Egy meleg fiú története

tizenharmadik

Őszi szünet volt. Megbeszéltem Jungkookkal, hogy egy kávézóba megyünk tanulni, mert nem mertem hozzánk hívni, hozzájuk pedig nem akartam menni. Kicsit talán jobban kicsíptem magam a kelleténél, de szerettem volna jó benyomást tenni rá. A szemüvegemet vettem fel, mert fájdogált picit a szemem, ezért kivettem a kontaktlencséket. Egyébként havi lencsém volt, így alig kellett bajlódni velük, amik viszont nem voltak olcsók, de szerencsére futotta a fizetésemből. Előző nap megfordultam a fodrásznál is, mert kissé lenőtt a hajam és a színe sem volt már az igazi, ezért újra gyönyörű szőke hajjal léptem ki a házból. Nem mondtam senkinek hova megyek, mert nem tettem addig sem. Apát nem érdekelte, más pedig nem volt otthon.

A kávézóig kicsit feszült hangulatban sétáltam. Eltartott vagy fél órát is, míg odaértem, de nem akartam buszozni. Kellett ez a kis idő, hogy felkészüljek lelkiekben arra, hogy órákig az egykori legjobb barátommal leszek, akibe szerelmes vagyok. Hamarabb érkeztem egy negyed órával és kerestem egy csendesebb sarokban levő asztalt, mégiscsak angolozni mentem oda. Leültem és rendeltem magamnak egy zöld teát, majd elővettem az éppen olvasott regényemet. Szerettem azt a könyvet és akkor olvastam először, ezért teljesen beleéltem magam és annyira kizártam a külvilágot, hogy Jungkookot sem vettem észre, mikor megérkezett, csak amikor megköszörülte a torkát és felnéztem rá.

-Mikor jöttél? - lepődtem meg egyből.

-Úgy öt perce. - mondta és ekkor vettem észre, hogy nincs rajta kabát és elég kényelmesen elhelyezkedett már.

-Ne haragudj, hogy nem vettelek észre, csak megint nagyon elmerültem ebben a könyvben. Most olvasom először és nagyon tetszik. Miért nem szóltál hamarabb? - hadartam mindenfélét zavaromban.

-Jó volt nézni téged. Olyan aranyos voltál, hogy nem akartalak megzavarni, de sajnos angolozni jöttünk, nem azért, hogy téged bámuljalak! - rántott vállat lazán. Elpirultam, mert nem értettem, hogyan mondhat olyanokat nekem és akaratomon kívül értettem félre minden ilyen mondatát vagy éppen tettét. Nem akartam elijeszteni azzal, hogy feltűnően "melegeskedem" vele, vagyis, hogy minden viccére zavarba jövök vagy ölelgetjük egymást. Rá kellett jönnöm, hogy sima barátok között talán normális ha néha egymáshoz érnek, de én meleg voltam, amivel ő is tisztában volt és félre érthette a közeledésem felé, ezért bármennyire fájt, vissza kellett fognom magam.

Rendelt magának egy üdítőt, majd bele is kezdtünk a tanulásba. Jungkook nagyon jól magyarázott, mert mindenhez példát mondott és én így sokkal könnyebben tudtam megérteni a nyelv logikáját. Néha nevettünk is ha hülyeséget mondtam, ami eleinte gyakran megesett, végül mégis sikerült a fejembe verni az angol nyelvtan egy részét. A teám elfogyott és az ő pohara is kiürült mire befejeztük a tanulást, ezért felajánlotta, hogy sétáljunk egyet. Belementem, bár az előző ilyen alkalmunk is elég rosszul sült el, de nem akartam hazamenni. Jungkookkal akartam lenni és kihasználni az időt, mert nem tudhattam mikor hagy el újra és maradok egyedül.

-Volt már barátod? - kérdezte, miután már vagy tíz perce bandukoltunk. Egy pillanatra lefagytam, mert kicsit intim kérdés volt és nem akartam, hogy egy csődtömegnek tartson, de hamar rájöttem, hogy már rég annak tarthat, ezért gondoltam őszinte leszek. Attól lejjebb már nem süllyedhettem.

-Nem, nem volt. - sütöttem le a szemeim, hisz kellemetlen volt erről beszélnem. Soha senki nem közeledett úgy felém, de nem is találkoztam senkivel, tehát ez nem meglepő. Csak az iskolában és a munkahelyemen találkoztam emberekkel, de a suliban egyfajta kitaszított voltam, a könyvesboltba pedig nem jártak helyes meleg fiúk, legalábbis én egyel sem futottam össze.

-Akkor még szűz vagy? - lepődött meg, bár nem tudom mire számított. Láthatta, hogy nem voltam valami népszerű az emberek körében. Még a saját apám is levegőnek nézett. Viszont mikor ezeken a gondolatokon túl voltam, azonnal elpirultam, mert hát, hogy tehet fel egy olyan kérdést olyan lazán?