Az elbukott Stark lány

26.RÉSZ:Temetés

-Hogy történt...?-kérdeztem.

-Megvédett egy lövéstől...-mondta Clint mély és rekedtes hangján.

-Értem... És Dorothy-val mi lett?

-Megint kicsúszott a kezeink közül.-felelte Kathy Clint helyett.

-Én fekszek le. Nagyon fáradt vagyok. Holnap találkozunk. Jó éjt mindenkinek.-köszönt el tőlünk Clint.

-Azt hiszem én is megyek. Holnap ezt még megbeszéljük. Jó éjt.-azzal együtt Clint-el kimentünk a nappaliból.

-Holnap tartjátok meg a temetést...?-kérdeztem félve.

-Igen. De nem tudom, hogy fogom ezt elmondani Laurának...

-Meg fogja érteni, ne aggódj. Csak nehéz lesz azzal a tudattal élni, hogy Jacob az életét áldozta fel érted.

-Remélem, hogy meg fogja érteni...

-Akkor holnap találkozunk... Jó éjt...-köszöntem el Clint-től.

         Ha azt hiszitek, hogy egész éjjel aludtam, akkor tévedtetek... Sírtam... Egy egész éjjelen át... Annyi emlékem volt vele kapcsolatban. Pont mire minden rendbe jött, a H.Y.D.R.A. mindent el kellett rontson. De valahogy át fogom vészelni. Erős vagyok... Meg tudom csinálni.

          Reggel, amikor kimentem a nappaliba, mindenki engem bámult.

-Mondd csak, te aludtál valamit az éjjel?-kérdezte Sam.

-Persze...-füllentettem.

-Aha, persze, akkor biztos az alvástól olyan karikás a szemed. Azok nem jelennek meg csak úgy. Figyelj, megértjük, hogy ez egy nehéz pillanat az életedben, de túl kell tedd magad rajta...-magyarázta Rodey.

-A TEGNAP TÖRTÉNT! HOGY A FRANCBA TUDJÁTOK AZT KÉRNI MÁRIS TŐLEM, HOGY TEGYEM MAGAM TÚL A TÖRTÉNTEKEN?-kiabáltam.

-Oké, most nyugodj le és igyál meg egy kávét.-próbált nyugtatni Bucky.

-Veled kapcsolatban meg-mutattam felé-van mit megbeszélni. Szóval gyere szépen velem.

-Rendben-sóhajtott egy nagyot, miközben ellökte magát a konyhapulttól.

         Amint beért a szobába, becsaptam utána az ajtót.

-Méghogy nem fogsz soha többé átváltozni a Tél katonájává.-mondtam gúnyosan.

-Jade, én nem akartam!

-Majdnem meghaltam! Jacob meg meg is halt! Ezzel nem azt mondom, hogy csak te vagy a hibás. A H.Y.D.R.A. keze is benne volt a dologban. De tudod mennyire fájt? Az, ahogy kínoztak, az, hogy majdnem megöltek téged... És az, hogy Ő meghalt... Soha többé nem jön vissza.-a hangom elcsuklott a végén.-Vége... Már nem láthatom őt soha...

-Jade... Én nagyon, de nagyon sajnálom... És mellesleg nem én öltem meg őt.-kezdett egyre ingerültebben beszélni.

-Kérlek hagyj magamra.

-Nem foglak!-lépett egyre közelebb hozzám.-Jade, én szeretlek! Gondolj vissza, mennyi mindent tettem érted, te meg visszamentél Jacob-hoz.

-Te teljesen ütődött vagy... Én nem szeretlek...

-Nem ütődött, hanem szerelmes.

-Léci, hagyj magamra.

-Jade, kérlek hallgass végig.

-Azt mondtam, hogy menj!-emeltem fel a hangom.

-Oké...

       Miután kiment a gondolataimba merülve ültem fel az íróasztalra és hagytam, hogy follyanak le a könnycseppek az arcomon.

        Pár órával később kezdődött a temetés. Természetesen én is ott voltam. Nagyon fájt végig nézni, ahogy a föld alá temetik őt. De ezzel meg kell majd békéljek... Steve-nek is sikerült annak idején... Akkor nekem is fog...

        Amikor visszaértünk a Toronyba, nem találtuk sehol anyát. Mindenkitől megkérdeztük, hogy nem látta-e, de mindenki nemet mondott.

      Amikor beértem a szobámba, az íróasztalomon egy ismeretlen levél volt. Kíváncsi voltam, így kibontottam. Nem kellett volna... Ez állt benne:

    "Miss Jade,

    Örülök, hogy megtalálta a levelemet. Gondolom feltűnt már önnek, hogy Miss Pepper nincs sehol. Nagy örömmel közlöm, hogy nálunk van. Ha viszont szeretné látni, ajánlom, hogy jöjjön el holnap pontban éjfélkor a második kerületi sikátorba. Minden másodperc számít. Ajánlom, hogy okosan döntsön.

                                                                                                        Sok szeretettel,

                                                                                                                                           Dorothy:)"

            Ekkor megfagyott a vér az ereimben. Tudta, hogy nem leszünk itthon és hogy valakinek muszáj maradnia kordában tartani a céget...

            "Jade, ne menj el! Lehet, hogy ez egy csapda. Vagy lehet, hogy tényleg anya ott van és ki tudja miket művelnek vele. Amúgy sincs mit veszítenem... Holnap pontban éjfélkor"-gondoltam.

Tudom, tudom... Késtem a részekkel, de ígérem, bepótolom. Holnap is jön egy új rész. Addig is szép napot mindenkinek.