Érte megérte

Csontváz a szekrényben

Másnap amikor a randira készülődtem akkor akaratlanul is eszembe jutott egy volt munkatársam akivel „összegabalyodtunk" . Elmesélem Nektek, hogy ez a jelenemre milyen kihatással van.

Steve a srác neve, nálam kábé két fejjel magasabb kék szemű, halk szavú pasi. Az akkori barátnőjével kollégák voltunk. Később, amikor Steve és Moyra összeköltöztek a srác ahhoz a céghez került ahol mi dolgoztunk. Akkor még nem tetszett mint férfi, csak irigy voltam rájuk, hogy mennyire boldogok együtt. A kapcsolat hatására nagyon sokat változtak, legalábbis ami a külsejüket illeti. Moyra lefogyott, Steve pedig arcszőrzetet növesztett és rövidre vágatta a haját.

Fél év után egy közös munkatársunk mesélte, hogy a szerelmes galambok háza táján nincs minden rendben. Örültem is neki meg nem is, bár nem szokásom más kapcsolatán csámcsogni.

Amint az első ilyen hírek napvilágot láttak Steve elkerült a cégtől. Ez nekem két hónap után esett le, először azt hittem, hogy a munkahelyi balesete miatt tartós táppénzen van.

Akkor még azt tartottam, hogy szerencsémre ismerősök voltunk egy közösségi oldalon. Rá írtam az „eltűnése" apropójából. A vége az lett, hogy annak a napnak a nagy részét végig beszélgettünk, a beszélgetés dátumát nézve rájöttem, hogy a nagy rész kifejezés 15 órát takart.

Annyira egy hullámhosszon voltunk, hogy találkozót beszéltünk meg. Ez rám nézve egy alig negyed órát buszozást jelentett, Steve a találkozó miatt pedig 3 órát utazott. Akkor még azt hittem mennyire szerencsém van mert ezt az „áldozatot" hozta. A vonat beérkezésekor már ott voltam a pályaudvaron. Nagyon dobogott a szívem annyira izgultam.

Üdvözlésképp két puszival köszöntöttük egymást majd sétálni indultunk. Először csak semleges témákról beszélgettünk majd lassan átterelődött a szó a kapcsolatok felé. Elmesélte, hogy Moyrával már nem mentek jól a dolgok és ezért szakítottak.

Az úti célunk egy park volt ahol le tudtunk ülni és volt egy kis büfé szerűség is. Rendeltünk két gyros tálat és helyet foglaltunk. Mire megkaptuk a kért rendelést addigra már nyilvánvaló volt, hogy nemcsak a barátot látjuk a másikban.

Óvatosan puhatolózva közeledtünk a másik lelkéhez. Elhittem, hogy még valamilyen szinten a szakítást heveri ki. Én is kapcsolat után voltam. Ott én szakítottam a sráccal mert nagyon tapadós volt, emellett elég papucs mentalitása volt.

A gyros szépen fogyott, mi meg egyre közelebb ültünk egymáshoz. Az ételhez kapott üdítőt már összebújva fogyasztottuk el.

Az elfogyasztott gyors ebéd után a parkon belül egy rövid kis sétára indultunk. Nem is vettük észre, hogy az eget mikor lepték be a nagy fekete felhők, csak arra lettünk figyelmesek, hogy cseppenként aztán hirtelen zúdulva eleredt az eső. Az első, viszonylag száraznak tűnő menedék egy magasra nőtt, sűrű bokor volt. Nem haboztunk, beálltunk alá.

Steve a hátamra terítette az ingjét, noha nem fáztam, de azért jól esett. Felnéztem rá, egyenesen a világoskék, csillogó szemébe. Ez és a belőle áradó kellemes, nem tolakodó illat vezetett ezután: megcsókoltam.

A csókot viszonozta és amíg a vihar el nem állt addig mi sem hagytuk abba. Hatására a világ megszűnt körülöttem és csak a vérem dübörgését hallottam a fülemben.

Ajkaink elváltak és csak mosolyogni tudtunk egymásra. Úgy éreztem, hogy ennél több abban a pillanatban nem is kell.

Pár perc tombolás után a vihar is elállt, mi pedig kézenfogva megindultunk a vasútállomás felé. Néha megálltunk, olyankor vagy megöleltük egymást vagy csókcsatába kezdtünk.