Testvérháború (BEFEJEZETT)

11. fejezet

SeokJin

Fel s alá mászkáltam az irodámba, miután Jungkook elvitte ebédelni. Mi az, hogy elviszi, az engedélyem nélkül? Mi jogon dönt ő így? Még csak most jött dolgozni. Bár nem igazán értettem, hogy mi zajlik le Sominben, mert nagyon ideges lett, és fokozatosan lett rosszul tőlünk.

Ha nyugodtabb voltam, akkor a tokiói tervekre koncentráltam. Jelenleg két nagyszabású építkezésre is felkértek minket, ha annak eleget tudok tenni, akkor talán ki tudom vásárolni Sowon családjának részvényeit, és akkor fel tudom bontani az eljegyzést velük. Jelenleg, ha most benyögném, akkor csődbe is menne a vállalat, mert az ő pénzük sokat nyom a latba. Kedvesek voltak, mert nem kértek tulajdoni részesedést, csak egy esküvőt. Csak! Mintha a szívemet tépnék darabokra. Sowon huszonkét éves, tizennyolc éves kora óta a menyasszonyom, a legszebb éveit azzal tölti, hogy rám vár, miközben én... én beleszerettem egy olyan nőbe, akit alig ismerek.

Nem vagyok egy romantikus fajta, a szerelem számomra mindig is egy túlértékelt dolog volt, de minek nevezzem azt, amit Somin iránt érzek. Annyira vágyom rá, főleg miután megízlelhettem, hogy képtelen vagyok normálisan gondolkozni. Az irodám ajtaját is nyitva hagytam, hátha meglátom mikor visszajönnek, de nem... nem jöttek vissza.

- Minji! – üvöltöttem ki az irodámból, szegény titkárnőm megszeppenve lépett be.

- Igazgató úr?

- Azonnal hívd fel az öcsémet, és kapcsold! – utasítottam. Felhívhattam volna én is, de akkor rendkívül átlátszó lettem volna, így inkább munkaügynek álcáztam. Hamar csengett is a telefon az asztalon.

- Mond bratyó! – szólt bele nyugodtan.

- Figyelj csak... - most mi a fenét találjak ki? – beszéltem a sanghaji ügyfelünkkel, és elvileg holnap meglátogat, de előtte idetelefonál, szóval mit szólnál egy nagy volumenű munkához?

- Mivel muszáj dolgoznom, annyira nem bánom, ha nem kell seggeket nyalni – közölte tárgyilagosan.

- Oké, bár lehet hogy oda kell utazni, és...

- Nem, én ugyan nem ingázok, foglalkozom az üggyel, de maradok a seggemen – jelentette ki.

- Azért a főnököd én vagyok, még neked is – lettem cseppet ideges, mert a munkában nincs az hogy testvér, hanem alkalmazott, még ő is. – Holnap megbeszéljük. Sominnek akartam átadni az üzenetet, de nem jött vissza? – sikerült odakanyarítani a beszélgetést, ahová tényleg szerettem volna.

- Tudom, hazaküldtem, pihenni, én is most iszogatok a haverokkal – ekkor hallottam meg Jimin és Taehyung hangját.

- Szeva, tesó! – üvöltötték a telefonba.

- Jungkook, dolgozol tudtommal? Akkor munkaidőben miért is vagy egy pubban? Mindegy, nem érdekel, de holnaptól nincs ilyen – jelentettem ki, és lecsaptam a telefont. Dühös voltam az öcsémre, hogy ennyire beleszarik a vállalatba, de valahol megkönnyebbültem, hogy nincs együtt Sominnel, mert már láttam magam előtt, ahogy Jungkookkal egy ágyban vannak. Még a hideg is kirázott.

Este nálam aludt, sőt mióta az elmondása szerint anyu kivágta a haverjait a lakásból, nem hajlandó egy fedél alatt lenni vele, így konkrétan kibérelte a vendégszobámat, bár megtiltottam neki a nőket felhozni, és ez a barátaira is vonatkozik, mert ha ők bulizni kezdenek, akkor tuti, hogy valami tönkre megy a lakásban. Olyan sík részegen jött haza, majdnem agyvérzést kaptam, mert kocsival ment el, de szerencsére Jiminnek volt annyi esze, hogy ő józan maradt. Ritka pillanat, de legalább az öcsémet élve hazahozta. Így a beszélgetés elmaradt. Reggel korán mentem be dolgozni, fel akartam kelteni Jungkookot, de ő félig lelógva az ágyáról, ahogy tegnap este behajítottam, még javában durmolt, és ráadásul az egész szobában piaszag terjengett. Hagytam neki üzenetet, és lelkesen érkeztem meg a céghez. Bár a mosoly az arcomra fagyott, mikor egy telefonhívással érdekes dolgokhoz jutottam. Azonnal tárcsáztam Namjoont, mert az anyám ilyenkor mindig szépségszalonban van, hogy tolja fel a hátsóját hozzám.