Az elbukott Stark lány

27.RÉSZ:Escape(Menekülés)

             23:58... Két percem van odaérni... Vajon tényleg ott van anya...? Lehet, hogy csak átvertek. De nem volt sok időm ezen gondolkodni... Már ott is voltam... 23:59... Még egy perc...

             Az az egy perc olyan lassan telt el, mintha egy év lett volna... Egy fekete furgon leparkolt előttem. A furgonból egy nagytestű, magas, izmos férfi szállt ki.

-Jó kislány! Most pedig velünk jössz.-szólalt meg olyan mély hangon, amitől még én is megijedtem.

-De hova? És hol az anyukám?-kérdeztem félve a választól.

-Jó helyen van. Nem kell aggódj miatta. Most meg ülj szépen be a hátsó ülésre és viselkedj rendesen. Ha véletlenül is megmoccansz, már csak a fellegekben fogod viszont látni őt.

        Eléggé beparáztam... Mit kezdek én az anyukám nélkül? Akkor pár óráig eljátszom a jó kislány szerepét.

-Várj! Még ellenőrzöm, hogy nincs-e nálad veszélyes tárgy vagy nyomkövető.-pár perc tapizás után(megjegyzem, elég kellemetlen volt) megszólalt-Oké, tiszta! Szállj be!

           Beszálltam... Kábé tíz perc múlva egy garázsba kanyarodtunk. A férfi leállította a motort és kiszállt az autóból. Én rémülten figyeltem, ahogy felém lépked.

-Itt vagyunk. Szállj ki!

-Oké...

        És ott volt anya... Ki volt kötözve egy székhez... Az arcán volt egy pár vérfolt... Ebből rájöttem, hogy megkínozták... Fájt, hogy anya miattam szenved... Nem hagyhatom... Már amúgy is kieszeltem egy tervet.

         Feltartottam a karom és vártam. Mindenki furán nézett rám. Apa páncélja rám maradt... Egy kicsit újítottam rajta, szóval... Most pont jól jön.

-Péntek, küldd a 24B-t.-Persze senkinek nem túnt fel, hogy a kezemben volt egy apró csip, amit a blúzom alá csúsztattam. Pár perc múlva már a vadiúj Vasember páncélomban tündököltem. Mindenki felfegyverkezett ellenem. Hiába lőttek. Fogtam anyát és indultam kifele. Fel akartam repülni, de 15 m után beleütköztem valamibe. A helyet egy láthatatlan erőtér vette körül. Most cseszhetem.

      A tetőn Dorothy jelent meg. Elégedett vigyor volt az arcán. Hogy mennyire letöröltem volna azt a mosolyt az arcáról. Én hülye... Hogy gondoltam, hogy ilyen könnyen fog menni ez az egész...

-Mégis olyan hülye vagy, mint gondoltam. Ejnye, Jade! Ez nem illik hozzád. Jegyezd meg, amit most mondok! Soha ne kötődj senkihez túlságosan! Azok csak visszahúznak téged! Most meg szállj szépen le a földre, vagy nagyobb bajba fogsz kerülni!

     Leszálltam... Mért vagyok ennyire hülye...?

-Vigyétek be egy kihallgatóterembe.-parancsolta.

           /Eközben a Toronyban/:

      Clint egész éjjel nem tudott aludni. Gondolta beszél Jade-el egy kicsit a történtekről. Viszont amikor bekopogott, nem jött válasz.

-Biztos alszik.-suttogta.-Péntek! Jade a Toronyban van?-kérdezte halkan.

-Sajnálom, de Miss Jade jelenleg nem tartózkodik a Toronyban.-felelte a mesterséges intelligencia.

-Hogy mi?! Azonnal riaszd a Bosszúállókat.

-Igenis, Mr. Barton.

      Pár perc múlva az egész csapat a nappaliban állt.

-Hova a fenébe mehetett?-kérdezte Sam.

-Nem tudom. Nem mondott közületek senkinek semmit?-érdeklődött Rodey.

-Én tegnap szinte egész nap nem találkoztam vele. Lehet, hogy megint elfogta a H.Y.D.R.A.?-mondta Pietro.

-Nem, azért csak nem olyan hülye, hogy megint belesétáljon a csapdájukba...-védte Jade-t Clint.

-Na jó, várjunk csak... Hol van Pepper? Amióta hazaértünk, nem láttam sehol.-mondta Kathy.

-Jaj, édes Istenem, mondd, hogy nem...?-imádkozott Clint.

-Nagy a valószínűsége, hogy de...-sóhajtott Sam.

-Akkor nyomás, muszáj megtaláljuk őket!-kiabált Bucky.

        /Most pedig vissza Jade-hez/:

     Anyát egy másik terembe vitték. Na de kit látnak szemeim... Rumlow... Basszus... Az utóbbiért még kapni fogok...

-Szervusz, harcos csajszi! Úgy látszik nem szabadulsz meg tőlem.-vigyorgott önelégülten.

-Ennél jobb hírt sem kaphattam volna...-jegyeztem meg gúnyosan.

-Nos akkor... Hol is vannak azok a kövek?

-Ha azt mondom, hogy feldugtam a seggembe, onnan is kiveszitek?-folytattam a gúnyolódást. Hirtelen egy pofon csattant az arcomon.

-Nagyon vicces! Akkor biztos, hogy ez is az lesz!-kiabálta. És azzal együtt elkezdte vagdosni a cseszett bicskájával a csuklómat. Én felszisszentem.-Vicces, ugye?

-Nagyon.-szűrtem ki a fogaim között.

-Na jó! Elég legyen!-jött be a terembe Dorothy.-Ő még kelleni fog nekünk. Most inkább én beszélnék vele.

-Rendben, főnök.-engedelmeskedett Rumlow.

-Na szóval! Beszélgessünk, mint felnőtt a felnőttel. Mert ha jól tudom, már betöltötted a 18 évet.-vigyorgott.-De ez részletkérdés. Térjünk a tárgyra. Hol vannak a tiltott kövek?

-A helyükön.-feleltem nyugodtan.

-Rendben. Látod ott azt a kamerát?-mutatott a terem felső sarkába.-Ha nem beszélsz, a drágalátós anyukád végig nézi, ahogy te szenvedsz, utána meg kiiktatjuk a tervünkből. Ez ilyen egyszerű. Beszélsz és semmi nem történki. Vagy hallgatsz és mindketten meghaltok. Ez logikus.

-Ez nem logikus, ez egy terv, aminek semmilyen biztos alapja sincsen. Mi van, ha megtalálnak a Bosszúállók. Vagy ha véletlenül megint megfojtalak.-mosolyogtam gúnyosan.

-Tudod, az nem megy ilyen könnyen.-viszonozta a mosolyomat.-Ha megölsz, Pepper Pots is meghal. Az egyetlen kiút, ha beszélsz.

-Én beszélhetek. Mit szeretnél hallani? A legtöbbet a fizikáról tudnék neked beszélni. Az valami elképesztő, hogy milyen logikus. Azon kívül meg...-már nem tudtam folytatni, mivel kaptam még egy pofot.-Ha valaki még egyszer meg mer ütni, esküszöm, hogy eltöröm a karját!

-Próbáld.

         Azzal kiengedtem az erőmet. Egy darabig működött is, de utána elvesztettem az irányítást fölötte. Mindent indák borítottak be. Eléggé bepánikoltam. Már annyira elterjedt, hogy még az erőteren kívül is indák borították be az épületeket. Azt hiszem, most én lettem a város ellensége... Mindenki ellensége...

Holnap kövi rész! Addig is szép napot mindenkinek!XD