Az elbukott Stark lány

18.RÉSZ:Bosszú!

            /Dorothy szemszöge/:

    Valami nem stímmel itt... Túl könnyű volt megszerezni. Semmi kamera, riasztó, biztonsági kód...

-Jonas! Hozza ide a köveket!-kiáltottam az ügynöknek.

-Igenis asszonyom!-behozta.

-Törje el a kezében az egyiket!

-De  asszonyom... Bele lehet halni. És mi van, ha...

-Csak csinálja!

      Eltörte. Hamisítvány volt.

-Azonnal hozd a harci gépet! Gyűjtsd össze a legjobb ügynököket, 3 percen belül legyetek a gépen!

-Igenis!

      Az úton elmondtam a tervet. Először csak egy ügynök megy be felderíteni Jade szobáját. Egy kis zajt csap, hogy becsalogassa. Beadja neki a szérumot, mire ő az én parancsaimat viszi végbe. Végül meg saját kezűleg megöli az összes Bosszúállót.

-Induljon!

        /Jade szemszöge/:

    Épp a nappaliban kártyáztunk, amikor zajt hallottam a szobámból. Kicsit furcsáltam, mivel amikor kijöttem, nem volt senki bent és be is zártam az ajtót. A biztonság kedvéért felkaptam egy kést a konyhából és úgy mentem lecsekkolni a helyiséget.

-Jó napot! Maga Miss Jade?-egy ügynök állt a szobám közepén.

-Mit akar?!-akkor vettem észre a HYDRA logóját a dzsekijén.-TŰNJÖN EL!!!

-Maga most velem jön!

-SEGÍTSÉG!!!

-Jade! Jade, mi a baj?-hallottam Clint hangját.-Engedd el, vagy megbánod, hogy megszülettél!!!

-Sajnálom, de nem érek rá vitatkozni!-beadott nekem egy szérumot. Éreztem a tű szúrását a nyakamon.

"Öld meg őket!"-hallottam egy hangot a fejemben. A testem önkéntelenül elindult feléjük. Akkor esett le, hogy manipulálnak.

-NEM! Engedj el!-ordítottam, de mind hiába, mivel a testem amúgy is mozgásban volt.

-Jade, mi az ördögöt csinálsz?!-cseszett le Kathy, amikor rárontottam.

"Iktasd ki!"-hallottam megint. Nagyon ismerős volt a hangja.

-Dorothy!!! Te vagy az! Engedj eeeel!!!-jöttem rá.

"Sajnálom kincsem, de te provokáltál."-közben meg gúnyosan felnevetett.

-Tűnjetek innen! Nem akarok senkit bántani!-kiabáltam, hátha megmentem ezzel őket.

-Hogy képzeled, hogy itt hagyunk téged?-kérdezte felháborodottan Jacob.

-Menjetek! Manipulálnak engem! És nem akarlak bántani titeket!-azzal neki rontottam Thornak.

-Jade! Mit csinálsz? És mért fekete a szemed?!-nem válaszoltam, csak beleszúrtam egy kést az oldalába.-Basszus! Jade, veled meg mi a fene van?!

-Sajnálom!-szöktek könnyek a szemembe. Azzal leugrottam az ablakon. Kábé az 5.-en lehettünk. Azt hittem, ha meghalok, akkor nem bánthatom őket. Csak nem ment ez annyira könnyen. Valaki elkapott. Mármint, amikor leértem. Ott feküdtem a baseball sapkás csávó karjai között. A szemembe nézett... Annyira szép, kékes zöld szeme volt... Nem mondott semmit, csak hasba szúrt, amire felordítottam.

      Mire kinyitottam a szemem, egy cuki kis házban feküdtem, mellettem azzal a rejtélyes sráccal.

-Hogy érzed magad?

-Hát, ahhoz képest, hogy leszúrtál, elég jól.-nevettem kínosan.

-Tudod, nem mindenre a halál a megoldás. Láttam, ahogy leugrottál a Stark torony tetejéről. Az egy óriási felelőtlenség volt tőled.

-Már bocsi, de honnan ismersz???

-Ja, hogy én?! Harcoltam Thanos ellen! Megöltek engem, érted?! Aztán apád visszahozott, feláldozva az életét! Steve pedig, teljesítve a küldetését, megöregedett és pár évvel később meghalt! Nem megyek a Torony közelébe annyira gyakran, mivel rossz emlékek kötődnek hozzá. De ha balhé van, akkor muszáj segítenem.

-Mi az, hogy muszáj? Nem kért meg rá senki.

-Ja oké, akkor legközelebb hagylak meghalni. Tudod, azt a mérget, ami a testedben volt, nem csak úgy lehet eltávolítani, hogy meghalsz. Én már éreztem ilyet. Tudom, milyen érzés és azt is tudom, hogy engem hogy szabadítottak meg tőle.

-Oké, és most mit kéne tennem?

-Itt fogsz maradni!

-Mi van???

-A HYDRA eszeveszettül keres! Itt nem találnak meg. Engem, ha tudnád, hány évig üldöztek! Nem volt egy perc nyugtom sem.

-Rendben, de legalább a nevedet megtudhatnám?-néztem gyanúsan a csávóra.

-Bucky.-mosolygott.-Bucky Barnes.

-Értem... Engem gondolom ismersz...

-Névre nem... De amikor 5 éves voltál nem láttál engem apukád temetésén? Ott voltam...

-Háth... Akikkel csak akkor találkoztam, nem emlékszem annyira... De a Galaxis örzőire igen.-nevettem el magam.-Elég fura élőlények voltak.

-Akkor megtudhatom a nevedet?

-Persze.-mosolyogtam.-Jade... Jade Stark.-nyújtottam a kezem, amit ő el is fogadott.

-Szóval, Jade! Te most hány éves is vagy?

-18...

-És jársz még suliba?

-Nem... Túl sokszor kellett sulit váltsak... Mindenhol ismertek... És nem tetszett, hogy úgy kezelnek engem, mint Vasember lányát... Meg mint egy milliomost... Soha senki sem viselkedett velem úgy, mint egy átlagos lánnyal... Így abba hagytam az iskolát.

-Hát, van ez így. Éhes vagy?

-Aha.-mosolyogtam.

-Oké, mit szeretnél enni? Készíthetek rántottát, ha szeretnél, vagy van müzli a szekrényben.

-Jó lesz a müzli.

-És milyen az élete az új Vasembernek?-érdeklődött. Ezen önkéntelenül is elmosolyodtam.

-Hát, nagyon fárasztó. Egy ideje az edzésektől is eltiltottak... Úgyhogy majd újra formába kell hozzam magam. Na de most mesélj te magadról.-mondtam neki vidáman, mire ő elkomorult...