Egy meleg fiú története

tizenhatodik

Rendbe szedtem magamat, de a dübörgő szívemen nem tudtam segíteni, így azzal együtt mentem vissza Jungkook szobájába. A fiú már a hátán feküdt, de ugyanúgy egyenletesen vette a levegőt, nem úgy tűnt mint aki ébren lenne, ami megnyugvással töltött el. Visszakuporodtam mellé, az ágy szélére és háttal fordultam neki. Próbáltam a saját szobámba képzelni magamat, hogy tudjak egy keveset aludni. Sokáig forgolódtam, talán két órán keresztül is, majd félálomban újra azt éreztem, amit a másik buli után is. Valami meleg nyomódott a hátamnak és körbefogtak a biztonságot nyújtó karok, amik megadták a lökést ahhoz, hogy álomba merüljek.

Reggel nehezen ébredtem, mert túl jól feküdtem, de ahogy realizáltam hol vagyok, már ki is pattantak a szemeim. Mellettem már üres volt az ágy, ezért megnéztem a telefonomat és láttam, hogy délelőtt tizenegy óra is elmúlt. Gyorsan szedtem össze a cuccaimat és kiosontam a fürdőszobába, majd átöltöztem és rendbe tettem a hajamat, meg arcot is mostam. Visszasettenkedtem Jungkook szobájába és az ágyára raktam a szépen összehajtott ruhákat, amiket alváshoz kaptam kölcsön tőle. El kellett onnan tűnnöm, ráadásul minél hamarabb, de az egész család otthon volt. Korán akartam kelni, hogy ki tudjak sunnyogni, amíg mindenki alszik, de jól elcsesztem. Görcsbe rándult gyomorral mentem le a földszintre, mert tudtam, hogy nem kerülhetem el a találkozást Jungkook szüleivel, holott nagyon nem voltam rá készen, hogy újra lássam őket. Túl sok emlék jutott az eszembe már így is, ami csak jobban kínozta a lelkemet.

-Jiminie! El sem hiszem, hogy tényleg te vagy az! - lépdelt felém Mrs. Jeon kitárt karokkal, majd magához szorított és úgy ölelt, mintha számítottam volna. Bár nagyon jó érzés volt, mert nem gondoltam, hogy ennyire örülni fognak nekem. Mr. Jeon is megölelt, persze az férfiasabb volt mint a nőé, de azért kibírtam és majdnem el is pityeredtem, de nem akartam magam beégetni. - Mikor Jungkookie elmondta, hogy itt vagy, el sem akartam neki hinni! - fordult a fia felé. - Gyere, egyél valamit és mesélj magadról! Apukád hogy van? - ültetett le az asztalhoz és mindenféle kaját kezdett elém pakolni. Kicsit kellemetlenül éreztem magam, de próbáltam normálisan viselkedni, hiszen nem terveztem többé találkozni velük és nem maradhatott bunkó benyomásuk rólam.

-Anya, hagyd már levegőhöz jutni! - szólt az anyjára Jungkook, majd rám mosolygott, de olyan fura volt, mintha egyszerre lett volna szomorú és boldog is.

-Semmi baj Jungkook. - intettem le a fiút.

-Jungkook? De fura tőled ezt hallani, mindig Kookienak szólítottad! - lepődött meg az apja. Nem tudtam erre mit mondani, csak kínosan elmosolyodtam és úgy döntöttem figyelmen kívül hagyom.

-Nagyon jól vagyok Mrs. Jeon és apa is. Nem rég mutatta be nekem a barátnőjét! - füllentettem egy kicsit. Mégsem mondhattam el, hogy mennyire nyomorult is az életem és apa nemhogy nem mutatta be nekem a nőt, de még rólam sem volt hajlandó beszélni neki.

-Ennek nagyon örülök! Meg annak is, hogy újra Jungkookkal vagy! Most már tudom miért lett ilyen nyugodt az utóbbi időben! Te mindig is nagyon jó hatással voltál rá! - ült le velem szemben az anyukája, miután minden létező ételt elém rakott. Elpirultam egy kicsit. Biztosan nem tudták, hogy meleg vagyok és azt gondoltam, ha megtudnák, biztos nem örülnének annyira, hogy a fiukkal újra barátkozunk. Ettől kicsit elment a kedvem, de igyekeztem nem kimutatni.

Evés közben meséltem nekik a terveimről, az egyetemről és azt is megtudtam, hogy Jungkook is Szöulba készül, filmművészeti szakra. Ettől kicsit megijedtem, mert ha mindketten ott leszünk, akkor gyakran összefuthatunk, ugyanis ugyanarra az egyetemre szerettünk volna jelentkezni. Felzaklatott a hír, hiszen előle is elakartam menekülni.

-Miért nem mondtad az egyetemet? - álltam neki, mikor kikísért.

-Nem kérdezted! - rántott vállat.