Egy meleg fiú története

kilencedik

Kicsit feszülten ültem végig az órát és az járt a fejemben, hogy Jungkook mégis mi a francot keres ott? Tudni illik ő volt a legjobb angolos az osztályban, sőt, egészen gyerekkorunk óta beszélte a nyelvet, mert a szülei erre nagyon odafigyeltek. Azt gondoltam, hogy azért van ott, hogy nekem tegyen keresztbe, de nem értettem miért. Miért nem tudott békén hagyni és miért kellett szenvednem? Mert az volt, hogy láttam és ott ült mellettem pár centire, de mégsem volt közünk egymáshoz. El akartam menni onnan, anyához szaladni vagy mindegy csak ne legyen ott Jungkook. Szerettem őt és ezt a szívem is jelezte, mivel végig éreztem az illatát és a ketyegőm olyan gyorsan vert, hogy szinte már fájt a mellkasom. Ökölbe szorítottam a bal kezemet, ami az ölemben hevert. Nagyon rosszul éreztem magam lelkileg, de nem volt menekvés. Kikéredzkedtem a mosdóba, hogy megtudjam mosni az arcomat és kicsit lenyugtassam a testemet, mert az valahogy nem akarta elfogadni, hogy Jungkook nem az övé. Mélyeket lélegeztem és figyelmeztettem magam a tükrön keresztül, hogy mennyire fontos nekem az angol tanfolyam és olcsó sem volt éppen tehát Jungkookkal vagy nélküle, de végig kellett csinálnom.

Visszamentem a terembe, ahol a rövid idő alatt is olyan dolgok kerültek fel a táblára, hogy csak pislogni tudtam, mert nem értettem semmit. Na igen, annyira mégsem voltam jó angolból, ezért tudtam, hogy otthon majd utána kell néznem a táblán lévő nyelvtani szabályoknak. A mellettem ülő persze nem igazán figyelt és a füzete is üres volt, ami csak még jobban erősítette bennem a felvetést, hogy nem a nyelv miatt van ott. Az óra végéig éreztem magamon a tekintetét, de én nem néztem felé, nem mertem.

Mikor a tanár elköszönt azzal, hogy csütörtökön találkozunk, mindenki szedelőzködni kezdett, ahogy én is, de mielőtt a füzetemért nyúltam volna, Jungkook a földre lökte a nyitott táskámat, így abból mindenem kiesett. Sóhajtottam egy nagyot és leguggoltam, hogy felszedjem a holmim. Tudtam, hogy készül valamire, valamire amivel tovább morzsolhatja darabokban levő lelkemet, de nem mutattam mennyire fáj. Ő is segített nekem összeszedni a cuccaim, amit nem értettem, de ahogy kiment mindenki a teremből és csak ketten maradtunk, kezdett derengeni. Elkapta a csuklómat és nem engedte el akárhogy rángattam. Megijedtem, hogy megint megüt vagy most komolyan megver, de nem lépett, csak bámult engem.

-Mit akarsz még tőlem Jungkook? Miért jöttél a tanfolyamra, mikor mindketten tudjuk, hogy kiválóan beszélsz angolul? - förmedtem rá és szabadulni akartam közben, de csak nem jött össze.

-Hát tudod, fent kell tartanom a szintet. - rántott vállat. - Beszélni akarok veled. - nézett komolyan a szemeimbe.

-Mégis miről?

-Rólunk. - motyogta. Gúnyosan nevettem fel, nem hittem a füleimnek.

-Rólunk? Már nincs olyan, hogy mi, csak te és én vagyok. Régen eldobtál magadtól, de ne aggódj, megértettem. - rántottam nagyot a kezemen és végül sikerült kitépnem azt a fiú markából. - Nekem megfelel a mostani helyzet, Jungkook. Én már nem akarok tőled semmit. Szeretnék végre elhúzni innen és olyan emberekkel találkozni, akik nem árulnak el és velem maradnak örökké. Akik igaz barátaim lesznek és szeretnek úgy ahogy vagyok, mint Jinnie. Nekem már csak ő van, érted? Semmi közünk egymáshoz Jungkook, hagyj békén! - emeltem meg a hangom. Azt akartam, hogy megértse, már minden hiába. Mérges voltam magamra, mert ahogy ezeket mondtam neki a szívem belesajdult, de muszáj volt. Neki ott volt a barátnője és mivel akkor már tudtam, hogy szerelmes vagyok belé, nem bírtam volna csak a barátja lenni vagy akár annál kevesebb. Akkor már jobb volt, ha elfelejtjük egymást. A mondandóm végére megint sikerült elsírnom magam, de nem foglalkoztam vele. Elindultam ki a teremből. Nem jött utánam. Azt gondoltam végre felfogta, hogy ne keressen és ne akarjon tőlem semmit. Iszonyatos kínt éreztem, de így láttam jónak. Reméltem, hogy boldog élete lesz és nekem is az lesz. Meg akartam találni a hősöm, akit Jungkook miatt vesztettem el, mert amíg a közelében voltam, egyre csak őt akartam és ez nem volt rendjén.