Érte megérte

Maradni a jelenben

Az élet nem folyt vissza a régi mederbe, valami visszavonhatatlanul eltört bennem. A napjaim a gépiesség jegyében teltek. Csak a melleim és pocakom növekedése árulta el, hogy nem babból vacsoráztam sokat. A napok egyformaságát csak az évfordulónk bolygatta meg kicsit.

Mint minden ében így most is a nyárnyitó partyra voltunk hivatalosak, ezúttal családostól és mint férj és feleség. Mikor megérkeztünk addigra már szájról-szájra járt a történet, hogy Bernie segítségével jöttünk össze. Mi persze ugyanúgy a finomított verziót adtuk elő. De aki csak ismert minket tudta, hogy korán sem volt ilyen napfényes a kapcsolatunk eleje. Őszintén szólva azóta se, csak vannak jobb napok is.

Az idei buli azért is nagyon különleges mert Chris és Bernie bejelentésre készülnek: ők már hivatalosan is egy párrá váltak. Mondjuk nem tudom mire ez a fakszni, ezt eddig is tudtuk. Olyan nyilvánvaló a dolog mint az én hajam vörössége. Azonban mégsem hagyott teljesen nyugodni a dolog. Tudtam, hogy még valami ki fog derülni ma.

Épp egy sütit majszoltam, az ölemben pedig Nicole aludt. A nap már lemenőben volt amikor a gerlepár zavartam a társaság elé állt. Tom a vállamra tette a kezét és mindenttudóan mosolygott:

-Kedves Egybegyültek! Köszönjük szépen, hogy megjelentetek.-kezdte Chris. Az egész lényéből sugárzott, hogy valami nagyra és fontosra készül és odafordult Berniehez-Bernadette Stuart, hozzám jössz feleségül ?

A megjelenteknek majdnem bokáig esett az álluk a meglepetéstől. Még nekem is, nem gondoltam volna, hogy ennyire komoly a kapcsolatuk.

-Ahha, szóval ezért mosolyogtál ennyire te kópé.-ránéztem Tomra és hangomból sütött, hogy csak megjátszom a dorgálást.

-Van még egy bejelenteni valónk!-hangzott Bernie hangja.

A gyomromban egy kellemetlen feszültség indult meg. Az a fajta rossz érzés amikor zsigeri szinten érzi az ember, hogy valami negatív dolog fog történni.

-Hamarosan szülői örömök elé nézünk, ősz elejére várjuk a gyermekünket aki ha minden igaz akkor kisfiú lesz. Azért nem mondtuk el előbb a hírt mert az előzmények alapján nem akarunk semmit elkiabálni.

A bejelentést követően a pár mosolyogva és nevetgélve fogadta a gratulációkat. Mi Tommal beálltunk a sorba, mintha kötelező lenne. Ahogy lépkedtünk előre az arcát fürkésztem. Utoljára akkor láttam ilyen arckifejezést rajta amikor meghalt az apja. Nagy vihar dúlhat benne ha ennyire látszik.

Amikor Bernie elé álltam örömkönnyektől maszatos arccal mosolygott rám:

-Sajnálom Lisa, hogy nem szóltam előbb csak tudod..

-Ne aggódj, nem kell mentegetőzni. Fordított esetben szerintem én is ezt tettem volna. Vigyázz magatokra !

Chris támolygott oda hozzánk, már volt benne egy jó adag alkohol:

-Skacok! *idióta nevetés* Szeretnénk, ha ti lennétek a tökös keresztszülei vagy mi.

Bernie játékosan a vállába boxolt ennek a nagy mamlasznak de közben a szerelemtől csillogott a szeme.

-A kérésünk pedig komoly, szeretnénk ha ti lennétek a kis Noah keresztszülei.

Mire egyet mukkantam volna már Tom vette át a szót tőlem:

-Persze, természetes, hogy vállaljuk.

A buli még javában tartott amikor mi eljöttünk. Egyikünk se szólt a másikhoz a kocsiban, némán figyeltük az utat. Szerencsére a lányunknak most jó éjszakája van, egyszer sem kelt fel, a bulit is végig aludta. Az üres csönd így még nyomasztóbb volt. Lopva Tomot figyeltem ahogy az állkapcsa néha megfeszült majd ellágyultak a vonásai. Néma vihar dúlt benne.

Amikor hazaértünk letettem Nicole-t az ágyába. Olyan édesen aludt, még arra sem kelt fel, hogy átpelenkáztam és ráadtam egy pizsinek valót. A pelenka kicserélésénél rám jött a nosztalgia, elöntöttek a kisbabás emlékek. Az idillbe egy fájdalmas emlék és betolult.

Ez még akkoriban történt amikor Steve-vel voltam együtt. Nagy lángon égtünk, találkozásokkor mindig csak a jövőt terveztük, sose gondoltunk a jelenre vagy a múltunkra. Hosszú távra terveztünk mind a ketten, a védekezést hamar abba is hagytam, biztos voltam magunkban amit így utólag felelőtlenségnek tartok. Már kezdett hűlni a kapcsolat amikor beütött a krach: kimaradt a vérzésem. Először nem pánikoltam, máskor is volt már ilyen. Aztán a második hónapban már nekem is kétségeim voltak. Elmentem orvoshoz. Mire a dokihoz értem már teljesen beleéltem magam a szülői szerepbe. Elterveztem mindent, még nevet is választottam a jövendőbeli gyerekemnek. A doki hűvös, távolságtartó de mégis kedves hangon beszélt hozzám végig a vizsgálat alatt. Két ultrahangot is csinált és elküldött egy vérvételre is. A vizsgálatok nem mutattak ki semmit azon kívül, hogy szervileg egészséges vagyok. Amikor a kálvária után hazaértem akkor összetörtem. Fájt, hogy egy elképzelt jövőt kellett elengedtem.

Azóta próbálom magamtól elhatárolni a családi életet mert még tudat alatt nem merem elhinni, hogy ez igaz lehet.

Gondolkodás közben megéreztem, hogy férjem figyel. Szinte égetett a vizsgáló tekintete.

-Gyere ki, beszélgessünk.-suttogta, de valami mégis idegen volt a hangjában

-Tom, kérlek ülj le. El kell valamit mesélnem..

Mindent elmeséltem. Azt a káoszt végre ki mertem mondani ami egész idáig bennem dúl. Beszéd közben Tom egyszer sem vágott a szavaimba, arcán részvét szerűség tükröződött. Mikor végeztem az érzés teljesen más volt, sokkal szabadabbnak és könnyebbnek éreztem magam.

-Sajnálom Tom, hogy egy ilyen nővel kell együtt élned aki nem tudja megadni a boldogságodat.

-Lisa, én veled és a lányunkkal vagyok boldog. Az irántatok érzett érzelmeimen nem változtat a múltad. Te vagy a jelenem és a jövőm. Ezért vettelek el. Te vagy a jobbik felem, az őrangyalom. Rájöttem, hogy nem szabad mindig az elképzeléseinket kergetni mert közben lemaradunk a jelenünkről. Akárki is lakik a pocakodban én szeretettel várom. Az a lényeg, hogy itt legyetek velem.

Eközben puszikkal hintette be Tom a domborodó pocakomat. Olyan békesség szállt meg minket ami már régen volt tapasztalható.