29.RÉSZ:A Bosszúállók bukása 2.

102 3 0
                                    

           Nincs más megoldás... Nem várhatok Bruce-ra... Meg kell tennem. Nem hagyhatom, hogy rendre az összes Bosszúálló eltűnjön mellőlem... Legalább apa nyomdokaiba lépek... Ő is ugyanezt tenné a helyemben. Nem habozna. Bármit megtenne értem, vagy a csapatért. És ez így van jól. Nekem is ezt kell tennem.

          Lassú léptekkel felértem a tetőre. Lenéztem. Nagyon magasan voltam. De nem rémültem meg tőle. Clint sem tette...

-Jade! Mire készülsz?-hallottam a hátam mögül egy hangot.-Ugye nem...?-hátra fordultam. Dorothy volt.

-Tudok mindenről. Méghogy megölsz... Nem lettél volna rá képes. Azzal csak a saját halálodat okoztad volna.-erre nem tudott válaszolni.-Szóval ha te nem teszed meg, akkor majd én.

-Nincs merszed.-nevetett fel kínosan.-Te csak egy 18 éves lány vagy, aki azt hiszi, hogy ő a világ közepe. Méghogy az új Vasember. Ez nevetséges. Még a páncélodat sem használtad szinte soha. Szánalmas vagy.

-Hát, ha te mondod, akkor az vagyok. Nem tudom, hogy mi által kötődsz annyira hozzám, de ha így van, inkább a halált választom a helyett, hogy együtt éljek veled.-fintorogtam.

-Nem, nem fogod megtenni. Nem engedem.

-Méghogy én vagyok a világ közepe.-nevettem fel.-Nem tehetsz ellene semmit. Nem mondod meg mindenkinek, hogy mit tegyen. Főleg nekem nem. Szóval itt a vége. Fogadd el. Már elég sok embernek keserítetted meg az életét. De én ennek most véget vetek. Mert én vagyok Vasember lánya. És ez a dolgom.

-Ja persze, a hős duma. Hidd el, nincs merszed leugrani.-felelte gúnyosan.

-Anya! Ha még itt vagy valahol, csak azt szeretném, hogy tudd, mindennél jobban szeretlek! És a többieket is. Köszönök nektek mindent! De legfőképpen azt, hogy itt voltatok nekem és nem hagytatok cserben. De sajnos nekem muszáj lesz ezt tennem.-ekkor eszembe jutott az ígéret, amit Clint-nek tettem. Azzal hátra fordultam és belemarkoltam Dorothy hajába. Ő egy nagy kiáltással reagálta le.-Ezt pedig Clint-ért teszem.-ráadásul pedig egy bicskát húztam elő a zsebemből és az oldalába szúrtam. Ő nyögve összerogyott előttem. Én lendületet vettem és leugrottam. Éreztem a hideg szellőt az arcomon. A testem tehetetlenül zuhant lefele. Amint földet értem, óriási fájalom kerített a hatalmába. Utána már semmit nem éreztem. A testem elernyedt és fátyolos tekinettel néztem fel az égre.

Az elbukott Stark lányحيث تعيش القصص. اكتشف الآن