Érte megérte

Boldog Szülinapot Lisa!

Az eljegyzés után úgy éreztem, hogy versenyt futunk az idővel. Mindketten azon a véleményen voltunk, hogy még a kicsi érkezése előtt szeretnénk egy szolid esküvőt, csak mi és két tanú.

Számomra egyértelmű volt, hogy az én tanúm Bernie lesz. Tomnak meg Chris. Jegyesem lelkiismeret furdalást érzett, hogy nem világraszóló banzáj lesz ebből az alkalomból. Biztosítottam, hogy nem három napig tartó ünneplés volt a vágyam, még csak nem is a habos-babos fehér ruha. Egy olyan szertartás volt a vágyam ami hűen tükrözi a saját és a párom egyéniségét. Így a szűk körű esküvő jobban illik az elképzelésekhez.

A pici növekedése miatt éreztük a szervezést versenyfutásnak. Napról napra egyre jobban növekedett, immár közelebb voltam a harmincadik héthez mint a huszadikhoz. Végül a ruha dilemma is megoldódott, egy görögös szabású rucit választottunk Bernie-vel. Hozzá egy lapos talpú, krémszínű sarut.

A másik esemény amit Tom feltétlen meg akart ünnepelni az az én születésnapom volt. Noha nem akartam megünnepelni mert nem szerettem ő mégis kardoskodott egy kis buli mellett. Addig unszolt amíg engedtem neki amit később már nem bántam meg.

Egy január végi péntek estére esett a választásunk. Megbeszéltük, hogy a vendéglőtől indulunk tovább. Amikor odaértem feltűnt, hogy nincs meg az az átlagos pénteki nyüzsi ami általában szokott. Hívtam jegyesemet, hogy itt vagyok a vendéglő előtt, jöjjön. Ő csak sután visszaszólt, hogy menjek be és rendeljek valamit, mert még maradt egy kis meló, de gyorsan végez. Még ekkor sem gyanakodtam..

Kicsit félve sétáltam be az étkezőasztalokhoz és a boxokhoz. Ekkor már csak a személyzet lézengett. A konyha felől éneklést hallottam. Megfordultam és Tom sétált elől, kezében egy tortával. Mögötte pedig az a maréknyi barátom, élükön Bernie-vel és Chrissel. A meghatódástól sírni kezdtem. Mit sírni, zokogni mint egy kisbaba.

Groteszk volt így a kép. Szemben álltam a tortámmal a körülöttem lévő emberek pedig énekelnek és mosolyognak. Tom otthagyta a vendégsereget, odajött hozzám és átölelt. Szorított magához, testemet pedig az ölelésébe temettem.

-Aaaannnnyiiiirraaaa aranyosak vagytok, köööszönöm szépen.

Két bőgés között sikerült is megköszönni ezt a meglepetés bulit. Egy rövid kis mosdó szünet során barátnőm segítségével sikerült az ábrázatomat rendbe hozni és buli képessé tenné. A kitérő után már képes voltam arra, hogy a meghívottakkal és legfőképpen a tortámmal foglalkozzak. Miután a harmadik szeletet is elfogyasztottam akkor derült ki, hogy az édességet Chris-nek köszönhetem.

Én pedig azt hittem, hogy csak viccel amikor azt mondta, hogy remek cukrász.

Fiúnk aratott még osztatlan sikert. Azzal szórakoztunk Bernie-vel, hogy műanyag poharakat rakosgattunk a hasamra amikor a kicsi elkezdett mocorogni. Mikor már elég jelentős méretű volt a torony akkor a baby rúgott egyet és az egész ledőlt a padlóra. Kezeimet védekezően feltettem.

Tom csak nevetett az egészen mert egy ideje már a hajolás és a cipő felvétel már kisebb gondot okozott ha egyedül voltam otthon. Jó ok volt ez is arra, hogy újabb lábbeliket szerezzek be, cipőből sosem elég.

Amilyen nehezen indult a várandósságom most olyan földi kánaán. Egy rossz szavam sem lehet a büszke apukára, a tenyerén hordozott minket.

A bulin viszont észrevettem, hogy néha elkomorul az arca. A többedik ilyen alkalomnál megfogtam a karját és a kerthelységbe húztam, hogy rákérdezzek a miértre.

-Kivele Tom, mi a bajod ? Nem először látom, hogy néha furcsán fintorogsz, főképp mikor édesapád képére nézel.

Mióta Nick meghalt azóta egy tablókép van róla a falon a bárpultnál.

-Ahogy közeledik a szülés időpontja egyre jobban félek. Félek, hogy elveszíthetlek, vagy a kicsinek valami baja lesz. Tudom, hogy sokat nem tudok érte tenni de mégis az az érzés dolgozik bennem, hogy az én hibám lesz. Még ha a szülés közben nem is történik semmi ott van a másik parám. Elég jó apa és férj leszek e. Tudok e majd annyi időt szánni rátok amennyit érdemeltek, mindent meg tudok majd adni.

-Tom Wilson ! Elég legyen ebből. Jó férj és jó apa leszel. Kétséged se legyen felőle. Ha pedig ez változik én vagy a fiad leszünk az elsők akik jelzik.

-Nem lehetek neked elég hálás Lisa, hogy vagy nekem.

Tom átölelt, hogy a vállamra hajtsa a fejét. Simogattam a hátát, hogy megnyugodjon mikor éreztem, hogy elkezd sírni.

-Cssss Tom, nyugi, nem lesz semmi baj.

-Nem azért sírok mert baj van, ellenkezőleg. A boldogságtól. Na de gyere *letörölte az arcát* menjünk vissza a többiekhez, már várnak.

Életem egyik legszebb szülinapja volt az idei. Tavaly ilyenkor még nem gondoltam volna, hogy a következőt így fogom ünnepelni. Teljesült amit kívántam, még több is.