Jade Stark, Vasember lánya egy bonyolult ügy közepébe csöppen, amelyrő semmit sem tud. Eldönti, hogy ő is Bosszúálló lesz, mellyel az egész élete a feje tetejére áll.
(Tudom, hogy Tony lányát Morgannek hívják, de nem szerettem volna mindent a film s...
A szobából kilépve éreztem, ahogy a mellkasomra nehezedik az az egy tonnás fájdalom, ami az elmúlt években gyűlt össze. Éreztem apa fájdalmait... Éreztem anya hiányát... Meglepően éreztem Jacob csalódottságát is.
Bementem a szobámba és beálltam a tus alá. Egész végig Jacob járt az eszemben. Nem tudtam kiverni a fejemből. Amikor kimentem a fürdőből, meglepetten konstatáltam, hogy Jacob ott ül az ágyam szélén. Akár csak Peter... Csak most nem egy átlagos srác ült az ágyamon, hanem a nagy Ő. Életem szerelme.
Már kábé 5 perce állhattunk ott, de Jacob még mindig nem szólt semmit.
-Na jó! Mért jöttél?!-kérdeztem kicsit ingerülten, mivel csak egy törölköző volt rajtam.
-Öltözz fel és aztán beszélünk.-mondta és kiment a szobámból.
Eldöntöttem, hogy valami csinosabb szerkót kéne most felvegyek. De nem akartam megvárattatni, így, ami elsőre a kezem ügyébe került, azt vettem fel:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Félve kiléptem az ajtón, várva Jacob reakcióját. Nem mondott semmit, de láttam a tekintetében a csodálatot.
-Nos, akkor mért is kerestél?-kérdeztem egy huncut mosollyal az arcomon.
-Ja igen... Öhm... Először is gyönyörű vagy, meg kell, hogy jegyezzem... Másodszor pedig... Szeretnél sétálni egyet?-kérdezte azzal a szívdöglesztő mosolyával.-Legutoljára nem sikerült elmenni... Most bepótolhatjuk. De csak ha szeretnéd... Öhm... Nem akarok nyomulni csak...-láttam a szemében a zavarodottságot. Félt attól, hogy nemet fogok mondani.
-Jacob!-állítottam le, mivel már a saját mondanivalójába is belezavarodott.-Persze, hogy elmegyek veled! Mért is utasítanám vissza?-mosolyogtam kedvesen.
-Oké... Akkor, mehetünk?-nyújtotta felém a kezét. Én egy picit elpirultam, de attól még kézen fogva mentünk ki a toronyból.
/1 órával később/:
-Nos, hercegnő! Tetszett a mai séta a szőke herceggel?-kérdezte nevetve.
-Hogy te mekkora idióta vagy!-mondtam neki nevetve.
-Talán nem tetszett?-kérdezte meglepetten.
-Dehogynem!
-Na azért mondom.-mosolygott kedvesen.-Azt mondtad, nem tudsz rólam semmit. Ennyi elég ahhoz, hogy felelj a kérdésemre?-kérdezte széles vigyorral az arcán.
-Nos, ha már itt tartunk, nem szeretnék erre válaszolni.
-Oké. Akkor most szépen bejössz velem a szobámba és szépen elbeszélgetünk.-próbálta komolyan elmondani ezt nekem.
-Háth... Oké.-feleltem összezavarodva.
-Szóval... Gondolom elmékszel, amikor először találkoztunk az edzésen.-enyhén bólintottam-Na... Viszont nem csak a jópofizás kedvéért segítettem...-erre muszáj volt elmosolyodnom-Annyira gyönyörűen tudsz mosolyogni. És annyira erőszakos tudsz lenni néha.-erre elnevettem magam-Tudod...-húzott közelebb magához-Lehet, hogy ez egy kicsit furán fog hangzani, de... Azt hiszem, őrülten szerelmes vagyok beléd.-ekkorra már alig 3 centi választott el tőle. Hirtelen egy tüsszentésre lettünk figyelmesek. Azonnal eltávolodtunk egymástól. Hirtelen Clint jelent meg az ajtóban.
-Gratulálok fiam, végre közelebb kerültél hozzá.-mondta, visszatartva a nevetését.
-Oké, oké. Tudom, hogy nem volt nagyon bátorságom ehhez, de az Ő érdekében tettem-biccentett felém.
-Na jó. Én itt hagylak titeket, de ne csináljatok semmi hülyeséget.-mondta mosolyogva.
-Hogy is tudnánk azt nélküled?-kiáltottam Clint után. Ő csak nevetve elment.
-Én most megyek, mivel 5 perc múlva edzésem van.-mosolyogtam a fiúra. Ő egy bús-komor arccal fogadta el, hogy ott kell, hogy hagyjam.
-De utána ott folytatjuk, ahol abba hagytuk.-mosolygott, mire én elnevettem magam.
-Oké, de most mennem kell.-vidáman, ám egy kicsit szédülten a szerelemtől, elindultam átöltözni és lemenni az edzőterembe.
