Testvérháború (BEFEJEZETT)

8. fejezet

Somin

Szinte kapkodtam a levegőt, amikor benyitottam a lakásba, és a hátamat nekivetettem a hűvös ajtónak. Én voltam a minta gyerek, az okos, a talpraesett, a suli minta diákja. Álmomban sem tudtam volna elképzelni magamról, hogy ilyen dolgokra is képes vagyok.

Nem értem mi történt lent az előbb, szinte éhesen faltam az ajkait, és ha nem nyílik ki azaz ajtó felettünk, biztosan tudom, hogy nem álltam volna le, míg nem érezhetem magamban. Sosem találkoztam még hozzá fogadható sráccal, és nagyon furcsa számomra ez a megmagyarázhatatlan vonzódás, miközben nekem már a randimra kéne készülni.

- Hol a pokolban voltál? – tette csípőre a kezét Minji. – Mi az. Olyan fehér vagy, mint aki szellemet látott – váltott át a szigorú arckifejezése aggódóra.

- Mondhatom úgy is, hogy szellemmel találkoztam – fújtam ki a levegőt.

Mint azt már tudni lehet, a barátnőm nem elégszik meg a félszavaktól, így miközben segített bombaformába hozni magam, elmeséltem neki a találkozásomat, oké, nem minden részletet.

- És most mihez kezdesz? – sütöttbe be a hajam.

- Fogalmam sincs – mondtam. – Ő egy utolsó kaland volt Amerikában, de most, hogy újra láttam, megzavarta a fejem rendesen.

- Azért készüljünk a randidra? – nézett rám a tükörben. Bólintottam. Jin nagyon jó pasi, és kedves is, Jungkook pedig tökre az ellentéte viszont olyan tűz ég bennem a közelében, amit tudom, csak ő képes eloltani.

Minji nem csak jó barát, de nagyon is ért a kipofozáshoz. Mikor megláttam magam a tükörben teljes valómban, nem hittem a szememnek. A fekete koktél ruha, ami lágyan hintázott a testemen, az enyhén göndör fürtök, amik Minji keze nyomát dicsérik, és a szolid mégis megbabonázó smink, egy teljesen más embert mutatott a tükörben.

- Apám, ha nem visz fel magához ma este, akkor töketlen – nevette Minji.

- Meglátjuk hogyan fog ez alakulni – mondtam. A testemet átjárta a randevús izgalom, és korán sem gondoltam azt, hogy már ma az ágyába kötnék ki, addig nem is kéne míg nem tisztáztam magamban ezt a furcsa vonzódást Jungkook iránt.

Jin telefonált, hogy sajnos nem talált parkolót, így nem tud feljönni értem, muszáj a kocsiban várnia. Gyorsan elköszöntem a barátnőmtől, és egy vékony kardigánt a hátamra téve szaladtam, túlságosan is izgatottan Jinhez.

Kiléptem az épületből, és körbe kémleltem az utcát, de nem láttam járó motorral parkoló autót. Felnéztem az ablakunkba, ahol Minji szinte majdnem kiesve nézett kifelé, mert annyira kíváncsi volt az udvarlómra, de én csak széttártam a karom, mivel fogalmam sem volt merre induljak. Úgy döntöttem, hogy megnéztem a házunk oldalán lévő szűk utcát, bár ott tilos parkolni, de kitudja, és nyert ügyem volt. Egy gyönyörű szürke BMW várakozott, kinyitottam és beültem.

- Reméltem, hogy megtalálsz – mosolygott rám. Atya ég, ennek a pasinak szívdöglesztő mosolya van. Nagyon jól nézett ki a szürke öltönyében.

- Én meg azt remélem, hogy olyan helyre megyünk, ahová megfelelő lesz az öltözékem – néztem rá. Tekintette szinte levetkőztetett.

- Te bárhol megfelelően lennél felöltözve, egyszerűen gyönyörű vagy – mondta kedvesen, én meg azon vettem észre magam, hogy ég az arcom, és zavartan tűrőm a fülem mögé egy kósza tincsemet.

Izgultam, hogy hova visz, hisz azért ő mégis jóval tehetősebb, mint én, és a megérzésemben nem kellett csalódnom. Egy elképesztően gyönyörű étterembe, ahonnan a vacsora mellett csodálatos látványt nyújtott Busan tengerpartja, és a távolban kivilágított város. Szerencsére más is volt koktél ruhában, így nem éreztem magam annyira feszültnek. Az étlapot megpillantva még levegőt sem mertem venni.