Testvérháború (BEFEJEZETT)

Epilógus

Szép napot mindenkinek! Bár hulla fáradt vagyok, de képtelen voltam tegnap este úgy elaludni, hogy olvasói kérésre ne zárjam le ezt a történetet másként. Bár csak 15 részesre terveztem, ahol Jungkook végre valakinek az életében első lett, viszont igazat adtam, hogy picit sok minden maradt függőben. Remélem nem okozok ezzel a rövid epilógussal csalódást, kicsit talán félve is posztolom. Mindenesetre köszönöm mindenkinek, aki szerette :)

***

Seokjin

Olyan ez az egész, mint egy rossz álom, amiből nem tudok felébredni. Ma reggel a tükör előtt, mikor megigazítottam a zakómat, egyetlen percre megállt a kezem a gombok felett. Arcom csalódott és boldogtalan. Minden akkor siklott félre az életemben, mikor az apámat elveszítettem. Valahol mélyen dühöngök a nagyapám döntése miatt, de megértem őt is. Fel kellett áldoznia valakit. Jungkook tényleg mindig a második volt, mindig csak az árnyékomban kulloghatott, de a soros mégis őt ajándékozta meg a szerelemmel.

Sowon szép nő, és minden hasonló férfi örülne, hogy egy ilyen gyönyörű nővel kell házasságot kötnie, még ha csak érdekből is, de a szívem egész egyszerűen megfagyott.

A családban nem ez az első esküvő, Min asszony olyan mérhetetlenül boldog lett, mikor az újonnan felbukkant lánya is a mi családunkba házasodott be, hogy szerintem a legmerészebb álmaiban sem hitte volna ezt el, és én se.

Annak ellenére, hogy Somin elmondta ő nem lehet az enyém, akkor még nem tudtam, hogy... szóval nyelnem kell egy nagyot, mert még most is képtelen vagyok kimondani, szóval megpróbáltam a lehetetlent. Az volt a baj, hogy Sominnek igaza volt. Majdnem szerződésfelbontás lett a vége, és majdnem elveszítettem a Dongwoo vállalatot. Min asszonynak hiába van két lány, a férje az, aki a befektetéseket kezeli, és neki csak Sowon a saját gyermeket, persze, hogy neki akar jót tenni.

A harangok másodszor szólaltak fel a családomban, először hat hónappal ezelőtt, mikor Jungkook elvette feleségül Somint. Jungkook mindig is a család fekete báránya volt, de azt el kell ismernem, hogy Somin teljesen megváltoztatta. Mindig időben bent van az irodában, bár Somin nem jött vissza dolgozni hozzánk, kapott egy új titkárnőt, aki fülig szerelmes belé, de az öcsém még csak egyetlen pillantásra sem méltatja. A szállodaláncot nagyszerűen egyengeti, ugyanis a nagyapám egy újabb titkot rejtegetett előlünk, mégpedig a végrendelet záradékát, mely egy ügyvédnél pihent lezárva egészen az öcsém esküvője napjáig. Ahogy kimondták az igent, az ügyvéd megjelent és átnyújtotta a végső vagyoni elosztásról szóló paktumot. Soha nem fogok rájönni a nagyapám üzleti dolgaira, soha nem leszek olyan jó, mint őt. Anno elvette anyámtól a szállodaláncot, és szétosztotta az unokái között, így kevesebb arányban lett tulajdonos. Az öcsém esküvőjével az anyám végleg elveszített minden tulajdoni jogot, ő csupán Kim Yu Jin özvegye, és ennek megfelelően életjáradékban részesül. Az sem kevés, de ő elégedetlen. Eddig is keserű volt neki az élet, most rosszabb annál, mint aki citromba harapott.

Namjoont úgy vágta ki az öcsém, mint macskát szarni. Az új tulajdoni jog, hogy én és ő a Dongwoo vállalat mind a két iparágába fele-fele arányban vagyunk tulajdonosok. Lehet, hogy elveszítettem Somint, de mégis ez az üzleti oldal igenis pozitívum lett az életemben. A templomi harangok viszont még most is facsartak egy jó adagot a szívemen. Sowon olyan gyönyörűen sétált felém az apja kíséretében, hogy büszke lehettem volna rá, de a tekintetem az első sorban ülő csodálatos kismama felé vetült, aki hamarosan életet ad az öcsém gyerekének. Olyan boldogság sugárzik az arcukról, aminek minden egyes cseppje újabb jeget rak a szívemre. Mindenki az én válaszomra vár, csak nézek körbe magam körül, és akkor eszmélek fel, hogy Sowon már mellém ért régen, hogy tőle már megkérdezték, és válaszolt is, hogy most nekem kéne kimondanom azt az egyetlen szót, mely végérvényesen eldönt mindent.

A szívem több hónap távlatából is a sógornőmért dobog, ő az első és az utolsó gondolatom, de most meg kell hoznom egy felelősségteljes döntést, hisz, ha itt a nem lesz a válaszom, akkor emberek milliói kerülnek utcára, mert hiába Jungkook erőteljes munkája, még mindig messze állunk attól, hogy teljesen kifizessük Sowon családját, ráadásul Min asszony közölte velem, hogy a pénz nekik nem kell, tehát nincs kifizetésre lehetősége. Vagy elveszem a lányát, vagy csődbe megy a családom. Végig nézek az egybegyűlteken, akik sugdolózva forognak, hogy vajon kimondom-e azt az átkozott szót, Sowon unszol a fátyla alatt, de egyetlen tekintetett keresek, aki viszont csak sajnálatból néz rá. El kell őt engednem, és meg kell próbálnom boldognak lenni. Egy érdekházasság is lehet jó házasság.

- Akarom – ezzel meghoztam életem legnehezebb döntését. „Nagyapa! Most büszke vagy rám?"