermeke született, te pedig még válogatsz is. Arról bezzeg senki nem kérdezett, hogy ÉN hogyan éltem meg az egészet. Szerinted nekem minden vágyam volt, hogy egy friss kapcsolatra gyereket szüljek ? Elárulom: nem. Nem tartom fair-nek.