Az elbukott Stark lány

16.RÉSZ:Élni vagy halni?

         Rengeteget gondolkodtam ezen a köves ügyön... Végül arra jutottam, hogy beadom a derekam, lesz ami lesz, megpróbálom használatba venni az egyiket...

-Banner, beszélhetnénk?-kérdeztem kissé kínosan, mivel mindenki lent volt a nappaliban.

-Persze, hogyne.

-Ők tudnak róla,-kérdeztem, hogy csak ő hallja.

-Dehogy is! Ha elmondanám nekik is, azzal mindenkit veszélybe sodornék.

-Szóval gondolkodtam... És... Hát... Öhm... Én megpróbálnám...

-HOGY MIT MONDTÁL???-sajnálatos módon ezt mindenki meghallotta és felénk kapta  a fejét.-Te tudod, hogy abba több mint valószínű, hogy belehalnál?!

-Tudom... De nincs mit veszítenem...

-Nem, ezt nem engedhetem meg! Jade, gondolkozz! Mi lesz, ha belehalsz? Az tudod, milyen hosszú folyamat? Lassan megy végbe és végig kínozni fog, amíg végül nem küzdesz ellene és megtörsz!

-Értettem... De akkor is! Ez az én döntésem! Már nagykorú vagyok és jogom van dönteni a saját sorsomról! Úgyhogy én most azonnal MEG AKAROM PRÓBÁLNI!!!

-Szerintem erre aludj még egyet és utána beszélünk! Ne akard, hogy miattad Hulk-á változzak!

-Engem már nem érdekel semmi! Csak az, hogy megpróbáljam!

-Hát, nem hiszem el. Te nagyon makacs egy teremtés vagy!

-Akár csak az apám. És ő az életét adta ÉRTÜNK! ÉRTEM! ÉRTED! MINDENKIÉRT!

-Oké oké... De akkor sem!

-Jó! Akkor most én magam fogom megkeresni a köveket!-mondtam neki gúnyosan.

-Úgy sincs merszed!-kiáltotta nekem.

-Jó, akkor így állunk.

       Felszaladtam a szobámba és ki sem mozdultam egész nap. Végig azon gondolkodtam, hogy hogyan találhatom meg a köveket.
        Éjfél körül valaki kopogott az ajtón. Nem feleltem semmit, mégis benyitott. Clint volt az...
     Nem szólt semmit csak leült az ágyamra és engem bámult.

-Beszéltem Bruce-al...-szólalt meg hirtelen.

-Gratulálok. Nekem még nem sikerült eljutnom odáig.-feleltem gúnyosan.

-Meggyőztem... A kedvedért... És tudod... Nagyon nehéz feldolgoznom a döntésedet. Ha itt mersz hagyni engem, egyedül, utánad megyek a mennybe és visszarángatlak-mondta könnyes szemekkel, közben nevetve.

-Megértettem.-nevettem én is, miközben egy pár könnycsepp lefolyó az arcomon.