Az elbukott Stark lány

28.RÉSZ:A Bosszúállók bukása

                 /Clint szemszöge/:

         Egész éjjel fent voltunk és kerestük Jade-t, de semmi. Annyira aggódom miatta.

-Clint! Vészjelzést kaptunk a város széléről.-jött be a nappaliba Rodey.

-Azonnal menjünk oda. Indítsátok a Quinjet-et.

          Amikor odaértünk, nagyon meglepett a látvány, ami elém tárult. Mindent indák borítottak. Szerintem most kell azt mondani, hogy elszabadult a pokol.

-Rendben... Kelleni fog egy terv... Pietro kihozza Peppert, Sam és Rodey a levegőből figyelik az eseményeket és ha kell, avatkozzatok közbe. A többiek meg velem együtt segítenek lenyugtatni Jade-t.-mindenki bólintott.

-Akkor nyomás.-kiáltott Pietro.

         A terv addig bevált, hogy Pietro kihozta Peppert. Sam és Rodey figyelték az eseményeket, viszont mi nem tudtunk bejutni Jade-hez.

-Most mi a francot csináljunk?-kérdezte Wanda.

-Valahogy csak be tudunk jutni.-feleltem.

-Nocsak, nocsak! A híres Bosszúállók csapata.-jelent meg Dorothy.-Számítottam rátok. Nos, mit szeretnétek kezdeni a ti életveszélyes kis barátotokkal?-vigyorgott.

-Egy, ő nem veszélyes. Kettő, ő nem a barátunk, hanem a családunk tagja. És három, ő nem egy tárgy, akivel kezdeni lehetne valamit.-feleltem felháborodottan.-A Bosszúállók mások szemében csak egy csapat, teli természetfeletti erőkkel bíró emberekkel. Nem! Ez tévedés. Mi egy család vagyunk. Összetartunk. Nos, ez hiányzik a H.Y.D.R.A-ból. Nekünk is van főnökünk, de barátként viselkedik velünk, nem mint az alatvalóival.

-Cuki kis család, de most ez engem nem érdekel. Hol vannak a kövek?!

-A helyükön.-feleltem.

-Akárcsak a kiscsaj. Kezdetek nagyon idegesíteni.

-Hát ebben nagyon jók vagyunk.-vigyorgott Pietro.

        /Jade szemszöge/:

     Láttam, ahogy megérkezik a csapat. Annyira boldog voltam. De mi van, ha nem tudnak segíteni? Valahogy segítenem kell nekik... De előbb le kéne nyugodjak.

     Hallottam Clint hangját, ahogy beszélget Dorothy-val. Anya már biztos kint van. Csak észre vették, hogy nem volt a Toronyban.

"Na jó! Szedd össze magad Jade! Képes vagy rá! Meg kell tenned a város és a civilek érdekében!"-jaj, az a belső hang. Néha annyira utálom.

      Egyszer csak észre vettem, hogy az indák eltűnnek az épületekről. Tehát sikerült. Most meg azt kéne megtudnom, hogy hogy pusztíthatom végre el Dorothy-t. Használva a második képességem, sikerült. Viszont amint megtudtam, nagyon megijedtem... Dorothy kötődik valaimyen módon hozzám... Belőlem nyeri a halhatatlanságát. Tehát csak akkor hal meg, ha én is meghalok. Na erre nem számítottam... Akkor mégsem a kövek kellettek neki, hanem én. És ha ezt elmondta volna, veszélybe került volna. Így már minden világos. Most már csak azt kéne kideríteni, hogy nincs-e másik módja annak, hogy Dorothy-t kiiktassam.

        Kimentem az épület elé és Clint-et kezdtem el keresni. Nem találtam sehol. Nagyon megijedtem, mivel nem rég még innen hallottam a hangját. Hova a fenébe tűnhetett? Inkább szólok Banner-nek a fejleményekről. Meg is találtam. A Quinjet laborjában volt.

-Bruce! Annyira jó látni.-ugrottam a nyakába.

-Jade! Jaj, ha tudnád mennyit aggódtunk érted! Nem vagy semmi csaj, ugye tudod?-nevetett.

-Rájöttem valamire...

-És mi az?

-Tudom, hogy lehetne kiiktatni Dorothy-t.

-Ez szuper hír! És hogy?

-Ha meghalok...

-Jade, te jól vagy? Beverted a fejed, vagy mi?

-Nem... Használtam a képességem és...-itt elmeséltem mindent, amit megtudtam-... Nincs más megoldás...

-Ezt nem hiszem el... Nem, ezt nem hagyhatom. Akkor inkább hagyjuk Dorothy-t. Max bezárjuk egy cellába, vagy valami.

-Nem, ez nem lesz jó... Dorothy mindenre képes. Nagyon veszélyes mindenki számára.

-De te nem halhatsz meg...

-Hidd el, ez így lesz jó...

-Nem, ez így nem lesz jó. Egyszer már visszahoztunk a halálból... És megígértem, hogy vigyázni fogok rád... Nem veszíthetünk el még egyszer...

-DE EZ ÍGY LESZ JÓ! ÉRTSD MEG! Civileket veszélyeztetünk ezzel. Most az egyszer kérlek, halgass rám.

-Nem... Lehet, hogy van más megoldás... Még várjunk ezzel...

-De nincs idő!

-Hol van Clint?

-Nincs kint?

-Nincs

-Pedig a te megmentésedre indult.

       Kirohantam és elkezdtem kiáltani a nevét... Biztos, hogy bajban van... Aztán észre vettem, hogy ott áll a tetőn... Mellette Dorothy-val...

-Clint, gyere le onnan!

-Jade! Annyira jó látni téged... Csak hogy tudd... Szeretlek. Te vagy a leges legjobb barátom... Kérlek üdvözöld Laurát a nevemben... Nekem már nem lesz esélyem rá...

-Ne mondj ilyet! Gyere szépen le. Majd te megmondod Laurának, hogy mennyire szereted. És gondolj bele, hogy boldogul majd egyedül 2 gyerekkel...?

-Ja... 2... Jacob már nincs... Figyelj, nekem nincs más választásom... Ha most én leugrok, ígérd meg nekem, hogy helyettem is megtéped ezt a nőt itt mellettem.-biccentett Dorothy felé.

-Hah, nagyon vicces.-nevetett fel erőltetetten Dorothy.

-Megígérem...

-Jó kiscsaj vagy... Mindig is lányomként szerettelek... Kérlek puszild meg a gyerekeket helyettem is... És soha ne felejts el... Se engem, se Jacob-ot...

-Hogy is tudnálak... Szeretlek... Mindkettőtöket...-ekkor már nem bírtam tovább és engedtem, hogy follyanak a könnyeim... Azzal együtt Clint lelépett a tetőről és elkezdett zuhanni... Én kiabáltam... De senki se figyelt... Leguggoltam Clint mellé... A fejéből szivárgott a vér... Ki tudja, mit mondott neki az a kígyó, hogy erre vetemedett... Ahogy ismerem Clint-et, mindenre talál megoldást... De ez biztos súlyos dolog volt...

-Clint... Haza viszlek, oké... Léci állj fel... Nézz rám... Nem... Nem halhatsz meg... Gyere, segítek felállni... Léci gyere...-kiabáltam. De semmi. Mindenki figyelte a jelenetet. Clint csak üveges tekintettel nézte az eget... Ennyi volt... A Bosszúállók lassan elbuknak...