Testvérháború (BEFEJEZETT)

7. fejezet (16+)

Jungkook

A mai napom is pocsékul indult. Előző este Jimin és Tae végre hazajöttek Busanba, kicsit megunták a fővárost, mondjuk nem tudom, hogy ez, hogy lehetséges, de így van. Beugrottak hozzám. Természetesen az anyám rögtön kiakadt, ki nem állhatja a haverjaimat.

Annyit könyörögtem már a bátyámnak egy kibaszott lakásért, hogy vegyen egyet, nem kérek én olyan sokat. Erre mit válaszol mindig: „Dolgozz és lesz!" Rühellem a céget, a folyamatos nyomást, amit az anyám okoz nekem. A birtokon van egy kisebb nyári rezidencia is, általában amolyan nyári partikat tart ott az anyám, így hogy külön legyek a hárpiától, ott szoktam meghúzni magam, inkább mint a szobámban, ott legalább nem vagyok felügyelet alatt, mint egy tini.

Szóval végre hazajöttek, és ezt bizony meg kellett ünnepelni, így tartottunk egy kis bulit. A basszus csak úgy verte a mellkasomat, meghívtunk pár embert, de főleg csajokat. Szeretek rohadt gazdag lenni, mert annyi nőm lehet, amennyit nem szégyellek. Most is két gyönyörű nő feküdt a karjaimba, de valahogy nem éreztem semmi különlegest a velük eltöltött éjszakán. Nők, csak bábuk, akiknek füttyentek, és a vonzó külsőm meg a vastag pénztálcámnak hála azonnal ugranak, és minden kívánságomat teljesítik. Kivéve azt az egyetlen egy lányt, akit bár akkor ismertem meg, de nem a pénzem miatt bújt be az ágyamba. Szenvedéllyel volt tele, minden egyes perce, a hangját, a lágy sóhajait még most is hallom, csókjának íze nyomott hagyott az ajkaimon.

Kikecmeregtem az ágyból, átléptem a földön fekvő Jiminen, aki egy üveget ölelt hason fekve, majd bementem az egyik fürdőszobába, ami közelebb volt, de rögtön kifordultam, mert Tae meztelen segge meredt rám a kádból, alatt meg egy elkenődött festékű szuka feküdt. Ezen a nyári rezidencián is van annyi szoba, mi a fenéért nem mentek be az egyikbe. Komolyan nem Tae seggének látványára akartam ébredni. Ráadásul, hogy tud valaki szex közben elaludni? Lementem a lenti fürdőbe, és beálltam a zuhany alá. Jólesett ahogy a fejtől lefelé a langyos víz kicsit kitisztítja a sok piát a fejemből. Tökéletes külsőm van, még emlékszem annak a bombázónak a szavaira, az ujjainak érintése még mindig csiklandozza a bőrömet. Imádta az izmos mellkasomat, a finoman bordázott hasamat, és élvezettel mélyesztette körmeit a bicepszembe. Mi a francért nem vagyok képes őt elfelejteni, mit nyújtott nekem, amit most már egyetlen másik kurvától sem kapok meg?

Igaz már a nap kellően fent járt az égen, mire én átmásztam a családi házba reggelizni. Bíztam abban, hogy már senki sincs otthon, de tévedtem. Az a személy, akivel a legkevésbé sem akartam találkozni, azaz anyám.

- Végre voltál szíves megébredni – hajtogatta össze a kezében lévő gazdasági lapot, és nézett fel rám áthatóan hideg tekintetével.

- Ja – motyogtam, majd az étkező felé vettem az irányt. A ház inasa, már terített is meg, és gyorsan szolgálták fel a reggelimet.

- Végre lennél szíves szóba állni az anyáddal? – kérdezte, és leült mellém. Én csak felnéztem rá, és tömtem magamba a kaját, égett a gyomrom a tegnap esti piától. – Mindegy is, holnaptól be fogsz állni dolgozni! – jelentette ki, és intett az inasnak egy csésze teáért.

- Mi a faszért? – kérdeztem rá teli szájjal. – Jól megy az nélkülem is.

- Fiam, te vagy az egyetlen, aki közel tud ülni a tűzhöz, aki ha ott van Seokjin mellett, mindenbe belelát, és...

- Mégis mit akarsz, anya? – kérdeztem rá gyanakodva. Az anyám nem arról híres, hogy csak úgy eszébe jusson, hogy vannak gyerekei, hacsak nincs valami hátsó szándéka.

- Kerülj közelebb a bátyádhoz, és érd el, hogy százalékot kapj az építőiparból – kortyolt a teájába. Az én anyám olyan érzéketlen, hogy csodálom, ha a tea nem hűl ki a kezei között menten.