Egy meleg fiú története

huszadik

Nagyon jól aludtam az éjjel. Kezdtem azt hinni, hogy ez kifejezetten Jungkook érdeme volt. Háttal feküdtem neki, de éreztem, hogy a keze a derekamon van. Csukott szemekkel fordultam meg az ölelésében és lassan emelgettem szemhéjaimat. Beletelt egy kis időbe, míg megszokta a szemem a fényt, de megérte, mert Jungkook gyönyörű arca tárult elém. Ajkai elnyíltak, ahogy halkan hortyogott és csak aranyos nyuszi fogacskái látszottak ki. Ott volt az alkalom, hogy lopjak tőle még egy csókot, de világosban valahogy mégsem volt merszem megtenni. Közelebb kúsztam hozzá és csak egy hajszál választott el az arcától, de nem vitt rá a lélek, hogy mégegyszer elkövessem azt a dolgot. A tekintetem a szája és a csukott szemei között járkált, nagyon megakartam csókolni és újra érezni őt, de rettenetesen féltem, hogy felébred.

-Tedd meg! - suttogta hirtelen, mitől meg is ijedtem, majd felnyitotta szemhéjait és egyenesen engem bámult elsötétedett íriszekkel, én pedig hátrébb rántottam a buksimat.

-M-mi? - kerekedtek el a szemeim és szívem azonnal dübörögni kezdett a mellkasomban.

-Csókolj meg, Minnie! - bámulta a számat.

-Ne hülyéskedj Jungkook! - húzódtam el tőle. Azt gondoltam szórakozik velem.

-Akkor majd én! - ki se mondta, már meg is ragadta a karomat, hogy visszarántson és felém tornyosuljon. Reszkettem, de nem tudtam, hogy a félelemtől vagy az izgalomtól, valószínűleg mindkettőtől. Gyorsan járattam tekintetem íriszei között és próbáltam rájönni, mit tervez.

-Ké-kérlek Jungkook... - remegett meg a hangom, de nem tudtam folytatni, ugyanis a fiú az ajkaimra nyomta a sajátjait. Mintha egy hatalmas robbanás ment volna végbe a testemben, a szívem majd' kiszakadt a helyéről, míg a gyomromban az összes pillangó egyszerre röppent fel és akart kiszabadulni onnan. Lassan megmozdította párnácskáit, míg én még mindig le voltam dermedve. Egyszerűen nem jutott el az agyamig, hogy mi történik. Egy percig is csókolhatott mire elvált tőlem, de csak annyira, hogy láthassa az ábrázatomat. Egyik kezét felemelte és végig simított kipirult orcámon.

-Minnie, neked is meg kell mozdítani az ajkaidat! - suttogta az említett testrészemre. - Megpróbáljuk mégegyszer? - kérdezte. Vontatottan kezdtem el bólogatni, amire elmosolyodott. - Viszonzod majd? - erre már izgatottan helyeseltem a kobakommal. Minden vágyam az volt, hogy csókolózzak vele.

Komótosan közelített a párnácskáim felé, majd ismét összeérintette az övéivel. Mozgatni kezdte azokat, nekem viszont szükségem volt még egy pár másodperce, hogy ugyanazt megtegyem. Végül összeszedtem minden bátorságom és viszonoztam a csókját. A testem nagyon hevesen reagált az egészre és szinte remegtem a gerincemen végigfutó mámortól. Jungkook nem volt követelőző és a nyelvét sem próbálta bevetni, csak finoman és gyengéden kényeztette ajkaimat. Pár perc múlva megint elvált tőlem, de az arcom tovább cirógatta. Minden porcikámban elégedettséget éreztem, ugyanakkor ahogy tisztult a tudatom, úgy zavarodtam teljesen össze. Nem értettem miért tette, mégis boldog voltam mert önszántából csinálta. Valahogy éreztem, hogy nem szórakozik velem, hogy nem fog kinevetni, de attól még féltem, mi lesz azután.

-Menjünk reggelizni! - mászott le rólam, mintha semmi nem történt volna. Feltépte az ajtót, majd már a szobában sem volt. Nagyokat pislogva néztem utána, kiterülve az ágyon és azon gondolkodtam, hogy biztosan megbánta, mert nem tetszett neki a csók, vagy az zavarta, hogy tőlem kapta, hogy fiú vagyok vagy akármi, de az kétségtelen, hogy velem van a baj, azonban pillanatokkal később visszajött és megállt felettem. - Siess, mert elkésel a munkából! - nyújtotta felém a kezét. Megilletődötten figyeltem őt. Egy cseppnyi zavar, annyi nem látszott rajta, pedig nem rég csókolózott egy fiúval. Megunta a bambulásomat és a karjai közé vett engem, majd talpra állított, ám a kezemet megragadta és  maga után húzott egészen a konyháig.