Testvérháború (BEFEJEZETT)

12. fejezet (18+)

Somin

Nem tudtam napirendre térni a látottaktól. Éreztem, minden zsigeremben, hogy felismert, hogy bár már nem vagyok gyerek, de nagyon hasonlítanak a vonásaink, és most így látva egyet kell ezzel értenem.

Még aznap délután mielőtt haza indulhattunk volna Minjivel, egy újabb kellemetlen incidens várakozott rám, és ez most Mrs. Lee Myung Soo személyében.

- Somin, vagy hogy is hívnak, most azonnal befelé az irodámba! – kezdjük ott, hogy azt sem láttam mikor érkezett meg, talán éppen akkor mikor Jungkook mindenféle ürüggyel behívogatott az irodájába, és míg Jinnek az érintését akartam, Jungkooktól próbáltam távol tartani magam, mert ha engedek neki, akkor nincs megállás. Nem könnyű, főleg úgy hogy célozgat dolgokra, amikre változatlanul reagál a testem. Szóval beléptem a boszorkányhoz.

- Asszonyom – hajoltam meg.

- Ki vagy rúgva! – Ennyi. Három szó, és kész.

- Parancsol? – néztem rá döbbenten.

- Jól hallottad, ki vagy rúgva! – ismételte meg.

- Mégis...

- Mégis miért? – fejezte be helyettem a kérdést Jungkook. Esküszöm ez a család úgy közlekedik, mint a szellemek.

- Csak, mert így tartja a kedvem – nézett a fiára.

- Egy, ő az én titkárnőm, kettő nem te vetted fel, hanem Jin, ő a felelős az...

- Már nem, mióta aláírta a megbízási szerződést – válaszolta neki az anyja.

- Milyen szerződést? – én csak néztem egyikről a másikra, ahogy szócsatáznak. – Ő sosem írna alá...

- Nesze – lökte elé a papírokat. Jungkook felkapta, és beleolvasott.

- Ezt mikor írattad vele alá? – nézett fel.

- Ó, én egy nagyon okos nő vagyok, de ezt nem ez előtt a kis... nyomorult előtt akarom megvitatni – nézett le.

- Szabad tudnom mit is követtem el? – kérdeztem meg.

- Pofáztál – közölte. Még mindig vakon tapogatóztam. – Nem kellett volna, hogy jártasd a szádat a Társasházzal kapcsolatosan.

- Ó – esett le -, arról beszél, hogy kilakoltattak annyi embert? Akkor közlöm asszonyom, hogy bármennyire is örülök a dolognak, hogy kitudódott, de nem én voltam. Míg azt a seggfej Namjoont meg nem láttam.

- Ő az unokaöcsém, vigyázz a szádra – nézett rám szigorúan.

- Mielőtt átharapod a torkát, legalább ebben egyetértünk Namjoonnal kapcsolatosan – nevette Jungkook. – Csak az a gond anyám, hogy az apró betűs részt te sem olvastad el ugye? Csak aláirtattad vele a régi alkalmazottakról szóló rendelkezésünket?

- Miről beszélsz?

- Ott áll benne, hogy az alkalmazottak felvételéről te döntesz ugyan, de miután bejelentett dolgozó lesz, csak a közvetlen felettese rendelkezhet a sorsáról. Szóval, ő az enyém – azzal Jungkook megfordított, két tenyerét a vállamra helyezte, és kitolt az ajtón. Az érintésétől, és a viselkedésétől valahogy biztonságban éreztem magam, amit eddig csak Jinnél tapasztaltam. Még láttam, hogy anyja feje vörösen pásztázza a sorokat.

- Még sosem örültem ennyire, hogy a tiéd vagyok – mondtam, amit nem egészen így szerettem volna vele közölni, mert kaján vigyor terült el az ajkain.