Érte megérte

Első karácsony

Lisa aggodalma jogos volt a gyermekvállalást illetően. Ciklusa sosem volt pontos, okát az orvosok se tudják. Hiába szedett különféle gyógyszereket, vetett be természetes praktikákat mégsem hozták a kívánt hatást.

Így elfogadta azt a tényt, hogy ő már csak ilyen.

Hazaérvén az volt az első, hogy bevette az esemény utáni tablettát. Tom aggódva figyelte, mintha valami katasztrófára várt volna. Szó nélkül Lisa kezére tette az ő kezét és lehajtotta a fejét.

-Mi a baj Tom ? A tabletta ? Még nincs itt a baba ideje, túl friss a kapcsolat. Én meg nem olyan régóta dolgozok a jelenlegi helyemen, neked pedig most szakadt a nyakadba egy étterem vezetésével járó felelősség és feladat.

-Lisa, kérlek ígérd meg, hogy ha valami csoda folytán terhes maradnál, vagy a jövőben úgy jönne ki a lépés akkor együtt döntsünk.

-Tom, ne kérj tőlem ilyet. Nem ígérhetek olyasmit amiben még én sem vagyok biztos.

-Mert úgy gondolod, hogy a gyermek sorsáról csak neked van döntésed ?

Elképedve nézem azt a férfit aki Tom helyén áll, ugyanis ez az alak nyomokban sem hasonlít a kedvesemhez. Vagy talán csak félre ismertem ?

-Lisa, ha egyszer gyerekem lesz akkor úgy érzem nekem is van hozzá közöm, hogy mi lesz vele. Természetesen az anyának van nagyobb joga, mivel ugye ő hordja ki meg a többi velejáró. De egy baby-hez ketten kellenek.

-Tom, kérlek hagyjuk ezt most abba. Majd ráérünk akkor ezt megbeszélni ha mégis bekövetkezik.

Teltek a hetek, Lisa és Tom az első közös karácsonyához készülődött. A központban és az étteremben is egyre sűrűsödtek a programok, megbeszélnivalók. Tom késő estig dolgozott, gyakran csak akkor látta Lisát amikor már aludt. Ezekben a hetekben jóformán csak sms-ben vagy cetliken üzengettek, akkor is csak a praktikus dolgokat mint például a bevásárlás vagy a házimunka.

Egy átlagos hétvégén amikor épp nem kellett dolgoznia Lisának aggódva nézte a ciklus naptárát mely már negyedik hete pittyeg az elmaradt esemény miatt. Először nem aggódott, mert sosem volt pontos a Mikulás eljövetele, de ennyit még sosem hagyott ki.

Aggódva leszaladt a közeli patikába és vett három különböző terhességi tesztet a biztonság kedvéért. Amikor hazaért az elsőt már el is használta, nem bírta idegekkel az aggódást. A tesztet előírásszerűen használta, kivárta a megadott időt. A percek leteltével megnézte a kis műanyag rudat amin csak egy csík volt.

Kezében a kis pálcikával leült a hálójukban és csak bámult maga elé. Ezekben a hetekben volt ideje átértékelni a családhoz és a gyermekhez való hozzáállását. Ebben Bernie esete játszott főszerepet.

Két hete történt, hogy az ebédszünetében felhívta a barátnője, hogy terhes. Valószínűleg az az alkalmi partnere az apuka akivel akkor volt együtt amikor másnaposan felhívta Lisát. Bernie az előzmények ellenére úgy döntött, hogy megtartja a kicsit, hiszen minden adott volt ahhoz az életében, hogy esetleg bevállalja egyedül is a babyt.

A jó hír kiderülte után egy héttel volt az első hivatalos vizsgálat amire Lisa elkisérte barátnőjét. Boldogságtól sugárzó arccal ült be a vizsgálóba Bernie. A doktor egy szótlan férfi volt, de a városban ő volt az egyik legelismertebb szaki. A doktor hasi ultrahangot végzett. Szótlanul forgatta a vizsgálófejet. A két megilletődött nő a monitort figyelte, számításaik szerint már jócskán lennie kellene szívhangnak, ám a szobát csak a csend és a lélegzetvétel apró neszei uralták.

Sejtéseiket a doktor rövid de lényegre törő szavai igazolták. Részletezte, hogy az embriónak nincs szívhangja, ő maga pedig a művi befejezést javasolja, persze Bernie szavai voltak a döntők.