Az elbukott Stark lány

21.RÉSZ:A Fenegyerek!

        Amint beléptem a nappaliba, mindenki tekintete rám szegeződött. Őszintén egy picit megijedtem, de nem mutattam ki.
-Nos, miről szeretnétek beszélni?-kérdeztem szerintem jogosan, mivel én voltam az egésznek a témája.
-Kit kerestél a Tél Katonájánál?-kérdezte kissé ingerülten Clint.
-Vajon, mit kerestem ott?! Azt sem tudtam, hogy ki ő, de megmentett! Akármilyen bűnözőnek hiszitek őt, nem az! Annak ellenére, hogy milyen kapcsolatban volt az apámmal, segített! Tudta, hogy ezt egyedül nem tudom megcsinálni. Azt is javasolta, hogy maradjak nála egy darabig, amíg lenyugszanak kedélyek. Nem fogadtam el MIATTA!-mutattam Jacob-ra-És MIATTAD-mutattam Clintre-És MINDEGYIKŐTÖKÉRT!-kezdtem el kiabálni.
-Oké. Rendben, nyugodj le! Örülünk, hogy jól vagy. De az a férfi akkor is veszélyes!
-Te bélyegezted annak!-ordítottam  képébe, közben hagyva, hogy lefollyanak a könnyeim.
-Sajnálom... Bocsi, én öhm...-próbált magyarázkodni Clint.
-Már mindegy. Kössz a "megértést"-fordítottam hátat neki és kimentem a nappaliból.
     Annyit még hallottam, hogy valaki azt mondja:"De akkor sem hagyhatjuk, hogy még egyszer találkozzon vele. Ő veszélyes!"
     Amint ezt meghallottam, megtorpantam és visszafordultam. Jól hallottam? Ő az?
-Anya?!-kérdeztem szinte suttogva.
-Kicsim! Azt hittem, soha többé nem foglak látni. Annyira hiányoztál! Hogy jutott eszedbe, hogy elszökj? És hogy kerültél egyáltalán ide?!-némért rám kissé idegesen, amitől hirtelen nagyon dühös lettem.
-HOGY MÉRT SZÖKTEM EL?!HÁT NEM TUDOD?! Aznap este! Igen, megfojtottam azt a nőt, te pedig rám hívtad a zsarukat! Milyen anya vagy te?! Szeretsz te egyáltalán engem?! Hát, nem is tudom, miután elszöktem, gondoltam bemegyek egy büfébe és eszek egy kis gyrost!-nevettem fel gúnyosan.-KÉPZELD! A H.Y.D.R.A ELKAPOTT ÉS MEGKÍNZOTT! És ŐK...- mutattam a teremben levőkre-Igen, ők mentettek meg.
-Én... Ó Istenem... Én nagyon sajnálom...
-Már nem kell! Engem nem kell sajnálni! Megvagyok egymagamban is és nem kérek a sajnálatodból!-azzal végleg kirohantam a nappaliból.
      A szobámba siettem, kulcsra zártam az ajtót és bepakoltam a cuccaimat egy sporttáskába. Elhatároztam, gogy végleg távozok. Nem leszek Bosszúálló. Ez nem nekem való. Az ajtót zárva hagytam. Hadd higyjék azt, hogy csak ideges vagyok. Kiugrottam az ablakon és az utcára érve szaladni kezdtem. 
       Sajnos egy sikátorban találkoztam 4 sorozatgyilkossal. Megtámadtak. Nem akartam használni az erőmet, így puszta kézzel mentem nekik. Ám nem sikerült valami jól. Már szinte halálra vertek, amikor valaki, a semmiből ott termett... Testhez álló, többnyire bordó jelmez, két bot, semmi fegyver és a sisakja tetején szarvak... Én láttam már őt valahol... De hol?
        Pár perc gondolkodás után rájöttem... Ő az... Daredevil... A Fenegyerek állt előttem... Teljesen élethű volt, de még így sem tudtam elhinni. Talán aludnom kéne rá egyet...

Nagyon sajnálom, hogy ilyen rövid lett, de nem volt túl sok időm mindezt megírni... Ígérem, valamikor pótolom😅😉 Remélem tetszett!❤ További szép napot😜❤❤😉