Jade Stark, Vasember lánya egy bonyolult ügy közepébe csöppen, amelyrő semmit sem tud. Eldönti, hogy ő is Bosszúálló lesz, mellyel az egész élete a feje tetejére áll.
(Tudom, hogy Tony lányát Morgannek hívják, de nem szerettem volna mindent a film s...
-De hát mostanig is használtam az íjam.-értetlenkedett Clint.
-Igen, viszont inaktív Bosszúálló voltál. Pontosabban egy ideig megszűnt a Bosszúállók csapata, így nem kellett használnod a civilek között.-magyarázta Rodey.
-Istenem! Ez igazságtalanság! Ki kell juttassuk Jade-t, azt sem tudjuk, mit csinál, vagy hogy hol van, erre meg jön ez is!-duzzogott tovább Clint.
-Figyelj, szerintem jobb, ha egy ideig a háttérben maradsz... Nem tudok egyelőre jobbat mondani. Sajnálom. De természetesen segíthetsz, sőt kell segíts, hogy megtaláljuk Jade-t, de nem mehetsz terepre. Remélem, hogy hamarosan vége lesz ennek, de egyelőre szerintem ne kezdjünk ki senkivel. Mindenkinek a segítsége számít.-próbálta lenyugtatni Rodey.
-Sziasztok! Nem láttátok Jade-t? Bocsánatot szeretnék tőle kérni és elvinni egyet shoppingolni.-jött be Pepper a nappaliba. Mindenki hallgatott.-Mi van? Elvitte a cica a nyelveteket? Mondjatok már valamit!-semmi válasz.-Na jó. Kezdetek megrémiszteni. Mi történt?
-Sajnálom...-szólalt meg Clint.
-De mégis mit?!
-Tudod... Kérlek ne borulj ki ha elmondom, oké?-bólintott.-Szóval... Úgy volt, hogy... Öhm... Hogy is mondjam...-makogott össze-vissza Clint.-Na jó.-vett egy nagy levegőt és kimondta.-Jade a H.Y.D.R.A birtokában van...
-HOGY MONDOD?!-emelte fel a hangját Pepper.
-Mondtam, hogy maradj nyugodt! Rajta vagyunk az ügyön. Hamar elő fogjuk keríteni, ne félj.
/Vissza Jade-hez/:
Tiszta vér a ruhám... Azt hiszem bepánikoltam, mivel az erőmet nem használhatom, le vagyok kötözve és félholtra verve. A csapatot várom, de az Istenért sem akarnak megjelenni.
-Nos? Beszélsz?-kérdezte Rumlow. Idő közben ő is bejött és Bucky-val együtt kínoztak engem.
-Szóval. Khm.-megköszörültem a torkom és belekezdtem.-Tökre szép időnk van ma. Szerintem csodás nap egy piknikezésre. Tényleg! Erről jut eszembe! Amikor még öt éves voltam és a...-itt megakadtam, mivel egy jó nagy pofot kaptam Rumlow-tól.
-Te nem értesz a szép szóból?!
-Hát nem azt kérted, hogy beszéljek? Nos, beszéltem. Ha akarod, folytathatom is.-mosolyogtam gúnyosan.
-Vigyék be a cellájába. Ne adjanak neki sem enni, sem inni, hátha megtörik és vall nekünk.-szólt az ajtóban szobrozó őröknek.
Amikor eloldoztak, felkiáltottam. A sebeim sajogtak, alig álltam a lábamon. Ami azt illeti, elég sok vért vesztettem. A szúrások még mindig nagyon fájnak, de próbálom nem kimutatni. A cellám tökre sötét. Alig lehet látni benne. Csal egy ágy van bent és egy csap, ahol megmoshatom az arcom. Amint bezárult utánam az ajtó, mivel magamra hagytak, széttéptem a rajtam levő kórházi köpenyt, megvizeztem és bekötöttem vele a sebeimet. Jobb, mint a semmi. Csak nem akarom most feladni. Valahogy jeleznem kéne a csapatnak, hogy itt vagyok. De hogy? It nincs semmi. Egy csappal és egy ággyal nincs mit kezdjek... Hacsak...
Nekifogtam az ágy szétszedésének. Volt egy kis rés a cellámon. Ha jól láttam, az udvar irányába néz. Mivel ez egy rácsos ágy, a fém támláját egy hosszú rúdnak raktam össze, aminek a végébe a megmaradt köpeny anyagát függesztettem. A rés volt annyira tágas, hogy az egyik kezem kiférjen rajta. Valahogy egy jelet kéne rajzoljak az anyagra... Pár perc gondolkodás után a sebemről leszedtem a kötést, a vérrel pedig, ami elkezdett folyni, rárajzoltam a Bosszúállók jelét az anyagra, alá pedig a nevemet írtam rá. Fájdalmas és hosszú egy folyamat volt, de sikerült. Összeállítottam a "zászlót" és abban reménykedtem, hogy senki se vegye észre, ahogy megpróbálom az udvar földjébe állítani.
Már majdnem megvolt, amikor egy őr benyitott. Elszörnyedve nézett hol rám, hol pedig az ágyra.
-Te meg mi a francot csináltál?-kiabált rám.-Emiatt mostantól a földön fogsz aludni.
Remek. Még csak ez hiányzott. Úgy terveztem, hogy a megmaradt matracon kényelmesen elférek, de úgy látszik, hogy valaki szabotálni próbál.
-De hát ott a matrac, azon én szívesen elalszom.-eközben észrevétlenül a bal kezemmel sikeresen felállítottam a "zászlómat".
-Ezennel elkobzom tőled.-jelentette ki ellentmondást nem tűrően.
-Majd álmaidban!-Azzal ráfeküdtem a matracra és onnan figyeltem az őr reakcióját.
-Kelj fel, vagy megbánod! És csak úgy mellékesen, miért is szedted szét az ágyat?-kérdezte kissé ingerülten.
-Maga nem hallott még a magánügyekről?!-a férfi vállat vont.-Na akkor most hallott, úgyhogy száljon le a témáról, ha megkérhetem.-mondtam némi gúnnyal a hangomban.
-Nos akkor értesítenem kell Rumlow urat. Várjon itt, egy pillanat.-azzal otthagyott. De nehogy véletlenül nyitva hagyja az ajtót,a fenébe is! Azt hiszem, itt van az a pillanat, amikor biztosra tudom, hogy meghalok.
Mostanig mindenki sorsát úgy képzeltem el, hogy a "Mindenható" leírja egy nagy, vastag könyvbe. Most is így gondolom, de szerintem valamit elírhatott közben. Én nem egy ilyen sorsot képzeltem el magamnak. Vagy esetleg kifogyott a "Mindenható" tintája és a könyvben össze-vissza cikáznak a szavak, ami nekem nem kedvez annyira.
Közben visszaért az őr... Mellette pedig... Ott volt Ő... Nagyot nyeltem és lehunytam a szemem. Ezzel szerintem betelt nála a pohár... Vártam... Hogy mire is? Hát a halálra. Csak vártam... És vártam...
اوووه! هذه الصورة لا تتبع إرشادات المحتوى الخاصة بنا. لمتابعة النشر، يرجى إزالتها أو تحميل صورة أخرى.
