Az elbukott Stark lány

17.RÉSZ:Brutális fordulat

      A szobámban nyugisan üldögéltem, amikor valaki kopogott az ajtómon.
-Gyere!
-Hogy vagy?-jött be a szobámba Sam.
-Hát, A körülményekhez képest jól. Banner lenyugodott?
-Igen, hála az égnek. Elég nehéz volt lenyugtatni, de most már jól van. De min vesztetek össze ennyire Banner-el?
-Sajnos nem mondhatom meg. Bocsi. Ha elmondanám, az életedet kockáztatnám. És nem szeretném, hogy miattam bajba kerülj.
-Értem. Hát, akkor hagylak is pihenni. De ha valami komoly dolog, akkor ajánlom, hogy ésszerűen dönts.-mosolygott, aztán kiment a szobámból.
      Nem gondoltam meg magam... Ugyan mit veszíthetek azzal, ha megpróbálom. A céget anya vezeti és nem én. Talán a többieket eléggé zavarná... És nem szeretném, hogy fájjon nekik. De az ők érdekükben megteszem. Ha Dorothy-nak az kell, akkor vegye el. De csak a holttestemen keresztül.
       Lesiettem a laborba. Gondoltam Banner azóta gondolkodott a dolgon és lehet, hogy "alkalmas" vagyok rá. Az mennyire brutális lenne, ha bennem lenne az a lötty és szuperképességek lenne.
-Ha ezt véghez visszük, akkor alá kell írnod egy iratot, amelyben igazolod, hogy te akartad ezt és nem kényszerített senki.
-Oké, legyen. Gyorsan aláírom és már kezdhetjük is.-mosolyogtam.
    /1 órával később/:
-Készen állsz?-kérdezte bizonytalanul Banner.
-Várj... Hívj ide mindenkit, hogy elköszönhessek tőlük...
-Oké.-sóhajtott. Pár percen belül mindenki lent volt a laborban.
-Nagyon örülök, hogy itt vagytok... Még Thor is.n-mosolyogtam rá.-Szóval vállalkoztam egy olyan kísérletre... Jó, én akartam végbe vinni... Egy olyan kísérletet szeretnék végezni... Amibe több,int valószínű, hogy belehalok... Csak azért hívtalak ide titeket, hogy el tudjak köszönni tőletek. Nagyon szeretlek titeket! Ti voltatok a családom... A mindenem... Nagyon örülök, hogy megismerhettelek titeket. Még egyszer elmondom... Szeretlek titeket!-mondtam könnyes szemekkel. Azzal belenyúltam a trutyiba, vagy mi a fene az. Teljesen felszívta a bőröm. Látszott, ahogy az ereimen végig megy. Hirtelen valami bizsergő érzés fogott el.
-Na? Mit érzel? Mondd, hogy nem vagy rosszul?!--aggódott Banner. A többiek ijedten nézték végig a jelenetet. Egy szó sem jött ki a torkukon.
- Nem, nem vagyok rosszul. Annyira jó ez az érzés, ami átjárja a testem. Te jó ég! Lehet, hogy...???-ámuldoztam az eredményeken.
-Istenem, Jade! Nem emészt fel!!! Befogadta a szervezeted!-ugrándozott Banner a beteg ágy körül.
-Dé melyiket is adtad be nekem?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Képes vagy befolyásolni a természeti jelenségeket, illetve bármilyen titkot megtudhatsz akár fél perc alatt...
-Ez hogy lehet?
-Tudod... Összekevertem 2 kő tartalmát... Gondoltam, ha már vállalkoztál rá... Akkor...
-Te jó ég!-ugrándoztam én is boldogan.
-Oké, most elmagyarázza nekünk is valaki ezt az egészet?-nézett ránk kicsit idegesen Thor.
-Most már igen.-vigyorogtam Bannerrel egyszerre.
       Elég hosszú időbe telt, amíg megértették az egészet. Az elején nagyon furán néztek minket, aztán megértették, amint Banner felhozta Dorothy ügyét.
-Szóval ez kellett neki!-kapcsolt elsőként Sam.-És mivel ez most Jade-ben van, meg kell őt védjük, ugye?-kérdezte kicsit bizonytalanul.
-Hát, van még 3 kő, amit még kéne védjünk.-nevetett fel kínosan Banner.
      /Dorothy szemszöge/:
   Van egy eszméletlen tervem, ami egy KICSIT kockázatos. Szinte 100%, hogy a kövek a laborban vannak. Szóval... Szerintem az lenne a legjobb, hogy amikor nincs senki a laborban, én besurranok és ellopom. De ha meglátnak, akkor lőttek az egésznek.
     Már itt állok a Torony előtt. Álcázom magam, mivel az őrök hamar kiszúrhatnak a tömegben.
-Jonas, siess már, a végén még meglátnak!-mordultam az ügynökömre.
Átkutattunk minden polcot, szekrényt, fiókot, de sehol semmi. Volt egy olyan megérzésem, hogy mégis valahol itt kell legyenek.
      Hátha van valahol egy titkos széf, vagy ajtó? Megnéztem kábé mindent, de semmi. Jonas neki támaszkodott az egyik polcnak, ami megmozdult. Vele a fal is.
      Az út egy hosszú folyosón keresztül egy könyvtárba vezetett, aminek a közepén, egy állványon álltak a kövek. De csak 3. Mi a...? Nem úgy volt, hogy 5 van? Lehet, hogy kísérleteztek a másik kettővel. Jobb, ha húzunk innen, különben ki tudja, mikor nyitnak be a laborba és fognak el. Ráadásul erősítésünk sincs. Csak Jonas-t hoztam magammal. Óvatosan kilopóztunk a laborból, ügyelve, hogy minden a helyen légyen, hogy senkinek ne tűnjön fel, hogy itt jártunk. Kijutottunk az ablakon. Felhúztuk magunkat a tetőre és onnan már szabafok voltunk. El sem hiszem, hogy sikerült! Most jöhetnek a kísérletek! Rengetegen jelentkeztek, viszont azt sem tudják, hogy mire. Csak annyit tüntettem fel a poszton, hogy aki bevállal egy BIZONYOS munkát, azt bőségesen megfizetem. Senki sem tudja, hogy mennyire kockázatos ez az egész.