Testvérháború (BEFEJEZETT)

13. fejezet (16+)

Somin

Szerintem a lehető legjobb reakcióm volt. Nem viselkedtem hisztis nőszemély módjára, nem eresztettem könnyeket, ahogy az a másik. Menyasszony! Úgy vágott mellbe, mint egy szikladarab.

Ha ezt tudom, sosem fekszem le vele, sosem adom meg az esélyt, hogy komolyabbá váljon közöttünk ez az egész. Miért szórakozott velem? Azt hittem kedvel. Segített rajtam mikor bajban voltam, elérte, hogy bízzak benne, és ráadásul tényleg úgy gondoltam, hogy vele lehet jövőm. De ki vagyok én? Egy senki, egy szerencsétlen, és az élet ezt úton útfélen be is bizonyítja. Nem akartam felmondani, mert nem volt mivel megmagyaráznom. A legokosabb döntés az volt, hogy beteget jelentek. Jungkook aggódva kérdezte, hogy rendbe jövök-e a sanghaji útig. Gondolkoztam rajta, de a végén igent mondtam. Egy hét itthon, két hét távol Jintől. Ez a legokosabb, amit most tehetek, talán addigra enyhül ez a fájdalom a szívemben.

Kihasználtnak és eldobottnak éreztem magam, mikor felszállt velünk a gép. Egy hét alatt semmit sem enyhült a csalódás. Jungkook rendes volt, mert próbálta a figyelmemet elterelni, pedig nem is sejtette, hogy mi okozta nálam ezt a drámaian csendes viselkedést. Ahogy rám nézett, és az a csintalan mosoly megjelent az arcán, mindig mosolyra fakasztott, pedig most annyira utáltam ezt a két testvért. Az egész Jungkookkal kezdődött, és... és talán vele kéne befejeznem? Nem, ostoba gondolat. Ki kell szállnom ebből a mókuskerékből, amíg lehet. Hazarepülünk és felmondok. Annyira kapaszkodtam valakibe, csak egy csepp figyelmet és szeretett akartam. Kaptam kettőt is, ezért nem bírtam egyikükről sem lemondani. A végére Jint választottam, a nyugalmat és biztonságot, de tévedtem. Ott csak hazugság és kihasználtság várt. Meg is érdemlem valahol, mert bár igyekeztem a kapcsolatomat Jungkookkal minél jobban elkerülni, mióta megtudtam, hogy testvérek, de őt nagyon nehéz elfelejteni, mert folyamatosan udvarolt, incselkedett, és a testem sajnos vágyott rá. Két testvér között vergődtem, és mire eljutottam a végső választásig, jó nagyot estem pofára.

A gép landolt Sanghajban. Egy ötcsillagos szállodában szálltunk meg, és két egymás melletti szobát kértünk, bár Jungkook nagyon szerette volna a VIP lakosztályt kettőnknek. Persze, akkor esélyem sem lett volna elkerülni őt. Meg kell tartanom a munkakapcsolatot. Mint kiderült semmibe sem fog kerülni, mivel ez is a Dongwoo vállalat tulajdona, vagyis félig Jungkooké. Hamar leesett, mikor nem győzték őt körbeugrálni. Áthívott a szobájába, hogy egyeztessünk, mert másnap találkozunk a megrendelővel. Összeszedtem minden iratot, amit magammal hoztam, és bekopogtam. Nagyot nyeltem mikor ajtót nyitott. Félmeztelen volt, hajából még csepegett a víz, nem régen volt a zuhany alatt. A tekintetemet képtelen voltam elvonni tökéletes mellkasáról, lassan végigsimogattam a tekintetemmel, és megálltam a bemelegítő alsó széléig, ahol két csík egyebet ígért a számomra.

- Tetszik a látvány? – támaszkodott az ajtónak.

- Vegyél fel valamit – köszörültem meg a torkomat. – Dolgozni jöttünk.

- Pedig ez mind a tiéd lehetne, csak kérned kell – incselkedett tovább.

- Megmondtam, hogy a főnököm vagy, és ehhez is tartom magam – helyezkedtem le az asztalhoz, majd letettem az iratokat. Meglepődtem mikor hirtelen elém térdelt, kezeit megtámasztotta a térdemen.

- Somin, te olyan lány vagy, akire megéri várni, de túl sokáig váratsz. Akarlak, és ezt most mondom el utoljára. Megbolondítottál még Amerikában, és képtelen vagyok kiverni téged a fejemből. Látom, hogy valami nincs rendben veled, és segíteni szeretnék, de te csak egyre magasabbra építed a falat közénk. Adok még egy kis időt neked, míg itt vagyunk, de utána feladom – állt fel. hangja nem volt merész, mint az megszoktam tőle. Nem volt goromba sem, csak burkoltan közölte velem, hogy talán érez irántam valamit. Ő, aki nagy nőcsábász, pont egy olyan nullát akar mint én. Kösz, de a bátyádnál már éppen elég nagyot estem. Sosem szabad keverednie a szegénynek a gazdaggal, mert mindig a szegény jár rosszabbul.