Az elbukott Stark lány

23.RÉSZ:A pokol kapui előtt

             Nem hiszem el! Átkozom azt a napot, amikor a nagyapa megkereste azokat a köveket! Nem is ismerem Dorothy-t, mégis összetűzésbe kerültem vele. Most meg mi a fenét tehetek? Itt áll előttem és mélyen a szemembe néz. 

-Ne félj, innen nem fogsz elmenni szuvenír nélkül.-mosolygott gúnyosan. Fogott egy tűt és a nyakamba szúrta. Egy ideig küzdöttem a vegyszer ellen, de végül engedtem, hogy átjárja az egész testem. A szemhéjam elnehezedett és minden elsötétült előttem.

       /Pár óra múlva/:

-Nem hiszem el, hogy nem gondoltál erre!-kiabált valaki.

-Honnan a fenéből tudtam volna? Senki sem mondta el nekem!-mondta egy másik személy. Szóval ketten vannak. Amúgy sem lenne erő küzdeni velük.

-Talán, mert kitessékelted az orvosokat a teremből! Még jó, hogy szóltak nekem, másképpen a fejed nem lenne a helyén.-szűrte ki a fogai közt a rejtélyes személy.

        Lassan kinyitottam a szemem és láttam... Ott álltak... Azt hittem, hogy a történtek csak egy rossz álom részesei voltak... De nem. Itt vagyok... A H.Y.D.R.A középpontjában. Megint. Le vannak kötve a végtagjaim... Hasogat a fejem és nem tudok az erőmre koncentrálni. Ekkor jön el az a pillanat, amikor teljesen be vagy szarva attól, hogy mi fog történni.

-Felébredt.-hallottam Dorothy hangját.

-Mit akartok tőlem?-kérdeztem flegmán.

-Inkább te mért keveredtél bele ebbe?-kérdezett vissza.

-Hol a páncélom?

-Jó helyen, ne aggódj.-mondta. Tudtam... Elkobozták... Ha itt marad és tanulmányozzák, akkor lesz a H.Y.D.R.A legyőzhetetlen. Nem hagyhatom. Én simán újraalkotom, de ők... A prototípussal bármennyit készíthetnek.

-Az az én tulajdonom! Kérem vissza!

-Majd, ha eljön az ideje.-lépett mellém Rumlow.

-Oh, hogy te még élsz?-kérdeztem tettetett döbbenettel.

-Nem vagy vicces! Miattad szinte meghaltam!

-Én megmondtam.-kacsintottam rá. Ezzel még jobban felidegesítve.

-Ugye tudod, hogy te még rosszabb vagy, mint az apád?!-kérdezte Dorothy.

-Oh, köszönöm a bókot.-fordultam felé.

-Nos akkor, ott tartottunk, hogy vallassz nekünk.

-Ha egyszer jókat fogsz álmodni, majd akkor! Pszihopata állat.-mormogtam az orrom alatt.

-Ja, hogy így állunk. Vagy vallassz, vagy élve fogunk eltemetni téged. Ajánlom, hogy az elsőt válaszd.

-Oh, sajnos egyik sincs az ínyemre, így szeretnék egy harmadik opciót is kérni.

-Ahogy óhajtod.-vigyorgott Dorothy.-Tiéd a pálya, Rumlow. De ha még egyszer elszúrod, a két kezemmel foglak megfojtani!-sziszegte a fogai közt. Azzal elhagyta a "termet", ha lehet egyáltalán annak nevezni.

-Nos, kiscsaj! Vallj! Vagy folytatjuk onnan, ahol abba hagytuk.

-Oh, sajnálom, ma eléggé válogatós kedvemben vagyok, így egyik választás sem tetszik nekem.-vetettem oda neki a szavakat.

-Akkor játsszunk így!-kiáltotta el magát.-Mond neked valamit az a név, hogy A Tél Katonája?

Elkerekedett szemmel néztem, ahogy behozzák a "terembe" Bucky-t.

-Ne aggódj, nem emlékszik rád.-mosolygott gúnyosan.-Ő fog megkínozni téged. Ha én nem vagyok ide elég, akkor ő. Ahogy hallottam, elég közel álltatok egymáshoz. Akkor magatokra is hagylak. Bucky, az ajtóban várlak majd.

Bucky biccentett egyet és elkezdett közeledni. Lassan, kimért léptekkel.

-Bucky! Annyira örülök, hogy látlak! Ugye itt van a csapat is? Eszméletlen volt, ahogy megjátszodtad magad! Ugye kiszabadítasz innen?-bombáztam őt egyre több kérdéssel.

-Ki a pokol az a Bucky?-kérdezte szinte suttogva.

-Oh, előttem nem kell megjátszd magad, csak oldozz el!-már vészesen közel állt hozzám.-Öhm... Bucky? Mit művelsz?-kérdeztem ijedten. Vett egy nagy lendületet és behúzott nekem egyet.-Mi a franc?! Bucky!

-Ne nevezz így!-azzal egy újabb pofon. Ez ment kábé tíz percen keresztül.

-Oké, oké! Elég legyen már! Mi a fene van veled? Én vagyok az! Jade!

-Tudom. Láttam az aktádat.-mondta lenézően.

-Neked tényleg átmosták az agyadat... Basszus...-suttogtam.

        /Eközben a Toronyban/:

-Értesítenünk kéne Thort is. Nem semmi a nő. Ki tudja, mit művel Jade-el. Hátha ő segíthet.-ötletelt Sam.

-De nem tudjuk elérni. Azt sem tudja, mi az a telefon. Hogy tudjunk neki szólni?-kérdezte Clint.

Közben megérkezett Rodey, mondhatni kicsit feldúltan.

-Srácok... Baj van...-mondta, közben a cipője orrát vizsgálgatta.

-Mi van? Hogyne lenne! Jade nincs velünk! Ez elég nagy baj!-emelte fel a hangját Jacob.

-Nem, nem... Nem róla van szó... Az van, hogy...

-Na, bökd már ki!-türelmetlenkedett Clint.

-Őrizetbe fogják venni Clint-et és lefoglalják az egész Tornyot...

-Mi a f@sz?!-nyögte ki Clint.-Mi a francot csináltam megint?!

-A Tanács szerint veszélyes vagy... Főleg az íjaddal együtt. Úgy vélik, hogy a múltbéli akciód miatt bármikor elkezdhetsz újra gyilkolászni... Sajnálom... Én megpróbáltam ellenkezni, de a Tanács meghozta a döntését.

Amint tudom, hozom a kövi részt. Addig is csöviii!XDD