Érte megérte

Keserű

Az ütős nyárkezdés után augusztusig jóformán semmi nem történt. Eseménytelen volt a nyár nagy része, maximum az zavarta fel az állóvizet, hogy pár helyen gyermekmegőrzést vállaltam, kiegészítésképp.

A nyár arra is jó, hogy feledjek. Feledni akartam Tomot, mert bár nem volt szó érzelmekről mégis azt reméltem, hogy talán ő lesz az aki nem ágybetétnek akarna. Az ominózus alkalom után nem kerestük egymást, direktben és Bernie-n keresztül sem. Barátnőm látta eleinte, hogy ez zavar, így ő sem hozta fel a témát.

A nyári szünet másik előnye még a sok szabadságon kívül, hogy többet tudok lenni azokkal a családtagokkal akik vidéken laknak. A családomról elöljáróban annyit, hogy nem arról híresek, hogy bármit is magukba fojtanának. Eddig nem volt olyan családi összejövetel ami ne sértődéssel ért volna véget.

Ez a nyár sem volt kivétel, csak most egy hosszabb hallgatási időszak előzte meg, a végén már lehetett érezni, hogy nagyon feszkós a levegő.

Ott tartózkodásom utolsó napján az anyai nagymamának és édesanyámnak sikerült úgy összevesznie egy piti hülyeségen, hogy kölcsönösen „megtagadják" egymást. Néha olyanok mint egy civakodó testvérpár.

Összességében 4-5 napot tartózkodtam otthon, találkoztam a régi barátokkal és pár rokonnal is a tágabb rokonságból, de már vágytam vissza a nagyvárosi életembe.

Másnap reggel utaztam vissza a városba. Vissza érkezésem első percében egyből Bernie-t hívtam aki rögtön egy lelkes sikítással üdvözölt és tudósított a legfrissebb pletykákról. További kilátásba helyezett egy nyár végi fesztivált amire együtt fogunk elmenni.

Minek ide szabad akarat ha ilyen barátnőm van ?

Fesztivál

A városban ez a fesztivál az augusztus végi időszak leglegje. Szomszédos megyékből is érkeznek ide turisták csak azért, hogy a híres fellépőket és meghívott sztárokat lássák.

Színes forgatag az egész rendezvény. Más részről pedig igazi multikulti. Télen a karácsonyt, nyáron pedig ezt a fesztivált várom. Legelső alkalommal még diákkoromban jutottam el ide, akkor melózni. A pénz mellé egy ingyen napijegyet is kaptunk. Az az alkalom azért is volt ütős, mert a sztárvendég a Red Hot Chili Peppers volt. Anthony pedig az Otherside című számnál felhívott a színpadra három rajongót, hogy vele énekeljenek. Lábon kihordtam egy szívrohamot amikor az óriás kivetítőn megláttam az arcomat. Az átmeneti sokkban meg sem fordult a fejemben, hogy azért mutogatnak mert én vagyok a szerencsések egyike.

Szóval az idei fesztiválra a barátnőmmel jöttünk el. A nulladik napon még nem szokott zenés-táncos program lenni. Az egy hétből az első két nap mindig valami kulturális művelődés jegyében zajlik. A megnyitó után a közönségnek légiparádéban volt része.

Már a parádé alatt észrevettem Tomot és Christ, de először azt hittem, hogy csak képzelődöm, aránylag kicsi volt az esélye az elképzelésem szerint, hogy pont itt fogunk találkozni.

Az esemény után már biztos voltam benne, hogy a látásom nem romlik és a két barátot láttam. Bernie-vel elindultunk a Guinness sátrához. Előzetesen tájékoztattam barátnőmet, hogy miért is az a sátor az úticélom. Odaérvén úgy tettem mintha csak véletlen szúrtam volna ki a srácokat.

Nem érzem magam bunkónak vagy jégcsapnak ezért közelebb sétáltam hozzájuk, hogy üdvözölhessem elsősorban Tomot.

Oda léptem elé és nagy mosoly kiséretében, belül pedig boldogan, elrebegtem egy sziát amikor Tom mellé lépett egy buta szőke ( megjegyzés: a hidrogénszőkére gondolok ) csajszi akiről sugárzott, hogy nem a Harvardon tanult jogot. A mosoly egyből az arcomra fagyott, a jeges csendet Tom törte meg: